„Amerika olyan háborúba szállt be, ahonnan nem tudja, hogyan lehet kilépni” – Dr. Kis-Benedek József a Közel-Kelet újabb fordulóiról
A Pirkadat április 28-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Kis-Benedek József biztonságpolitikai szakértő, volt katonai attasé volt. A beszélgetés középpontjában a Közel-Kelet állt: Irán, a Hormuzi-szoros, az öböl menti államok, a proxiháborúk és az amerikai szerepvállalás. A szakértő szerint a térségben nem közeledik a nyugalom, miközben Washington egyre nehezebben talál kiutat abból a konfliktusból, amelybe szerinte részben maga is belesodródott.
A palesztin választások önmagukban nem rendeznek semmit
A beszélgetés elején szó esett a palesztin nemzeti hatóság területén tartott választásokról is. Kis-Benedek József szerint ugyan régóta esedékes volt a voksolás, de a mostani körülmények között nehéz komoly politikai fordulatot várni tőle. Úgy látja, a Fatah korrupciója régi történet, és a palesztin politikai rendszer gyengeségei nem most keletkeztek.
A szakértő szerint a Hamász meggyengült, de nem tűnt el, és a térség rendezésére vonatkozó amerikai elképzelések sem valósultak meg. Úgy fogalmazott: „Az a probléma, amit az egész gázai övezettel kapcsolatban meg az erőviszonyok átalakításával kapcsolatban terveztek, legalábbis amerikai részről, ez nem valósult meg.”
A NATO nem bomlik fel, de az európai terhek nőnek
A beszélgetésben Breuer Péter a NATO jövőjére is rákérdezett, különösen az amerikai politikai bizonytalanságok miatt. Kis-Benedek József ebben nem lát drámai fordulatot. Szerinte az Egyesült Államok nem fog kilépni a szövetségből, de az európai tagállamoktól továbbra is nagyobb hozzájárulást várnak majd el.
Úgy látja, az 5 százalék körüli védelmi kiadási elvárás már önmagában is komoly teher, és ennél feljebb aligha lehet menni. „Nem biztos, hogy jó lenne” – mondta arra utalva, hogy a katonai költések további emelése szociális következményekkel járna Európában is.
Iránban már nem a kormány a főszereplő
A beszélgetés egyik legerősebb állítása az volt, hogy Iránban ma már nem a civil kormányzat a meghatározó szereplő. Kis-Benedek József szerint a hatalom egyre inkább a forradalmi gárda kezében összpontosul, és ez alapvetően meghatározza a térség egészének működését is.
„A forradalmi gárda az, ami nagyon kemény, és rendelkezik elég kemény külföldi kapcsolatokkal” – fogalmazott. Ennek következménye, hogy a térségben a közvetlen államközi konfliktusok mellett továbbra is a proxyk maradnak a legfontosabb eszközök. Libanon, a húszik és Gáza is ennek a rendszernek a részei.
Az öböl menti országoknak pénzük van, hadseregük kevésbé
A szakértő külön kitért az öböl menti arab államokra is. Szerinte ezek az országok továbbra is jelentős fegyverarzenállal rendelkeznek, de ez nem jelenti azt, hogy valódi hadviselő képességük is azonos szinten állna. „Inkább felszereléssel, mint hadsereggel” – mondta róluk.
Úgy látja, az Egyesült Államokkal kötött biztonsági megállapodások sem jelentik azt, hogy Washington automatikusan háborúba lépne értük. Az öböl menti államok saját érdeke a túlélés és a stabilitás, nem pedig egy közvetlen katonai összecsapás Iránnal. A kérdés inkább az, meddig tudják fenntartani ezt az egyensúlyt.
A Hormuzi-szoros továbbra is a legveszélyesebb pont
Kis-Benedek József szerint a térség kulcsa továbbra is a Hormuzi-szoros. Ennek lezárása vagy részleges bénítása nemcsak a Közel-Keletet, hanem Európát is súlyosan érintené. Szerinte ezt a válságot végső soron két szereplő tudná rendezni: az Egyesült Államok és Irán.
Csakhogy éppen itt a legnagyobb a bizonytalanság. „Amerika olyan háborúba szállt be, ahonnan nem tudja, hogy hogyan lehet kilépni” – mondta a szakértő. Úgy látja, Washington jelenleg kapkod, és nincs világos stratégia arra, hogyan lehetne lezárni a konfliktust anélkül, hogy az további regionális robbanásokhoz vezetne.
Netanjahu nyomása is benne van az amerikai döntésekben
A beszélgetés végén Breuer Péter azt vetette fel, hogy amerikai szenátorok és szakértők szerint Benjamin Netanjahu is erősen ösztönözte Washingtont a keményebb fellépésre. Kis-Benedek József ezzel egyetértett. „Én is ezt mondom” – válaszolta, majd arra utalt, hogy az izraeli miniszterelnök többszöri washingtoni útja nyilván nem protokolláris látogatás volt.
Szerinte a júniusi, „12 napos háború” sem hozta meg azt az eredményt, amit sokan vártak. Irán atomprogramja nem állt le, a drón- és rakétakapacitások sem tűntek el, a térség pedig továbbra is instabil.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
