„Mind a kettő az emberek bizalmából létezik” – Platthy Iván szerint az állam és az egyházak kapcsolatát tiszta lappal kell újrarendezni
M. Kende Péter vendége a Pirkadat július 1-i adásában Platthy Iván nyugalmazott címzetes államtitkár volt. A beszélgetés a Magyar Katolikus Püspöki Kar készülő helyzetértékeléséről, az állam és az egyházak új párbeszédéről, a korábbi támogatások átláthatóságáról és az egyházi autonómia valódi feltételeiről szólt. Platthy szerint az új kormány és az egyházak közötti kapcsolat akkor lehet tartósan működőképes, ha nem függőségi viszonyokra, hanem jogilag rendezett, mellérendelt együttműködésre épül.
Készül a katolikus „látlelet”
A beszélgetés elején M. Kende Péter a magyar katolikus püspöki kar készülő helyzetértékeléséről kérdezte Platthy Ivánt. A korábbi beszélgetésekben már szó volt arról, hogy a püspöki kar több szakterületen kért be anyagokat, amelyekből átfogó összegzést kellene készíteni.
Platthy úgy tudja, mind a nyolc szakterületi anyag beérkezett, az összesítés azonban egyelőre még nem készült el. Szerinte ehhez olyan szerkesztőre lenne szükség, aki nemcsak jogi és egyházi szempontból látja át az anyagot, hanem történeti folyamatként is tudja értelmezni az elmúlt évtizedeket.
Felidézte, hogy beszélt Paczolay Péterrel, az Alkotmánybíróság korábbi elnökével, a strasbourgi bíróság magyar bírájával, aki már az 1996-os, Igazságosabb és testvériesebb világot című katolikus társadalmi dokumentum előkészítésében is részt vett. Platthy szerint Paczolay vállalná, ha felkérnék az új anyag összegzésére.
A püspökök vatikáni látogatása előtt nem mindegy, mi készül el
Platthy szerint a dokumentum időzítése azért is fontos, mert a Magyarországon szolgáló nuncius Argentínába kapott új megbízatást, és a Vatikán felé neki is be kell számolnia magyarországi tapasztalatairól. Ezzel párhuzamosan a magyar püspökök november 4. és 7. között látogatnak a Vatikánba.
A két beszámolónak nem kell szó szerint azonosnak lennie, de Platthy szerint fontos lenne, hogy ne beszéljenek el egymás mellett. A püspöki kar harmincéves tapasztalatainak és a nuncius négyéves magyarországi tapasztalatainak valamilyen módon szinkronba kellene kerülniük.
Ez nemcsak belső egyházi ügy. Az állammal folytatott párbeszédben is számít, hogy a katolikus egyház mennyire tisztán és összeszedetten tudja megfogalmazni, milyen helyzetből indul, milyen terheket lát, és milyen jövőképet képvisel.
Szakítani a paternalista szemlélettel
A beszélgetés második része az állam és az egyházak közötti június 18-i találkozóról szólt. Ezen Tar Zoltán miniszter, valamint az oktatási tárca vezetője is részt vett. Platthy szerint a találkozó egyik lényege az volt, hogy az új kormány nem diktálni akar, és nem akarja megsérteni az egyházak szerzett jogait, de rendezni szeretné azok jogi alapját.
M. Kende Péter felidézte Prőhle Gergely evangélikus egyházfőfelügyelő gondolatát, aki egy podcastban arról beszélt, hogy szakítani kellene a paternalista állami szemlélettel. Ez nemcsak az állam oldaláról jelentene változást, hanem az egyházak oldaláról is: hosszabb távon saját híveikre, saját közösségeikre kellene jobban támaszkodniuk.
Platthy szerint ez a kérdés valóban a lényeghez tartozik. Ha az egyházak autonómiáról beszélnek, annak gazdasági és jogi feltételeit is meg kell teremteni. Az eddigi függőségi viszonyokat fel kell tárni, majd közös megállapodással kell rendezni.
Tiszta vizet kell önteni a pohárba
M. Kende Péter felvetette: ahhoz, hogy az új viszony tiszta lappal induljon, az egyházaknak is érdemes lenne nyíltan beszélniük arról, mit kaptak az elmúlt években, milyen támogatásokból működtek, milyen megállapodások alapján jutottak vagyonhoz, ingatlanhoz vagy pénzhez.
Platthy szerint mindkét oldalnak fel kell készülnie a párbeszédre. Az államnak is tudnia kell, mit akar rendezni, az egyházaknak pedig azt kell világossá tenniük, milyen helyzetből indulnak. A következő évekre vagy akár évtizedre szóló, konszolidált állam–egyház viszonyt csak közösen lehet kialakítani.
