„A könyvszakmát nagyon nem szerette a kormány” – Gutenberg tényleg visszatér?
Breuer Péter vendége ezúttal Kocsis András Sándor volt, aki kiadóként, szerzőként és kulturális szereplőként beszélt arról, hogyan változott meg a magyar könyvpiac az elmúlt években. A beszélgetés középpontjában a könyvszakma válsága, a Libri–MCC-ügy, az NKA kiüresedése és az olvasás társadalmi súlya állt, de szóba került az is, miért ír álnéven regényeket, és hogyan próbálja visszacsábítani az olvasókat Itáliába vagy éppen Marokkóba.
Nehéz évek után új kérdések
Kocsis András Sándor szerint a könyvszakma a covid után különösen nehéz helyzetbe került, de a problémák nem ott kezdődtek. Azt mondta, a kormányzat „nagyon-nagyon nem szerette a könyvszakmát”, amelyet autonóm, saját értékrenddel rendelkező közegként írt le. Szerinte ez az a szellemi világ, amelyet a kemény hatalom ritkán néz jó szemmel.
Ebből a szempontból az NKA működését is súlyosan bírálta. Úgy fogalmazott, hogy a Nemzeti Kulturális Alap „mélységesen elfogultan és rendkívül rosszul működött”, miközben a magyar kulturális élet számos civil és szakmai szereplője ettől a forrástól függ.
Az MCC bevonulása a könyvpiacra
A beszélgetés egyik legélesebb része a Libri és a hozzá tartozó kiadók felvásárlásáról szólt. Kocsis szerint a könyvszakmát sokként érte, hogy a Mathias Corvinus Collegium megszerezte a legnagyobb kereskedelmi hálózatot, és ezzel együtt komoly kiadói kapacitások is egy kézbe kerültek. Úgy látta, ez nemcsak piaci, hanem kulturális kérdés is, mert aki az ország legerősebb könyvterjesztői rendszerét birtokolja, az közvetve az olvasói láthatóságról is dönt.
Saját példát is hozott: elmondása szerint három könyvét sem voltak hajlandók hírlevélben ajánlani. A problémát nem pusztán személyes sérelemként írta le, hanem annak példájaként, hogy milyen könnyen válhat a terjesztés politikailag is érzékeny területté.
Miért lett Zsüli Szorel?
A beszélgetés játékos, mégis fontos része volt, amikor kiderült: a Zsüli Szorel néven megjelent regények mögött valójában Kocsis András Sándor áll. A szerző elmondta, hogy ez a trilógia tudatosan más hangon és más közönségnek íródott, mint korábbi kötetei. Olyan olvasókat keresett, akik „virtuálisan nagyon szeretnének elvágyódni a reális világból”.
Az álnév mögött egyszerre volt irodalmi játék és piaci megfontolás. A névválasztást így magyarázta: „A Zsüli Sorel, ugye abban van egy játék, a Julien Sorel”, miközben a „Szorel” olaszos hangzása is illeszkedik a regények világához.
Regény, utazás, ismeretterjesztés
Kocsis hangsúlyozta, hogy ezek a könyvek nem egyszerű szerelmes történetek. A Toszkánában, Velencében vagy Marokkóban játszódó regények mögött komoly képzőművészeti, építészeti és kulturális ismeretanyag áll. Saját utazásélményeit és tudását építette bele a történetekbe, ezért szerinte ezek a könyvek egyszerre szórakoztatnak és vezetnek be egy-egy világba.
A marokkói kötetről azt mondta: „aki nem járt Marokkóban, varázslatos világ”, és azt reméli, hogy az olvasóban is felébreszti az utazás vágyát.
Miért fontos még mindig a könyv?
A beszélgetés végén Kocsis András Sándor egyértelművé tette: a könyvszakma gazdasági súlya talán nem óriási, társadalmi jelentősége viszont messze túlmutat a forgalmi számokon. A könyv szerinte nem mellékes kulturális termék, hanem az olvasás, a kreativitás és a gondolkodás egyik alapeszköze.
Azt is hangsúlyozta, hogy a könyveknek ma is erős hatásuk van, különösen azok számára, akik az olvasáson keresztül építik fel saját világukat. Nem véletlenül fogalmazott úgy: „minden ismeretbefogadásnak, minden ismeret megszerzésnek ez az alapja”.
Ebben a beszélgetésben tehát nemcsak a könyvpiac válsága rajzolódott ki, hanem az is, hogy a nyomtatott kultúra körüli viták valójában arról szólnak, milyen országban akarunk élni: olyanban, ahol a könyv puszta áru, vagy olyanban, ahol továbbra is szellemi tájékozódási pont.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
