„A hallgatói szempontok legalább olyan fontosak, mint az akadémiai és az üzleti szempontok”
A Pirkadat április 28-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Szatmári Péter, a Milton Friedman Egyetem általános rektorhelyettese volt. A beszélgetés középpontjában a magyar felsőoktatás jövője állt: hogyan készülhetnek az egyetemek az új kormányzati ciklusra, milyen mozgástér marad az egyházi és magánfenntartású intézményeknek, és milyen szerepet kapnak a hallgatók egy egyre versenykényszeresebb, ugyanakkor gyorsan változó oktatási környezetben.
Modellváltás után, kormányváltás előtt
A beszélgetés apropóját egy friss konferencia adta, amelyet a Milton Friedman Egyetemen rendeztek „Versenyképes intézményi modellek a magyar felsőoktatásban” címmel. Szatmári Péter szerint ma már nem lehet egyetlen sablon szerint gondolkodni a felsőoktatásról: más logika szerint működik egy állami, egy modellváltó, egy magán- vagy egyházi fenntartású intézmény, és ezek eltérő válaszokat adnak ugyanarra a kérdésre.
A rektorhelyettes arra is utalt, hogy az új kormány részéről már látszik a szándék a modellváltó rendszer korrekciójára. Szerinte az egyik fontos tanulság az Erasmus-program körüli vita, amely megmutatta, hogy a finanszírozási és irányítási kérdések nem maradnak az egyetemek falain belül: közvetlenül hatnak a hallgatók mozgásterére is.
Pótfelvételi, állami helyek, második esély
A beszélgetésben szóba került a felvételi időszak is. Szatmári Péter emlékeztetett rá, hogy a normál felvételi eljárás lezárása után még jön a pótfelvételi, de ott már jóval szűkebb a mozgástér. A Milton Friedman Egyetemen ugyanakkor továbbra is vannak olyan szakok – például a tanítóképzés és a gazdaságinformatika –, amelyek állami finanszírozással is elérhetők.
Fontosnak nevezte azt is, hogy az önköltséges bekerülés nem jelent végleges helyzetet. Aki jól teljesít, később átkerülhet állami finanszírozásra. Ez szerinte nemcsak a hallgatói motiváció miatt lényeges, hanem azért is, mert az egyetemeknek is érdekük, hogy megtartsák a jól teljesítő diákokat.
A szépkorú hallgatók már rég visszaültek az iskolapadba
A műsor egyik legérdekesebb része a szenior képzésről szólt. A Milton Friedman Egyetem immár tizenöt éve működtet ilyen programokat, és Szatmári Péter szerint ma már nem ritkaság, hogy negyven-ötven év feletti hallgatók is rendszeresen részt vesznek az egyetemi életben.
A plenáris előadások mellett több tucat szenior kurzus fut, és ezek nem külön világnak számítanak az intézményben: a szépkorú hallgatók gyakran a hagyományos órákra is beülnek. A rektorhelyettes szerint ez valódi többgenerációs közeget hoz létre, amelyben a fiatalabb hallgatók számára is természetesebbé válik, hogy a tanulás nem ér véget a diploma megszerzésével.
Család, gyermek, tanulmányok
Breuer Péter felvetésére Szatmári Péter arról is beszélt, hogyan próbál az egyetem alkalmazkodni a kisgyerekes hallgatók élethelyzetéhez. Bár a nyugat-európai vagy izraeli egyetemeken látott rendszereket még nem sikerült teljes egészében átültetni, vannak olyan megoldások, amelyek már most is segítik a tanulást.
Az intézményben bizonyos élethelyzetekben – például várandósság vagy kisgyermek mellett – rugalmasabb az óralátogatás, és a tananyag döntő része digitálisan is elérhető. Ez nemcsak kényelmi kérdés: a beszélgetésből az derült ki, hogy a felsőoktatásnak akkor is működnie kell, ha a hallgató élete nem illeszkedik a hagyományos nappali egyetemi modellhez.
Nem elég jó tudósnak lenni
A modellváltásról szóló rész egyik legfontosabb gondolata az volt, hogy a rektoroknak és akadémiai vezetőknek ma már nem elég kiváló szakembernek lenniük. Szatmári Péter szerint az egyetem működtetése menedzsmentkészségeket is igényel: az intézményeknek ugyanúgy helyt kell állniuk a gazdasági, üzleti és társadalmi környezetben, mint a tudományos mezőnyben.
Ebben a logikában a hallgató sem pusztán beiratkozott név a nyilvántartásban. „A hallgatói szempontok legalább olyan fontosak, mint az akadémiai és az üzleti szempontok” – fogalmazott. Ez a mondat jól összefoglalta az interjú egyik fő állítását: a felsőoktatás jövőjét nemcsak a fenntartói modell vagy az állami pénz dönti el, hanem az is, hogy az intézmények képesek-e valódi kapcsolatot kialakítani azokkal, akikért elvileg létrejöttek.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
