„Nem a vécépapír gyógyít, hanem az orvos és a nővér” – Havas Szófia szerint az egészségügy bajai nem oldhatók meg látványintézkedésekkel
A Pirkadat június 25-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Havas Szófia egészségpolitikus, ágy mellett gyógyító orvos volt. A beszélgetés a magyar egészségügy állapotáról, az új minisztérium lassú felállásáról, a szolgálati jogviszony eltörlésének ígéretéről, a központi beszerzések visszásságairól, a kórházi hétköznapokról és a sürgősségi ellátás túlterheltségéről szólt. Havas szerint az egészségügyben nem elég néhány látványos változtatás: egyszerre kell rendezni a dolgozók jogállását, bérét, az intézményi működést és a társadalom egészségüggyel kapcsolatos elvárásait.
Megállt az idő az egészségügyben
Havas Szófia szerint miközben más tárcáknál látványosan felpörögtek az események, az egészségügyben mintha megállt volna az idő. Úgy látja, az új egészségügyi minisztérium még nem állt fel teljesen, sőt a miniszter egy fórumon arról beszélt, hogy még 190 munkatárs hiányzik.
Ez Havas szerint azért meglepő, mert egy kormányzásra készülő politikai erőnek a választás előtt már nagyjából tudnia kellene, kikre és milyen intézményi szerkezetre épít. Az új minisztérium ugyan régi-új szervezet, de az egészségügyben szerinte túl sok a nyitott kérdés ahhoz, hogy hónapokig lehessen várni a működés beindításával.
Nem a legjobb sebészből lesz automatikusan jó vezető
A beszélgetésben szóba került, hogy az egészségügy irányításához nem elég orvosnak lenni. Havas felidézte az 1990 utáni időszakot, amikor sok helyen az volt az elképzelés, hogy a legjobb, legnépszerűbb sebészből lesz a legjobb kórházigazgató. Ez azonban hamar tévedésnek bizonyult.
Egy kórház vezetése külön szakma: pénzügyi, szervezési, irányítástechnikai, jogi és humánpolitikai tudás kell hozzá. A főigazgató egyszemélyi felelős vezető, mellette vannak szakmai helyettesek: orvosigazgató, ápolási igazgató, gazdasági vezető. A felelősség azonban végső soron a főigazgatóé.
Havas szerint ugyanez igaz minisztériumi szinten is. Egy miniszternek nem az a dolga, hogy délelőtt operáljon, délután pedig beugorjon a minisztériumba ügyeket intézni. Aki főállásban ágazatot vezet, annak az egész rendszerért kell felelnie.
A szolgálati jogviszony rendezése nem pénzkérdés
A beszélgetés egyik központi témája az egészségügyi szolgálati jogviszony volt, amelyet Havas Szófia az elmúlt évek egyik legsúlyosabb hibájának tart. Szerinte ez a jogállás a fegyveres testületek logikáját ültette át az egészségügybe, miközben az orvosok és szakdolgozók nem katonának vagy rendőrnek készültek.
„Aki rendőr akart lenni, vagy katona, vagy nota bene katonaorvos, azt választotta önként és dalolva” – fogalmazott.
Havas szerint a szolgálati jogviszony megszüntetése és a közalkalmazotti jogviszony visszaállítása nem kerülne pénzbe, mégis alapvető fontosságú lenne. Ugyanígy szerinte a kamerák leszerelése is olyan ígéret volt, amelyet gyorsan lehetne teljesíteni.
Bér, jogállás, dolgozói bizalom
Havas Szófia szerint az egészségügyi dolgozók sokat tettek azért, hogy kormányváltás legyen, és közülük sokan arcukat, szakmai hitelüket adták a változás ígéretéhez. Ezért nem lehet őket bizonytalanságban hagyni.
A szakdolgozók bérét rendezni kell, a jogállásukat emberibbé kell tenni, és világossá kell tenni, hogyan működik tovább az állami egészségügy. Ha ez elmarad, akkor nehéz lesz megtartani azokat, akik még mindig a közellátásban dolgoznak.
A pénzhiány létező probléma, de Havas szerint nem minden változtatás pénzkérdés. Vannak olyan döntések, amelyek inkább politikai akaratot és szervezési világosságot igényelnek.
