A Művészetek Völgye mint közösségi modell
Oszkó-Jakab Natália a Művészetek Völgyéről, Brüsszelről és a kultúra erejéről
A Heti Libazsír vendége ezúttal Oszkó-Jakab Natália volt, akit a műsorvezetők nemcsak a Művészetek Völgye fesztiváligazgatójaként, hanem kulturális szervezőként, diplomáciai tapasztalattal rendelkező szakemberként is kérdeztek. A beszélgetés Kapolcstól Brüsszelig, családi gyökerektől nemzetközi kultúrpolitikáig ívelt, közben pedig az is kiderült, hogyan lett egy szponzorációs feladatból teljes fesztiválvezetés, és miként találkozott a munka a magánélettel.
A kapolcsi történet nem a nulláról indult
Oszkó-Jakab Natália felidézte, hogy először látogatóként került közel a Művészetek Völgyéhez, majd 2011-ben Márta István kérte fel szponzorációs felelősnek. Ekkor szembesült azzal is, hogy a fesztivál művészi rangja önmagában nem elég: a támogatók adatokat, célcsoportokat, pontos látogatottsági számokat kérnek. Ez indította el azt a tudatosabb működést, amelyből később fesztiváligazgatói szerep lett.
A beszélgetésből világosan kirajzolódott, hogy számára Kapolcs nem egyszerűen egy nyári programsorozat, hanem egy összetett kulturális és közösségi modell. A fesztivál bevételeiből fejlesztések is jutnak a településekre: park, járda, egész éves kulturális programok születnek. Ahogy fogalmazott, „nem minket támogatnak ezek a települések, hanem mi próbálunk visszaadni a településeknek”.
Egy fesztivál, amely egész évben él
A műsor egyik legérdekesebb része az volt, amikor a kapolcsi működés gazdasági hátteréről esett szó. Natália arról beszélt, hogy a Művészetek Völgye mögött ma már tudatos szervezői és adatvezérelt munka áll, de a cél nem a profitszerzés, hanem a fenntarthatóság. Ennek része az is, hogy a fesztiválon túl egész évben működtetnek kulturális helyszínt Kapolcson, heti több programmal.
A beszélgetésből az is kiderült, hogy a helyiek bevonása ma is fontos eleme a fesztiválnak. A házi süteményektől a kisvendéglátásig sok minden kapcsolódik közvetlenül a falvak lakóihoz, és ez az együttműködés adja a rendezvény egyik legemberibb arcát.
Orosz–ukrán gyökerek, magyar pálya
A műsorvezetők innen egy váratlan, személyesebb irányba vitték a beszélgetést: szóba került Natália családi háttere. Elmondta, hogy édesanyja harkivi származású, édesapja diplomata, így gyerekkorától természetes közege volt a többnyelvűség és a többkultúrájú lét. Oroszul anyanyelvi szinten beszél, ukránul is jól tud, és maga is több ország között nőtt fel.
Ez a háttér nemcsak személyes élményeket adott neki, hanem szakmai érdeklődését is meghatározta. A kultúrában mindig azt kereste, ami közelebb hozhat embereket és közösségeket egymáshoz. A beszélgetés egyik fontos mondata éppen erről szólt: „a kultúra az a híd, ami közelebb tudja hozni az embereket”.
Brüsszelben is ugyanazt kereste: kapcsolatot és jelenlétet
A Liszt Intézet brüsszeli vezetéséről szólva Natália arról beszélt, hogy ez régi vágya volt. A városhoz egyetemi évei és baráti kapcsolatai miatt is kötődött, de a legfontosabb szempont mégis az volt, hogy Brüsszelben a magyar kultúra egyszerre jelenhet meg egész Európa előtt. Programigazgatóként és intézetvezetőként is azon dolgozott, hogy a magyar zene, színház és társművészetek ne csak reprezentációként, hanem élő, erős jelenlétként legyenek ott.
A műsorban hangsúlyozta, hogy az intenzív programkínálat mögött nemcsak szervezői ambíció, hanem világos küldetés állt: megmutatni, hogy a kultúra külpolitikai nyelv is lehet.
A munka végül a magánéletet is átrendezte
A beszélgetés végére jutott az a könnyedebb, mégis sokatmondó szál, hogy a Művészetek Völgye nemcsak munkát, hanem társat is hozott Natália életébe. A műsorvezetők felidézték, hogy Oszkó Péter fellépőként került a fesztivál közelébe, szájharmonikásként, és ebből a kapcsolatból lett később közös élet. A vendég erről visszafogottan, de derűsen beszélt, a műsorvezetők pedig látható örömmel oldották ezzel a beszélgetés komolyabb részeit.
Kapolcs idén is új arcát mutatja
A beszélgetés végén természetesen szóba kerültek az idei Művészetek Völgye tervei is. Natália szerint „csak új dolog van”: jubileumi programok, összművészeti produkciók, új helyszínek és régi-új fellépők készülnek. Az interjú egészéből azonban nem is annyira egy eseménynaptár, inkább egy szemlélet rajzolódott ki.
Oszkó-Jakab Natália számára a kultúra nem különálló terület, hanem szervezés, közösségépítés, nemzetközi párbeszéd és személyes ügy egyszerre. A Heti Libazsír mostani adása pedig épp azt mutatta meg róla, hogy Kapolcs mögött nemcsak egy fesztiváligazgató áll, hanem egy olyan ember, aki minden munkájában ugyanazt keresi: hogyan lehet értelmesen összekapcsolni embereket, helyeket és történeteket.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
