„Ne azt nézzük, hogy mit mondok, hanem azt, hogy mit csinálok” – Gyarmati István szerint Amerikát nem a szólamok, hanem a döntések alapján kell megítélni
A Pirkadat április 27-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Gyarmati István volt, aki friss amerikai útjáról hazatérve beszélt Donald Trump helyzetéről, a NATO mozgásteréről, az amerikai–magyar kapcsolatok jövőjéről és Izrael washingtoni megítélésének romlásáról. A biztonságpolitikai szakértő szerint az Egyesült Államokat most nem az elnöki mondatok, hanem az intézményi működés felől érdemes nézni, miközben a Közel-Kelet és az amerikai belpolitika egyre szorosabban összekapcsolódik.
Washingtonban nem a retorika a legfontosabb
Gyarmati István azt mondta, amerikai útján nem politikai kinevezettekkel, hanem a szakmai apparátus legmagasabb szintű szereplőivel találkozott, és ott azt tapasztalta, hogy „minden rendben van”. Szerinte az amerikaiak maguk is úgy gondolkodnak: nem azt kell figyelni, mit mond az elnök, hanem azt, mit tesz az Egyesült Államok.
Ebben a logikában Magyarország megítélése sem a személyes barátságok kérdése. Bár a Trump–Orbán-viszony külön kategória, Washingtonban most elsősorban azt figyelik, hogyan viselkedik majd az új magyar kormány, és milyen konkrét döntéseket hoz.
A NATO főtitkárának most az a dolga, hogy ne szóljon vissza
A beszélgetésben szóba került a NATO helyzete is. Gyarmati szerint a főtitkár nehéz szerepben van, de jól tölti be a közvetítői pozíciót Európa és az Egyesült Államok között. Úgy fogalmazott: ő most „a legjobb közvetítő”, akire szükség is van, mert a politikai feszültségek gyorsan nőnek.
Arra a felvetésre, hogy Donald Trump kemény hangot ütött meg vele szemben, Gyarmati lakonikusan reagált: a NATO főtitkárának az a dolga, hogy ezt kezelje, ne visszakiabáljon. Szerinte általában is sokkal kevesebb nemzetközi konfliktus lenne, „ha a politikusok befognák a szájukat”.
Izrael egyre nehezebb helyzetben Washingtonban
A beszélgetés egyik legfontosabb része Izrael amerikai megítéléséről szólt. Gyarmati szerint tíz év alatt látványosan megfordult a közvélemény: míg korábban az amerikaiak többsége egyértelműen Izrael mellett állt, ma már sokkal erősebb a palesztinok támogatottsága. Ebben nemcsak a demokrata tábor változása játszik szerepet, hanem az izraeli kormány politikája is.
A szakértő úgy látja, az amerikai–izraeli katonai együttműködés továbbra is szoros és hatékony, de az Egyesült Államokban egyre többen érzik úgy, hogy Izrael időnként belehúzza Washingtont olyan konfliktusokba, amelyeket az amerikai közvélemény egyre kevésbé akar magáénak tekinteni.
A magyar külpolitika hibái is szerepet játszottak a változásban
Gyarmati keményen fogalmazott a leköszönő magyar külpolitikáról is. Szerinte nem külső tényezők döntöttek a változásról, hanem a „nagyon rossz külpolitika”, amely hosszú időn át konfliktust keresett az Európai Unióval és rosszul kezelte az orosz–ukrán háború ügyét is.
Úgy látja, az új kormány teljesen más hangot fog megütni, és ez Magyarország számára előnyös lehet. Ebbe a körbe tartozik az is, hogy helyreállt a Barátság kőolajvezeték működése, ami nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is fontos fejlemény. Szerinte ez lehetőséget teremthet arra, hogy a következő időszakban kiszámíthatóbb kapcsolat alakuljon ki Ukrajnával és az európai partnerekkel.
Nem biztos, hogy a merényletkísérlet politikai hasznot hoz Trumpnak
Breuer Péter rákérdezett arra is, hogy a Trump elleni merényletkísérlet mennyiben változtathatja meg az amerikai belpolitikai erőviszonyokat. Gyarmati szerint a szakértők többsége nem számít tartós szimpátiahullámra. A közvélemény még nem alakította ki végleges reakcióját, de az első benyomások alapján nem látszik, hogy ez önmagában megfordítaná Trump politikai helyzetét.
Ugyanakkor azt is hozzátette: ha a republikánusok az év végére elveszítik a képviselőház mellett a szenátust is, abból valóban „béna kacsa” állapot következhet, és az komoly korlátot jelentene az elnök mozgásterében.
Egy atlantista olvasata: a mondatoknál fontosabb a szerkezet
Gyarmati István megszólalásának egyik visszatérő eleme az volt, hogy a nemzetközi politikát nem szabad pusztán hangos nyilatkozatokból olvasni. A washingtoni út tanulsága szerinte éppen az, hogy a mélyebb intézményi működés továbbra is stabilabb, mint amit a napi politikai zaj sugall.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