A központi beszerzésekben nagyon sok pénz van
Havas külön kitért a központi ellátószervezetre, amely szerinte még mindig a Belügyminisztérium alá tartozik. Úgy látja, az egészségügyi intézmények ellátásának jelentős része továbbra is ezen a rendszeren keresztül történik, ugyanazokkal a cégekkel és ugyanazokkal a teljesítési igazolásokkal.
Szerinte itt nagyon sok pénzről van szó, és a központi, kijelölt cégeken keresztüli ellátás legalább 30 százalékos felárat jelenthetett. Havas szerint a normálisabb, intézményi szintű beszerzések visszaállítása jelentős megtakarítást hozhatna.
A műsorvezető felvetésére, hogy akkor minden kórházi vécében lesz-e fertőtlenítő, törlőkendő és vécépapír, Havas jelezte: ezek is fontosak, de nem ez a legnagyobb kérdés.
„Nem a vécépapír gyógyít” – mondta, hozzátéve, hogy ha nincs orvos és nővér, akkor a felszerelt mosdó önmagában nem oldja meg az ellátást.
Amit felszerelnek, azt sokszor el is lopják
A kórházi állapotok kapcsán Havas egy kellemetlen, de szerinte valós problémáról is beszélt: sok intézményben amit frissen felszerelnek, azt rövid időn belül ellopják. Nemcsak vécépapírról vagy fertőtlenítőről van szó, hanem csaptelepekről, lehúzókról, mozdítható berendezési tárgyakról is.
Breuer Péter erre úgy reagált: akkor a társadalom is beteg. Havas ezt elfogadta, de hangsúlyozta, hogy nem a társadalom egészéről beszél, és nem szabad általánosítani. Ugyanakkor a jelenség szerinte valódi, és hosszú évtizedek óta jelen van.
A probléma mélyebb annál, hogy melyik kormány idején történt. Havas szerint az egészségüggyel kapcsolatos társadalmi elvárások is torzultak.
Az „ingyen minden jár” illúziója
Havas Szófia visszatérő problémának nevezte azt a szemléletet, hogy mindenkinek jár az ingyenes, legmagasabb szintű egészségügyi ellátás. Szerinte ez a gondolat mélyen beégett a társadalomba, de a valóságban nem fenntartható.
Külön kiemelte azokat, akik nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot, mégis ugyanúgy igénybe veszik az ellátást, mert az állam végül helyettük is finanszírozza. Szerinte ez nemcsak pénzügyi kérdés, hanem igazságossági és társadalmi felelősségi ügy is.
Nem arról van szó, hogy bárkit ellátás nélkül kellene hagyni, hanem arról, hogy a rendszer fenntarthatóságához a társadalomnak is értenie kellene: az egészségügy nincs ingyen, csak sokszor nem közvetlenül fizetünk érte.
A sürgősségi ellátás túlterhelése
A legsúlyosabb problémák között Havas a sürgősségi ellátást említette. Szerinte sokan nem értik, mire való a sürgősségi osztály. Van, aki azért megy oda, mert éppen ráér, vagy mert nem akarja kivárni az előjegyzett vizsgálati időpontot.
Olyan is előfordul, hogy valaki a tüneteit úgy fogalmazza meg, hogy biztosan mentőt küldjenek érte, mert reméli, így soron kívül kivizsgálják. Havas szerint ez súlyosan terheli a rendszert, és elveszi az erőforrást azoktól, akik valóban sürgős ellátásra szorulnak.
A sürgősségi ellátás nem gyorsított diagnosztikai kapu minden problémára. Ezt szerinte a társadalomnak is meg kell tanulnia.
Nincs olyan ország, ahol minden azonnal történik
Breuer Péter azt kérdezte, hogyan lehetne a társadalomnak elmagyarázni egy egyszerű, érthető betegutat, ahol nem kell várni. Havas szerint ilyen rendszer nem létezik. Még az Egyesült Államokban sem, ahol a GDP sokkal nagyobb hányadát költik egészségügyre, és ahol neki is volt alkalma kórházi ellenőrként dolgozni.
Ott is hosszú órákat kellett várni sürgősségi ellátásra. Nincs olyan büdzsé, amely elbírná, hogy minden beteg azonnal, teljes high-tech kivizsgálást kapjon.
Szerinte meg kell tanulni különbséget tenni sürgős és nem sürgős ellátás között. Vannak vizsgálatok, amelyek várhatnak, és nem minden egészségügyi igény életbevágó.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
