„A gyökerek nem feltétlenül jelentik azt, hogy az ember azonnal vallásos zsidó szeretne lenni”
Breuer Péter vendége ezúttal Szabó György, a Mazsök elnöke volt, akivel a dupla heti szakasz mellett szó esett a közelgő ros chodesről, a kárpátaljai zsinagóga-mentésről, az üvegház jövőjéről és arról is, milyen eséllyel lehet ma embereket visszavezetni a zsidó gyökerekhez. A beszélgetés egyszerre mozgott a hagyomány, a közösségépítés és az emlékezetpolitika terepén.
Dupla heti szakasz, nehéz kérdések
A műsor elején Breuer Péter a Tázria–Mecorá szakasz kapcsán kérdezte vendégét, aki szerint ez elsőre ugyan „egészségügyi heti szakasznak” tűnik, de valójában jóval többről szól. A bibliai cáráát nem egyszerűen testi bajként, hanem spirituális figyelmeztetésként értelmezte, amely a testen, a ruhán vagy akár a ház falán is megjelenhet.
Szabó György arra is utalt, hogy a szakasz egyik legismertebb magyarázata a rossz beszédhez kapcsolja ezt az állapotot. Nem véletlen, hogy a téma ma is elevennek hat: a szavaknak súlya van, a közösségi élet minőségét pedig sokszor éppen az határozza meg, hogyan beszélünk egymásról.
Auschwitz és Ungvár között
A Mazsök elnöke az elmúlt napokban nem sok időt töltött egy helyben. A beszélgetésből kiderült, hogy hétfőn és kedden Lengyelországban vett részt az auschwitzi Élet Menetén, ahol a magyar baraknál tartottak megemlékezést. Mint mondta, mintegy 160 magyar diák csatlakozott az úthoz.
A következő állomás Ungvár volt, ahol egy különösen fontos kulturális és vallási örökségmentő munka új szakaszához érkeztek. Letették annak a kárpátaljai fa zsinagógának az alapkövét, amelyet eredeti helyéről bontottak el, hogy az ungvári skanzenben újra felépítsék. Szabó György szerint ez nemcsak helyi ügy, hanem az egész térség szempontjából fontos lépés: a kárpátaljai zsidó múlt egyik utolsó kézzelfogható emléke menekül meg az enyészettől.
Az üvegház új fejezete
A műsor egyik fontos témája volt az üvegház sorsa is. Szabó György elmondta, hogy a megállapodás aláírás előtt áll, a két szervezet jogi képviselői már egyeztettek, és „feltehetően a jövő héten akár le is tudjuk írni ezt a megegyezést”.
A Vadász utcai üvegház a cionista embermentés egyik legfontosabb budapesti helyszíne volt 1944-ben. Több ezer ember talált ott menedéket, és még többen kaptak onnan olyan papírokat, amelyek az életben maradás esélyét jelentették. A Mazsök most ennek az örökségnek a fenntartható működtetésében vállalna meghatározó szerepet. A beszélgetésből az is kirajzolódott, hogy az üvegház története nem pusztán emlékezeti ügy, hanem annak bizonyítéka is, hogy a zsidó közösségnek volt saját mentési stratégiája, szerveződése és cselekvési tere.
Reneszánsz és valóság
Breuer Péter a magyar zsidó reneszánszról is kérdezte vendégét, különösen abból a szempontból, hogy mennyire lehet a közösségi és vallási életet újra vonzóvá tenni. Szabó György árnyalt választ adott. Szerinte a külső körülmények valóban adottak ahhoz, hogy a zsidó szervezetek, irányzatok és közösségek új lendületet kapjanak, de ez önmagában még nem garancia semmire.
A zsidó gyökerekhez való visszatalálás fontosságát hangsúlyozta, ugyanakkor világossá tette, hogy ez nem jelenti automatikusan a vallásos életforma azonnali vállalását. „A gyökerek nem feltétlenül jelentik azt, hogy az ember azonnal vallásos zsidó szeretne lenni” – mondta, hozzátéve, hogy a vallási élet számos kötöttséget és elkötelezettséget kíván, amit sokan nehezen vállalnak.
Több kell, mint sólet és maceszgombóc
A beszélgetés végén már szinte programadó mondatként hangzott el, hogy a zsidó identitás nem szűkülhet le a gasztronómiára és a kulturális nosztalgiára. Szabó György szerint azon kell dolgozni, hogy az emberek újra kapcsolatba kerüljenek a gyökereikkel, és hogy a zsidóság ne pusztán „a maceszgombócleves és a sólet” szintjén legyen jelen az életükben.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
