Saját jogainkat ünnepeljük, másokét vitatjuk?
A PILPUL 533. részében M. Kende Péter ezúttal is Fináli Gáborral, a Hunyadi téri zsinagóga rabbijával beszélgetett. Az adás elején május elseje és a zsidó munkásság szinte teljesen elfelejtett története került szóba, majd Izrael függetlenségi nyilatkozata, az izraeli emléknapok és az Emor heti szakasz ünnepi rendje felé fordult a beszélgetés. A végén egy különösen nyugtalanító bibliai történetnél kötöttek ki: annál a fiúnál, akinek a sorsa egyszerre vet fel közösségi, jogi és erkölcsi kérdéseket.
A zsidó munkás, akit alig látunk
M. Kende Péter onnan indított, hogy május elsejéről többnyire úgy beszélünk, mint a munkásosztály ünnepéről, de közben ritkán kerül szóba: a 19. század végétől a 20. század elejéig a magyar ipari munkásság soraiban is rengeteg zsidó dolgozott. Nemcsak gyárosok, bankárok, ügyvédek és újságírók voltak jelen a magyar modernizációban, hanem kétkezi munkások tömegei is.
Fináli Gábor szerint azért feledkezünk meg róluk, mert „a kritikusaink pozitív predikátumával szoktunk azonosulni”, vagyis mi magunk is inkább a sikeres, felsőbb rétegekhez tartozó zsidó alakokat emeljük ki. Pedig a zsidó hagyomány egyik legerősebb vonása épp az, hogy a kiszolgáltatott ember felől méri meg a társadalmat. A napszámos, az özvegy, az árva és az idegen nem mellékalak a Tórában, hanem mérce.
Egy nagy jogkiterjesztési folyamat része
A rabbi arról is beszélt, hogy a zsidóság emancipációja nem önálló, elszigetelt történet volt, hanem annak a hosszú folyamatnak a része, amelyben a munkások, a földnélküli parasztok és később a nők jogai is bővültek. Szerinte aki ennek az egyik részére igent mond, annak nehéz hitelesen nemet mondania a másikra. Ez a gondolat adta az adás egyik legerősebb mondatát: ha egy felszabadító folyamat egyik elemét elfogadjuk, akkor a többinél sem tehetünk úgy, mintha már nem volna dolgunk vele.
Gyásznap és örömnap Izraelben
A beszélgetés innen az izraeli emléknapokhoz vezetett. Fináli Gábor a Jom Hazikaronról és a Jom Háácmáutról beszélt, vagyis az elesettek emléknapjáról és Izrael függetlenségének ünnepéről. Szerinte ezek a modern izraeli identitás legfontosabb napjai közé tartoznak, még akkor is, ha polgári-szekuláris ünnepekről van szó.
Külön szóba került a Megilát Háácmáut, Izrael függetlenségi nyilatkozata is. A rabbi felidézte, hogy a szöveg egyszerre próbálta megfogalmazni a zsidó állam alapigényét és egy modern, egyenlőséget hirdető politikai közösség ígéretét. Csakhogy már a megszületése pillanatában benne voltak a feszültségek: mit jelent egyszerre zsidó és demokratikus államnak lenni, mennyire lehet vallásos és mennyire világi az a nyelv, amelyen az ország önmagáról beszél.
Az ünnepek rendje és a szabadság logikája
Az Emor heti szakasz egyik nagy témája az éves ünnepi rend felsorolása. Fináli Gábor szerint ezek az ünnepek végső soron mind ugyanoda futnak vissza: a szabadság, a felelősség és az emlékezet kérdéséhez. A szombattól a nagy ünnepeken át a zarándokünnepekig minden azt kérdezi: mit kezd az ember azzal, hogy kiszabadult, és most már neki kell rendet tartania az életében.
A fiú, aki nem talál helyet
Az adás legerősebb része azonban a heti szakasz végén szereplő különös történetről szólt: arról a férfiról, akinek az anyja izraelita, az apja egyiptomi volt, és aki végül káromlás miatt halálra jutott. Fináli Gábor a midrásokat is segítségül hívta, és így nem egy elvont jogesetet, hanem egy tragikus sorsot rajzolt fel.
Eszerint a fiú eleve terhelt háttérből érkezik: erőszak, kitaszítottság és bizonytalan hovatartozás veszi körül. Amikor pedig helyet keres magának a közösségben, azt tapasztalja, hogy nincs számára valódi befogadás. Innen nézve a történet nem pusztán arról szól, hogy valaki vétett, hanem arról is, hogyan reagál egy közösség arra, aki zavarba hozza, mert nem illik bele tisztán a saját rendjébe.
Fináli Gábor még tovább ment: a midrás alapján azt is felvetette, hogy Mózes maga sem teljesen független ettől a tragédiától, hiszen a fiú apját korábban ő ölte meg. Így a történetben nemcsak jog, hanem felelősség is működik, és nemcsak az számít, ki mondott ki mit, hanem az is, milyen láncolat sodorta odáig az eseményeket.
Nemcsak a szöveg nehéz
A PILPUL 533. része végül messze túlnőtt a heti szakasz első látásra nehéz anyagán. Május elsejétől a zsidó munkásságig, onnan az izraeli államalapítás szövegéig, majd egy ősi bibliai történetig jutottak, de a kérdés végig ugyanaz maradt: mit látunk meg a saját közösségünkből, és kit vagyunk hajlandók észrevenni benne.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
