„Szó nincs tűzszünetről” – Kis-Benedek József szerint Trump gyors eredményt akar, de Irán és Izrael érdekei nem ugyanoda mutatnak
A Pirkadat június 30-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő, egyetemi tanár, volt katonai attasé volt. A beszélgetés a közel-keleti helyzet újabb fordulatairól, az amerikai–izraeli érdekellentétekről, Irán nukleáris programjáról, a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanságról, az Európai Unió és Izrael feszült viszonyáról, valamint a magyar–amerikai kapcsolatok várható alakulásáról szólt. Kis-Benedek szerint Washington keresi a megoldást, de egyre világosabb: az amerikai érdek nem minden ponton azonos az izraeli érdekkel.
Amerika keresi a megoldást
Breuer Péter elsőként azt kérdezte vendégétől, tudja-e az Egyesült Államok, mi lenne a megoldás a közel-keleti válságban. Kis-Benedek József szerint Washington keresi a megoldást, de nem látszik, hogy az amerikai vezetés pontosan és egységesen tudná, milyen irányba akar menni.
Úgy látja, Donald Trump és közvetlen munkatársai között időnként ellentmondások tapasztalhatók. Az elnök gyakran kimond olyan mondatokat is, amelyeket szerinte egy elnöknek nem biztos, hogy ki kellene mondania, de a stratégiai kérdés ennél fontosabb: az Egyesült Államoknak egyszerre kell politikai, gazdasági és katonai érdekeit képviselnie egy rendkívül összetett térségben.
Ez pedig nem mindig hangolható össze azzal, amit Izrael akar.
Más az amerikai és más az izraeli érdek
Kis-Benedek szerint az Egyesült Államok széles körű globális felelősséget visel. Ebbe beletartozik a gazdaság, a katonai jelenlét, a politikai szövetségi rendszer és az öböl menti amerikai létesítmények biztonsága is.
Izrael érdeke ennél szűkebb és konkrétabb: azt akarja elérni, hogy Irán ne legyen képes atomfegyver kifejlesztésére. A szakértő szerint itt húzódik az egyik fő törésvonal. Washingtonnak fontos a Hormuzi-szoros megnyitása és az olajforgalom stabilizálása, Izrael viszont az iráni nukleáris kapacitások felszámolását tekinti elsődlegesnek.
A kettő nem feltétlenül ugyanaz a diplomáciai és katonai program.
Tűzszünet helyett újabb harcok
A Hormuzi-szoros körüli megállapodásról Kis-Benedek óvatosan beszélt. Szerinte már nem kötne nagy fogadást arra, hogy a 60 napos határidőn belül valódi megállapodás születik.
„Szó nincs tűzszünetről” – mondta.
A harcok mindkét részről kiújultak. Irán támadásokat hajt végre nemcsak amerikai katonai objektumok ellen az öböl menti országokban, hanem polgári létesítmények ellen is. Az Egyesült Államok közben Iránt támadja. Ebben a helyzetben nehéz békéről vagy stabil fegyvernyugvásról beszélni.
Kis-Benedek szerint ilyenkor a diplomáciai munkát már nem maga az elnök végzi, hanem az alelnök és a külügyminiszter: J. D. Vance és Marco Rubio próbálják az amerikai érdeket képviselni.
Vita van Washingtonban is
Breuer Péter felvetette, hogy elképzelhető-e: Rubio külügyminiszter és Vance alelnök sem mindig ugyanazt gondolja. Kis-Benedek szerint ez elképzelhető, és önmagában nem is baj.
A vita a fejlődést is előreviheti, de az Egyesült Államoknak közben világos nemzetbiztonsági érdekei vannak. Ezek között kiemelt helyen áll a Hormuzi-szoros ügye, mert a szoros nyitottsága gazdasági biztonsági kérdés is.
Ha az olajszállítás akadozik, annak globális következményei vannak. Ezért Washington számára nem pusztán katonai vagy diplomáciai kérdésről van szó, hanem a világgazdaság működéséről is.
Miért kell 60 százalékos dúsítás?
Az iráni atomprogram kapcsán Kis-Benedek határozottan fogalmazott. Szerinte nem elfogadható az az érvelés, hogy Irán kizárólag békés célú nukleáris programot működtet.
Azt kérdezte: ha polgári atomerőművekhez 5 százalék alatti dúsítás is bőven elegendő, akkor miért kell 60 százalékra dúsítani az uránt?
Szerinte erre egyértelmű a válasz: ez nem békés célokat szolgál. Az iráni logika szerinte az lehet, hogy ha Izraelnek van atomfegyvere a térségben, akkor Iránnak is legyen olyan képessége, amellyel ellensúlyt teremthet. Nem feltétlenül az azonnali bevetés a cél, hanem a zsarolási potenciál.
Izrael ezt nem fogadja el
Kis-Benedek szerint Izrael világossá tette, hogy ezt a helyzetet nem tudja tolerálni. A nukleáris képesség megszerzése Irán részéről Izrael számára egzisztenciális fenyegetésnek számít.
A szakértő szerint a nemzetközi ellenőrzés sem ad teljes biztonságot. Vannak helyek, ahová a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei bejutnak, és vannak helyek, ahová nem. Van, amikor engedélyt kapnak, máskor korlátozzák őket.
