„Nem a stíluson múlik, hanem hogy van-e benne őszinteség”
A Pirkadat április 22-i adásában Gayer Ferenc vendége Baló Sámuel jazz-zongorista volt, aki a Baló Sámuel Trióval készített első lemezéről, a grazi tanulmányairól és a mai fiatal jazzzenészek egyik legnehezebb feladatáról, az önmenedzselésről beszélt. A beszélgetésből egy pályakezdés fordulatai, egy covid által félbeszakított diplomaidőszak és egy személyes hangulatú lemez története rajzolódott ki.
A családi pianinótól Grazig
Baló Sámuel felidézte, hogy már gyerekkorában kapcsolatba került a zongorával, de az első próbálkozás még nem bizonyult tartósnak. Később újra nekivágott, és az Etűd Konzervatóriumban már komolyabban kezdett foglalkozni a zenével. Mint mondta, a klasszikus alapok mellett hamar megjelent benne az improvizáció öröme is: otthon már az is lelkesítette, hogy egyetlen hangból, ritmusból is lehet valamit építeni.
A következő fontos állomás Graz volt, ahová tanára, Nagy János ajánlotta. Az iskola nemzetközi közege meghatározó élményt jelentett számára: sokféle országból érkező hallgatóval és tanárral találkozott, ami egyszerre volt inspiráló és nyomasztó. A bekerülés után az első benyomása az volt, hogy mindenki rendkívül felkészült körülötte, és hatalmas a tempó.
Sok anyag, kevés idő, erős mesterek
A grazi évekről nem idillikus képet festett, inkább pontosat. Rengeteget kellett gyakorolni, az órákra készülni, és a társas zenélésre sokszor alig maradt idő. A jam sessionök ugyan jelen voltak az egyetemi életben, de a napi terhelés mindent meghatározott. Baló mégis úgy beszélt erről az időszakról, mint amelyben zenészként és emberileg is sokat kapott.
Külön kiemelte tanárát, akit inkább mesterének nevezett, és akinek nemcsak szakmailag, hanem lelkileg is sokat köszönhetett. Ez a személyes támogatás azért is volt fontos, mert a magas elvárásokkal működő közegben könnyen kialakulhatott az érzés, hogy az embernek folyamatosan bizonyítania kell.
A covid után alakult ki a trió
A diploma megszerzésének idején jött a járvány, ami keresztülhúzta az eredeti terveket. Baló kint már összeállított egy triót, és a diplomakoncertre készültek, amikor beütött a covid. Hazaköltözött Magyarországra, a diploma csúszott, az ausztriai próbák pedig gyakorlatilag ellehetetlenültek.
Ebben a helyzetben kezdett új formát ölteni az a zenekar, amelyből később a lemezt készítő formáció lett. A trió tagjai Richter Ambrus dobos és Miskolci Márk bőgős, de olykor vendégzenészekkel is kiegészülnek. A beszélgetésben szóba került ifj. László Attila is, akivel közös fellépésük is volt.
Nem a műfaji címke számít
Gayer Ferenc arról is kérdezte a zongoristát, hogyan lehetne leírni azt a zenei világot, amely a lemezen hallható: jazz, etno, világzene, mainstream vagy valami ezek között. Baló Sámuel válasza árnyalt volt, és talán ez mutatta meg legjobban, hogyan gondolkodik a zenéről.
„Nem vagyok elkötelezve úgymond semmilyen zenei stílus mellett” – mondta, majd hozzátette: „Nem a stíluson múlik nekem legalábbis, hogy ez a zene tetszik, hanem inkább, hogy van-e benne őszinteség.” Ez a mondat nemcsak ars poeticának hatott, hanem annak a lemeznek is kulcsot adott, amelyet nem egy irányzatnak, hanem egy személyes megszólalásnak tekint.
Egy búcsúkoncertből lett lemez
A lemez felvételének története különösen erős része volt a beszélgetésnek. Az anyagot abban a házban rögzítették, ahol Baló Sámuel felnőtt. Addigra a család már kiköltözött, az épületet pedig hamarosan eladták volna, így az ott tartott koncert egyfajta búcsúeseménnyé vált. A zenészek odavitték a hangszereket és a technikát, a közönség pedig egy lakáskoncert részeseként hallgathatta meg a produkciót.
A felvétel így nemcsak zenei, hanem személyes dokumentum is lett: egy hely lezárása, egy korszak elengedése és egy új zenekar bemutatkozása egyszerre. Baló azt is elmondta, hogy a munkafolyamat nagy részét maga szervezte, gyakorlatilag produceri szerepet is vállalva.
A jazzben nem elég jól játszani
A beszélgetés végén a mai jazzélet egyik legkényesebb pontja került elő: a szervezés, a menedzsment és a láthatóság kérdése. Baló szerint ma rengeteg jó muzsikus és jó produkció van, de ettől még nem lesz könnyű koncertet szervezni vagy lemezt eljuttatni a közönséghez. Sok energiát visz el a zenélés mellett az a munka, amely a fellépések, kapcsolatok és megjelenések mögött áll.
A fiatal zongorista mégis biztató tapasztalatokról számolt be: a közönség vásárolja a lemezt, jó visszajelzéseket küld, sőt már a témákat is éneklik neki. Ez a reakció talán éppen azt igazolja vissza, amiről az adásban beszélt: a zene akkor talál célba, ha valóban mond valamit.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
