„Mindenkivel elszámolnivalója van” – Kovács András szerint a parlament most inkább előadás, mint kormányzati műhely
A Pirkadat június 30-i adásában Breuer Péter vendége Kovács András újságíró volt. A beszélgetés az újságírói szabadságról, a nyomtatott politikai napilapok eltűnéséről, az alaptörvény-módosítás várható következményeiről, a köztársasági elnök pozíciójáról, a parlamenti házszabály alkalmazásáról, Magyar Péter miniszterelnöki szerepfelfogásáról és a kormány első ötven napjának politikai irányairól szólt. Kovács szerint a nyilvánosság és a parlament is gyorsan átalakul: több a performansz, kevesebb a szerkesztett, átgondolt politikai beszéd.
Van újságírói szabadság, de eltűnt egy világ
Breuer Péter első kérdése arra vonatkozott, milyen újságírónak lenni akkor, amikor sokan az újságírói szabadság megszűnéséről beszélnek. Kovács András határozottan válaszolt: szerinte van újságírói szabadság.
A nagyobb változást nem is ebben látja, hanem a médiakörnyezet teljes átalakulásában. Úgy fogalmazott: nemcsak öt évhez, hanem akár egy évhez képest is minden megváltozott.
Ennek egyik látványos jele, hogy Magyarországon augusztus 1-jétől gyakorlatilag nem marad nyomtatott politikai napilap. Kovács szerint ezzel Európában is különleges helyzetbe kerülünk, mert más országokban továbbra is léteznek politikai napilapok papíron.
Olvasószerkesztők nélkül több a hiba
A beszélgetésben szóba került az is, hogy a modern technológia mennyire változtatta meg az újságírói munkát. Breuer Péter tréfásan felvetette, hogy ma már talán a Siri írja be a cikkeket.
Kovács erre azt mondta: a gond nem pusztán a technika, hanem az, hogy eltűntek az olvasószerkesztők. Szerinte emiatt sokkal több hiba, elütés és szakmai pontatlanság jelenik meg a szövegekben.
A régi szerkesztőségi kontroll gyengült vagy sok helyen megszűnt. Ez nemcsak nyelvi kérdés, hanem a nyilvánosság minőségét is érinti.
Alaptörvény-módosítás és köztársasági elnök
A beszélgetés politikai része az alaptörvény-módosítással folytatódott. Kovács szerint ha az Országgyűlés elfogadja az ominózus módosítást, és a köztársasági elnök aláírja, akkor az a saját pozíciójának megszűnéséhez vezethet.
Szerinte ez lavinát indíthat el, mert ugyanaz a logika más tisztségviselőkre is alkalmazható lehet. Kovács úgy látja, Brüsszelben ezt egyre kevésbé nézik jó szemmel, hiszen a korábbi Orbán-kormányt is gyakran vádolták azzal, hogy saját embereit ülteti fontos pozíciókba, és visszamenőleges logikájú jogalkotással él.
A mostani helyzetben szerinte „kilátszik a lóláb”, ha az új kormány ugyanazokat az eszközöket használja, amelyeket korábban maga is bírált.
A parlamenti közvetítés mint népszerű műsor
Breuer Péter megjegyezte, hogy a parlamenti élő közvetítések napjainkban kifejezetten népszerűvé váltak. Kovács szerint ez a parlamenti szereplés teatralitásával is összefügg.
A konkrét vita a házszabály alkalmazásáról szólt. Kovács felidézte, hogy a házszabály 46. paragrafusa szabályozza, mikor lehet valakitől megvonni a szót. Szerinte ha Magyar Péter nem az interpelláció témájára válaszolt, a házelnök jogszerűen vonta meg tőle a szót.
Kovács elmondta: korábban indult egy aláírásgyűjtés is, amely azt kérte, hogy a házelnök tartsa be és tartassa be a házszabály rendelkezéseit. Ezt ő is aláírta.
„Olvassa el a jogszabályokat”
A műsorvezető felvetette, hogy a miniszterelnök szerint kormánypárti politikustól ilyen helyzetben nem lehet megvonni a szót. Kovács erre úgy reagált: a miniszterelnöknek érdemes lenne elolvasnia a házszabályt.
Szerinte a szabály fekete-fehéren le van írva, és nem arról van szó, hogy a házelnök valamit önkényesen kitalált volna. Kovács úgy látja, a vita éppen azért fontos, mert megmutatja: a politikai erő és a parlamenti szabályrend nem ugyanaz.
A házelnök esetleges leváltását rendkívül durva lépésnek tartaná. Szerinte az is kérdés lenne, hogy egy ilyen helyzetben hányan követnék a házelnököt a frakción belül, és milyen belső mozgások indulnának el.
A miniszterelnök mindenkinek válaszol – de ki dolgozik közben?