Úgy fogalmazott: itt bizonyos értelemben újragondolásról van szó. A rendszerváltás után szinte nulláról épült fel az állam és az egyházak kapcsolata. Az, hogy ez a rendszer idővel deformálódott, az elmúlt harminc év kritikája is.
A vagyonvisszaszerzési hivatal kérdéseket is hozhat
Platthy elmondta, több telefont is kapott azzal kapcsolatban, hogy a parlament által elfogadott vagyonvisszaszerzési és vagyonvédelmi hivatal milyen módon érintheti az egyházaknak juttatott pénzeket, ingatlanokat és támogatásokat.
Szerinte fontos, hogy ezeknek a forrásoknak az útja megismerhető legyen, különben könnyen egyházellenes hangulat alakulhat ki. A transzparencia nem az egyházak ellen irányulna, hanem éppen azt szolgálná, hogy világos legyen: mi történt, milyen döntés alapján, milyen céllal, és milyen eredménnyel.
Példaként több ügyet is említett: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának átalakítását, a piliscsabai és a volt rádióépületi fejlesztések kérdését, a ciszterci apátság körül felmerült gazdasági problémákat, valamint a Köves Slomóhoz kötődő intézményi és támogatási ügyeket.
Mi történt a támogatásokkal?
Platthy szerint a közvéleményben sok kérdés él arról, hogy egyes egyházi szereplők milyen forrásokat kaptak, milyen célra, és mi valósult meg ezekből. Szóba hozta például a kisvárdai kóser farm tervét, a békásmegyeri volt iskolaépületből kialakított egyetemi projektet, illetve a Hatoscsatorna megvásárlását.
Azt is felvetette, hogy miközben bizonyos új intézmények jelentős támogatásokat kaptak, a nemzetközi hírű Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem felújítása máig nem rendeződött megfelelően.
Hasonló kérdések szerinte a református egyháznál is felmerülnek: a többmilliárdos támogatások sorsa, célja és felhasználása ott is olyan ügy, amelyre előbb-utóbb választ kell adni.
Van-e hajlandóság az önvizsgálatra?
M. Kende Péter azt kérdezte: megvan-e az egyházakban a hajlandóság arra, hogy ezekről a történetekről beszéljenek. Platthy szerint meg kell lennie, különben nem lesz értelme a párbeszédnek.
A református egyház példáját említette, ahol év végén vezetői változások jöhetnek. Szerinte egy új generáció vagy új testület segíthet abban, hogy az egyház visszanyerje hitelességét, ha képes szembenézni azzal, mi történt az elmúlt időszakban, hogyan alakultak ki a politikai függőségi viszonyok, és ezek hogyan hatottak az egyház társadalmi megítélésére.
Az evangélikus egyház esetében Platthy szerint más volt a helyzet: az elmúlt időszak függőségi viszonyaiból nagyrészt kimaradt, mert volt saját véleménye, és nem sodródott bele ugyanabba a logikába.
Az állam nem megmondani akarja, milyen legyen az egyház
Platthy hangsúlyozta: az új állami hozzáállásnak nem arról kell szólnia, hogy a kormány megmondja az egyházaknak, milyenek legyenek. A cél az, hogy mellérendelt viszonyban, közösen mondják ki, milyen legyen a jövőbeni kapcsolat.
Ehhez szerinte jogi, gazdasági és gyakorlati rendezésre is szükség van. Az állam és az egyházak nem egymás alá vagy fölé rendelve működnek, hanem mindkettőnek ugyanaz a végső feladata: az emberek szolgálata.
„Mind a kettő az emberek bizalmából létezik” – mondta Platthy. Szerinte ezért a kapcsolat újragondolásának középpontjában nem intézményi önérdekeknek, hanem az embernek kell állnia.
Feladat az egyházaknak és az államnak is
A beszélgetés végén M. Kende Péter úgy fogalmazott: tovább kell követni az eseményeket, és feladatot kell adni az érintetteknek. Platthy szerint az állam már készül a párbeszédre, de az egyházaknak is fel kell készülniük.
A valódi kérdés az, hogy a korábbi függőségi viszonyokból sikerül-e átlépni egy átláthatóbb, jogilag megalapozottabb, önállóbb működés felé. Ez nem egyik napról a másikra történik, de a mostani pillanat lehetőséget ad arra, hogy az állam és az egyházak kapcsolata ne a politikai lojalitásról, hanem a közös szolgálatról, felelősségről és tisztességes megállapodásokról szóljon.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