Ez politikai döntés kérdése. A szakemberek mérnek, vizsgálnak, következtetnek, de nem minden állapítható meg távolról. Vannak olyan létesítmények, amelyekhez fizikai hozzáférés kellene, de ezt Irán nem mindig biztosítja.
Izrael és az ellenőrzés kérdése
Breuer Péter megjegyezte, hogy Izrael sem engedi be ezeket a felügyelőket saját nukleáris programjához. Kis-Benedek szerint ez más jogi és politikai helyzet, mert jelenleg Irán ellenőrzéséről van szó, amelyről nemzetközi határozatok rendelkeznek.
Szerinte Izrael atomprogramja ebből a szempontból világosabb helyzetként jelenik meg, míg Irán esetében a nemzetközi ellenőrzések éppen azért fontosak, mert a dúsítási szint és a titkolt létesítmények gyanúja súlyos kockázatot jelent.
Izrael és az EU külügyi vezetése
A beszélgetésben szóba került az Európai Unió külügyi főképviselőjével kialakult feszültség is. Breuer Péter úgy fogalmazott: Izrael gyakorlatilag addig nem kíván kommunikálni vele, amíg nem kér bocsánatot.
Kis-Benedek szerint egy ilyen helyzetben nyilván fontos lenne, hogy az uniós szereplők előzetesen egyeztessenek, és megfontolják, mikor mit mondanak. Ugyanakkor az Európai Bizottságnak és az illetékes biztosnak is vannak saját érdekei és politikai szempontjai, amelyek nem mindig esnek egybe egy adott ország, jelen esetben Izrael elvárásaival.
A szakértő szerint az ilyen konfliktusokat tárgyalással lehetne rendezni.
Entebbe emléke és a diplomáciai hullámzások
Az adásban Breuer Péter felidézte az entebbei akció 50. évfordulóját is. Az izraeli légierő Hercules gépei akkor túszokat szabadítottak ki egy eltérített repülőgépről. A történet apropóján arról kérdezte vendégét, miért vannak hatalmas kilengések Izrael nemzetközi kapcsolataiban: egyszer országok légteret biztosítanak, máskor a térség szinte háborús helyzetbe sodródik.
Kis-Benedek szerint mindezt az érdekellentétek magyarázzák. Törökországnak, Izraelnek, az Egyesült Államoknak, az arab államoknak, sőt még az öböl menti országokon belüli szereplőknek is különböző érdekeik vannak.
Ezek az érdekek néha előreviszik, máskor hátráltatják a politikai rendezést.
Elkapkodott Hormuz-terv?
Kis-Benedek szerint a Hormuzi-szorossal kapcsolatos mostani elgondolás olyan benyomást kelt, mintha elkapkodták volna. Mintha gyorsan fel kellett volna mutatni valamit.
Ez szerinte Trump politikai érdekeivel függ össze: a félidős választások előtt szüksége van valamilyen eredményre. A „béna kacsa” szerepét el akarja kerülni, ezért erőlteti a megállapodást vagy legalább annak látszatát.
Izrael azonban ebbe nem feltétlenül megy bele, mert számára nem a kereskedelmi hajózás az első számú kérdés, hanem Irán katonai és nukleáris képességei.
Hezbollahon keresztüli nyomás
A szakértő szerint az iráni stratégia része az is, hogy a Hezbollahot folyamatos támadásokra ösztönözze Izrael ellen. Izrael erre nyilván válaszolni fog.
Ez tovább bonyolítja az amerikai tervet, mert miközben Washington stabilitást és olajforgalmat akar, Izrael közvetlen biztonsági fenyegetésekkel néz szembe. Az amerikai és izraeli érdekek tehát továbbra is szövetségesi keretben mozognak, de nem azonosak.
Szövetség hullámvölgyekkel
Breuer Péter felvetette: hogyan lehet, hogy Izrael néhány hete még az Egyesült Államok egyik legfontosabb harcostársa volt, most pedig szinte kiabálásig jut a vita. Kis-Benedek szerint az amerikai–izraeli viszony mindig jó volt, de időnként vannak hullámvölgyek.
Trump történelmi kategória, de nem marad örökké elnök. A két ország kapcsolata ennél mélyebb. Az amerikai vezetésnek ugyanakkor balanszíroznia kell: figyelnie kell az Izraelt támogató amerikai zsidó közösségre és a jelentős arab közösségre is.
Ez nem egyszerű egyensúlyozás, és most sem mindig sikeres.
Magyar–amerikai kapcsolat: nem kell kapkodni
Az adás végén Breuer Péter előrevetítette, hogy a következő beszélgetésben a magyar–amerikai kapcsolatokról kérdezné Kis-Benedeket, különösen annak fényében, hogy Trump mintha múlt időben beszélt volna Orbán Viktorral való barátságáról.
Kis-Benedek röviden úgy válaszolt: a politikát az érdek határozza meg. Szerinte a magyar–amerikai kapcsolatok jók lesznek ezután is, hiszen mindkét ország NATO-tag, gazdasági kapcsolatok is vannak, de Magyarország nem nagyhatalom, nem Nagy-Britannia vagy Franciaország.
Arra, hogy Budapesten jelenleg csak ügyvivő van, nem nagykövet, azt mondta: ezzel nem kell feltétlenül kapkodni. Lehet, hogy egyszerűen még nem találtak megfelelő személyt, de lehet benne politikai üzenet is: az Egyesült Államok számára Magyarország most nem első számú prioritás.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