Breuer Péter arra is rákérdezett, hogy Magyar Péter miniszterelnök szinte folyamatosan jelen van a parlamentben, és sokszor olyan kérdésekre is válaszol, amelyeket nem neki tettek fel.
Kovács szerint ez sajátos szerepfelfogás. Elismeri, hogy a miniszterelnök láthatóan munkamániás, de felvetette: egy kormányfőnek rengeteg operatív feladata van, ezért kérdés, ki végzi el ezeket, ha a miniszterelnök minden parlamenti vitában személyesen szerepel.
Úgy látja, korábbi miniszterelnökök sem azért nem válaszoltak minden kérdésre, mert nem volt kedvük, hanem mert a kormányzati munka más területein is helyt kellett állniuk.
Ötven nap után konkrétumokat várna
Kovács szerint az új kormány már ünnepelte az első 50 napját, de ő egyre inkább konkrét kormányzati munkát szeretne látni. Jelenleg inkább személyre szabott törvénykezést érzékel.
Példaként említette a polgármesterek fizetéscsökkentésének ötletét. Nem látja, hogy Magyarország nagy problémáit megoldaná, ha például egy régóta hivatalban lévő, választók által többször megerősített polgármester kevesebbet keresne.
Sőt, szerinte az alulfizetés akár a korrupciós kockázatot is növelheti. Ha egy polgármester jól végzi a dolgát, kapjon tisztességes fizetést, a választók pedig a következő választáson döntsenek róla.
A gazdaság nem élhet csak belső fogyasztásból
Kovács egy jegybanki sajtótájékoztatót is felidézett, ahol a következő évekre vonatkozó gazdasági növekedési előrejelzésekről volt szó. Az ábrák alapján szerinte 2026-ban, 2027-ben és 2028-ban is a hazai belső fogyasztás adhatja a növekedés fő forrását.
Ezt törékenynek tartja. Ha külső sokk jön, vagy az emberek visszafogják a költéseiket, akkor a növekedési pálya is megbillenhet.
Szerinte a kormánynak inkább ezzel kellene foglalkoznia: iparral, mezőgazdasággal, turizmussal, szolgáltatásokkal és azokkal a szektorokkal, amelyek tartósabb gazdasági alapot adhatnak.
Mi Hazánk: korlátok között
A Mi Hazánk parlamenti szerepéről Kovács óvatosan beszélt. Azt mondta, figyeli őket, de nem lát bennük áttörési potenciált. Szerinte van egy politikai korlát, amely fölé nem nagyon tudnak menni.
A jegybanki aranytartalékok brit őrzésére vonatkozó kérdés kapcsán úgy fogalmazott: ennek megvannak a nemzetközi szabályai, és szerinte az arany tökéletes helyen van a briteknél. Nem gondolja, hogy ebből probléma lenne.
Orbán–Hiller-párbeszédek és a mai parlament
Breuer Péter felidézte Orbán Viktor és Hiller István korábbi parlamenti párbeszédeit, amelyek szerinte sokszor értéket képviseltek: vitáztak, de akadémiai jellegű szellemi párbeszédet folytattak.
Kovács szerint ehhez olyan intellektuális felkészültség és politikai stílus kell, amelyet a jelenlegi miniszterelnökben egyelőre nem lát. Úgy fogalmazott: nem érzékeli, hogy Magyar Péter ilyen típusú vitakultúra felé törekedne.
Szerinte a mostani miniszterelnöknek inkább „mindenkivel elszámolnivalója van”.
Leszámolnivalók és parlamenti hangnem
A műsorvezető pontosított: nemcsak elszámolnivalókról, hanem leszámolnivalókról is szó lehet. Kovács ezzel egyetértett. Úgy látja, a miniszterelnöknek különösen nehéz viszonya van azokkal, akik tollforgatással foglalkoznak, de egyszerű parlamenti képviselők sem feltétlenül ússzák meg a kemény reakciókat.
Különösen zavarónak nevezte a nőkkel szembeni stílust. Szerinte másfajta politikai hangnemre lenne szükség, de egyelőre mindenki keresi a saját helyét és hangját az új parlamenti helyzetben.
A frakció belső mozgásai még nem látszanak
Kovács szerint a Tisza-frakció nagy része új szereplőkből áll, akik most tanulják a parlamenti működést. Körülbelül 140 olyan képviselőről beszélt, akik korábban ismeretlenek voltak az országos politikában.
Szerinte nem kizárt, hogy súlyos külső vagy belső válságok esetén mozgások indulnak el a frakción belül. Történelmi párhuzamként az 1990-es kisgazda szakadásra utalt, amikor Torgyán József stílusa és politikája miatt a frakció jelentős része más utat választott.
A jelenlegi helyzetre még korainak tartja a végleges párhuzamokat, de nem zárja ki, hogy idővel többen is hasonlóságokat látnak majd.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
