„Ne a horoszkópot, hanem az aktuális heti szakaszt olvasd el” – Szabó György szerint a Tóra történetei ma is a mindennapokról beszélnek
A Pirkadat június 11-i adásában Breuer Péter vendége Szabó György, a MAZSÖK elnöke volt, akivel a Slách löchá hetiszakaszról, a kémek történetéről, a Tóra mai olvashatóságáról, a zsinagógai tanításokról, a közösségi élet újraéledéséről és a zsidó temetők megőrzéséről beszélgettek. A műsor központi gondolata az volt, hogy a hetiszakaszok nem régi legendák, hanem ma is értelmezhető erkölcsi, közösségi és történelmi tanítások.
A hetiszakasz mint mindennapi iránytű
Breuer Péter arról beszélt, hogy az utóbbi időben másképp kezdte olvasni a hetiszakaszokat: egyre gyakrabban lát bennük olyan motívumokat, amelyek napjainkra is könnyen alkalmazhatók. Szabó György szerint ez természetes, hiszen a Tóra történeteinek egyik legfontosabb ereje éppen abban áll, hogy lefordíthatók a mindennapok nyelvére.
„Ne a horoszkópot, hanem az aktuális heti szakaszt olvasd el” – idézte saját új szokását Breuer Péter.
Szabó György erre úgy reagált: a horoszkópban lehet hinni vagy lehet hókuszpókusznak tartani, a hetiszakaszok viszont több mint háromezer éve vezetik a zsidó életet. A bennük szereplő történetek, törvények és emberi helyzetek ma is közösségi és személyes döntésekhez adhatnak szempontokat.
Slách löchá: a kémek küldetése
A mostani hetiszakasz egyik legismertebb története a kémek kiküldése. Mózes tizenkét embert választ, minden törzsből egyet, hogy felmérjék az Ígéret földjét. Szabó György szerint a küldetés több célt szolgált: meg kellett nézniük az erődítményeket, a katonai erőt, a terményeket és azt is, milyen emberek élnek az országban.
A történetben már a küldetés ténye is feszültséget hordoz, hiszen az Örökkévaló az, aki a zsidó nép harcait megvívja. A kémeknek mégis útra kell kelniük, és negyven nap után térnek vissza.
Hoseából Józsua lesz
A hetiszakasz egyik fontos mozzanata Hoseá bin Nun nevének megváltozása. Mózes hozzáteszi a júd betűt, így lesz belőle Józsua. Szabó György felidézte a midrási hagyományt is, amely szerint ez a júd Sára ősanya korábbi nevéből származik.
A történetben Józsua bin Nun és Kálev ben Jefune az a két kém, aki pozitívan beszél az országról. Ők látják a nehézségeket, de nem veszítik el a bizalmat abban, hogy a föld elfoglalható és a nép számára rendelt hely.
Óriások, félelem és negyven év bolyongás
A többi tíz kém viszont félelmet kelt a népben. Erődített városokról, óriásokról, veszélyekről beszélnek, és le akarják beszélni a zsidókat a bevonulásról. Szabó György kiemelte: Kirját Árbában valóban óriások laktak, és a város a későbbi történetekben is fontos szerepet kap.
Breuer Péter külön rákérdezett, hogy ez a Kirját Árba azonos-e a mai, Hevron közelében lévő Kirját Árbával. Szabó György megerősítette: ugyanarról a helyről van szó, a Machpéla-barlang közelében.
A kémek rossz híre végül súlyos következményekhez vezet. A nép nem hisz Józsuának és Kálevnek, Mózes pedig ismét közbenjár az Örökkévalónál. A büntetés mégis megszületik: a negyven napnyi felderítésért negyven év pusztai vándorlás következik. A rabszolgaságot még ismerő nemzedék nem léphet be az országba, kivéve Józsuát és Kálebet.
Tanítás zsinagógában, nem horoszkóp helyett pótcselekvésként
A beszélgetés innen a mai zsinagógai tanulásra fordult. Szabó György szerint a hetiszakasz tanulása élő gyakorlat, amely a közösségben is értelmet kap. Breuer Péter a tanítások látogatóiról kérdezte, mire Szabó elmondta: a zsinagógai alkalmakon jellemzően inkább a 40–50 év fölötti korosztály jelenik meg, bár vannak fiatalokat célzó programok is.
A műsorvezető felidézett egy felvételt, amelyen fiatal nők tanultak bárcheszt sütni egy felújított zsinagógában. Szabó szerint a fiatalabb korosztály megszólítása fontos, de a zsinagógai tanulások közönsége természetesen részben attól függ, milyen jellegű programról van szó.
Közösségi újraébredés
Breuer Péter a zsinagógai élet gyakorlati kérdéseire is rákérdezett: vannak-e bár micvók, brit milák, esküvők, vagy csökken a közösségi jelenlét. Szabó György ezzel kapcsolatban kifejezetten bizakodó képet rajzolt.
Szerinte nemcsak Budapesten, hanem vidéken is egyre több esküvő, brit milá és bár micvó történik. Úgy látja, irányzatoktól függetlenül érzékelhető egyfajta zsidó közösségi újraébredés, ami örömteli és támogatandó folyamat.
Ez a megújulás nem egyetlen zsinagóga vagy irányzat ügye, hanem szélesebb jelenség: a vallási és közösségi élet több ponton is láthatóbbá vált.
Temetők mint örök emlékhelyek
A műsor végén a zsidó temetők helyreállítása is szóba került. Breuer Péter azt kérdezte, megerősíthető-e, hogy egyre több helyen végeznek önkormányzatok és önkéntesek munkát a régi temetőkben.
Szabó György pontosított: a temetőprojektek célja nem az, hogy lezárt temetőket újra megnyissanak temetésre, mert ez jogilag nem lehetséges. A cél az, hogy a sírkertek állapota méltó legyen azokhoz, akik ott nyugszanak.
A program első lépései 2018-ban indultak, és az egyik fontos cél az volt, hogy felhívják a helyi önkormányzatok, civil szervezetek és nemzetközi partnerek figyelmét erre az örökségre. Szabó szerint ezek a temetők „örök emlékül” állnak a zsidó közösségeknek és az ott eltemetetteknek.
Élő szöveg, élő közösség
A beszélgetésben a hetiszakasz, a zsinagógai tanítás és a temetőmegőrzés ugyanarra a kérdésre mutatott: hogyan lehet egy több ezer éves hagyományt élő módon továbbvinni. Szabó György szerint a Tóra szövege nem múzeumi tárgy, hanem mindennapi értelmezési lehetőség. A temetők nem elhagyott parcellák, hanem közösségi emlékezethelyek. A bár micvók, esküvők és tanulások pedig azt jelzik, hogy a zsidó élet nem csupán múlt, hanem jelen idejű közösségi gyakorlat.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
