„Ha mindenki velünk jön szembe az autópályán, lehet, hogy mi megyünk szembe” – mi forog kockán Magyarország és Európa számára?
A Franciapolitika adásában Soós Eszter Petronella ezúttal Ablonczy Bálinttal, a Válasz Online újságírójával beszélgetett arról, milyen európai következményei lehetnek a magyar választásnak, és hogyan illeszkednek ezek a mozgások a francia elnökválasztás előtti átrendeződésbe. A beszélgetés középpontjában az állt, hogy egy magyar választás nemcsak belpolitikai ügy: Brüsszelben, Berlinben és Párizsban is figyelik, mert azt mutathatja meg, merre mozdul tovább Európa az orosz háború, a Trump-korszak és az uniós belső konfliktusok idején.
Európa figyeli a magyar választást
Ablonczy Bálint szerint a magyar választás valóban európai jelentőségű esemény. A nemzetközi hírlevelek és politikai elemzések vezető témaként kezelik, mert világosan két ajánlat áll egymással szemben. Az egyik a Tisza Párté, amely az Európai Unióval való kapcsolat újraépítését és az uniós források hazahozatalát ígéri, a másik a Fideszé, amely továbbra is a konfliktusos viszonyt vállalja Brüsszellel.
Ablonczy szerint az utóbbi években olyan mértékben romlott meg Magyarország viszonya európai partnereivel, hogy annak már kézzelfogható következményei vannak. A legerősebb mondata az volt: „de jure tagok maradunk, de facto viszont nem.”
Mi jön, ha marad a Fidesz?
A beszélgetés egyik legkeményebb része az volt, amikor Ablonczy arról beszélt, milyen pálya következhet egy újabb Fidesz-győzelem után. Szerinte ilyen esetben biztosan nem szabadulnak fel az RRF-források, tovább futnak a jogállamisági eljárások, és a napi egymillió eurós bírság is marad. Ennél is súlyosabb, hogy szerinte az a bizalom tört meg, amely nélkül az unió gyakorlati működése sem elképzelhető.
„Ha most ott tartunk, hogy húsz tagállam egymás után felszólal” Magyarország ellen, akkor már a hetes cikkely szerinti eljárás további vitele sem elképzelhetetlen. A szlovák kapcsolatot illetően is jóval óvatosabb volt, mint a magyar kormányzati várakozások: Robert Fico szerinte nem fog „a két szépszemünkért” olyan vörös vonalakat átlépni, amelyek a szlovák uniós pénzeket veszélyeztetik.
Nem működik a patrióták internacionáléja
A francia elnökválasztás kapcsán Soós Eszter Petronella azt vetette fel, hogy egy Marine Le Pen- vagy Jordan Bardella-győzelem jelenthet-e áttörést a magyar kormány számára. Ablonczy erre hűtötte a várakozásokat. Emlékeztetett arra, hogy Giorgia Meloni és Donald Trump esetében is hasonló remények fogalmazódtak meg, mégsem érkezett meg az a politikai és gazdasági fordulat, amelyet Budapesten sokan vártak.
A beszélgetés egyik fontos tanulsága az lett, hogy a szuverenista, patrióta szövetségek retorikája nem írja felül a nemzeti érdekeket. „Ha az van, hogy Hungary first meg France first meg US first, akkor bizony kevéssé fognak tekintettel lenni” egymásra ezek a vezetők – fogalmazott Ablonczy. Szerinte a Le Pen-féle tábor esetében is inkább politikai nyomásgyakorlás képzelhető el, mint valódi mentőöv Magyarország számára.
Egy Tisza-kormány sem kapna üres csekket
Ablonczy ugyanakkor azt sem állította, hogy egy esetleges kormányváltás után minden automatikusan rendeződne. Világosan beszélt arról, hogy Brüsszelben nincs „túlvárakozás” a Tisza Párttal szemben. A szupermérföldkövek, a kétharmados törvények és a nyitva hagyott kérdések – például Ukrajna vagy a migráció – ott vannak az asztalon.
Mégis úgy látja, hogy egy új magyar kormány tárgyalási pozíciója erősebb lehetne, mert az unióban pontosan tudják: ha egy mérsékeltebb, együttműködésre képes kabinet sem tud eredményt felmutatni, akkor „Orbán Viktor vissza fog jönni”. Ebben az értelemben a lengyel példa lehet minta, ahol Donald Tusk több forrást vissza tudott hozni úgy, hogy közben nem teljesített minden korábbi elvárást maradéktalanul.
Európának nem kisebbnek, komolyabbnak kell lennie
A beszélgetés végén a hangsúly már nem Magyarországon, hanem Európa egészén volt. Ablonczy szerint a legfontosabb feladat „az európai lelki kisebbrendűség leküzdése”. Ahelyett, hogy a kontinens saját jelentéktelenségét ismételgetné, fel kellene ismernie, hogy a nagyhatalmak éppen azért foglalkoznak vele ennyit, mert számít.
A megoldás szerinte nem pusztán jogszabályokban, hanem politikai önbizalomban és valós képességekben rejlik. Ehhez több pénzt kell fordítani védelemre, komolyan kell venni az európai stratégiai autonómiát, és ki kell mondani, hogy a kontinens csak akkor tud globális szereplő maradni, ha hard power is áll a soft power mögött. Ahogy fogalmazott: „vegyük komolyan magunkat és ennek megfelelően tervezzük a jövőnket Európában.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
