Pirkadat: Oberlander Baruch

„Két fajta szabadság van” – Oberlander Báruch szerint ezért nem elég csak „nem csinálni semmit”

A Pirkadat március 25-i adásában M. Kende Péter Oberlander Báruch rabbival, a Vasvári Pál utcai zsinagóga vezetőjével és a Budapesti Ortodox Rabinátus vezetőjével beszélgetett a szabadság valódi jelentéséről, a pészahi készülődésről és arról, mitől lesz egy szédereste valóban tartalmas. A beszélgetés kiindulópontja hétköznapi volt – mit jelent pihenni, szabadságra menni –, de hamar eljutott odáig, hogy a pészah nem pusztán az egyiptomi kivonulás emléke, hanem a belső szabadság próbája is.

A „semmittevés” nem ugyanaz, mint a szabadság

A rabbi rögtön éles különbséget tett a rabszolga és a szabad ember szabadsága között. Szerinte a rabszolga számára a szabadság annyit jelent, hogy végre nem kell dolgoznia, mert korábban semmiről nem dönthetett maga. A szabad embernél viszont egészen másról van szó: „két fajta szabadság van. Van a szabadság, amit a rabszolgának a szabadsága, és van a szabadembernek a szabadsága.”

Oberlander Báruch szerint a valódi szabadság nem a tétlenség, hanem az, hogy az ember értelmes dolgokkal töltheti meg az életét. Úgy fogalmazott: „A semmit tevés az nem ember, ez állati.” A pihenés fontos, az alvás is szükséges, de a lényeg az, hogy az ember ne ürességet keressen, hanem olyan elfoglaltságot, amelyben a lelke is jelen van.

Pészah: kiszabadulni valamiből és elköteleződni valami mellett

A beszélgetés egyik legerősebb gondolata az volt, hogy a kivonulás története nem egyszerűen szabadulás, hanem egy újfajta kötődés kezdete. A rabbi szerint az egyiptomi rabszolgaságból kivezető út csak az első lépés volt: a cél az, hogy az ember a szabadságát értelmesen használja fel.

„A szabadság az csak az az ember, aki elkötelezi magát értelmes dolgoknak” – mondta, majd hozzátette, hogy a zsidó hagyományban ez Isten szolgálatát is jelenti. A pészah utáni tóraadás ezért nem külön történet, hanem a szabadság beteljesítése: nemcsak kiszabadulni kell, hanem tudni is kell, mire használjuk a szabadságunkat.

A széderre nemcsak a lakást, a lelket is elő kell készíteni

Oberlander Báruch a gyakorlati készülődésről is részletesen beszélt. A fizikai felkészülés szerinte elengedhetetlen: ki kell takarítani, el kell rendezni a háméc kérdését, be kell szerezni mindent, ami az ünnephez szükséges. De legalább ennyire fontos a lelki ráhangolódás is.

A széder nem egy vacsora, amit „letud” az ember, hanem egy este, amelyben újra át kell élni a szabadulást. A rabbi hangsúlyozta, hogy az ünnep lényege nem a formaság, hanem az, hogy a történet bennünk is végbemenjen. Ezt úgy fogalmazta meg: „amikor az Isten csodát tesz, akkor nekem a lelkemben is le kell, hogy menjen ez a csoda.”

Miért veszélyes a fonetikus hagada?

A beszélgetésben szóba került a széderesti hagada használata is, különösen a fonetikus átírás kérdése. A rabbi ebben meglepően kemény álláspontot képviselt: szerinte ez csak átmeneti segítség lehet, hosszú távon kifejezetten ártalmas.

„Nincs rosszabb dolog, nincs ártalmasabb dolog, mint a fonetikus átírás” – mondta. A magyarázata egyszerű: ha valaki mindig csak átírásból olvas, soha nem tanul meg héberül olvasni. Az átírás legfeljebb arra jó, hogy valaki el tudjon indulni, de utána el kell engedni. A cél nem a kényelem, hanem az előrelépés.

A közösségi és a családi széder másképp nehéz

Oberlander Báruch arról is beszélt, milyen különbség van egy nagy közösségi és egy családi széder között. Egy nagyobb közösségben a legnagyobb kihívás az, hogy az emberek figyelmét folyamatosan fenn kell tartani, különben elindul a zsizsegés, a beszélgetés, a szétesés. Otthon viszont a család összetétele határozza meg az estét, főleg az, hogy vannak-e kisebb gyerekek.

A rabbi elárulta, hogy az első széderestét a Vasvári Pál utcai zsinagógában vezeti majd, a másodikat pedig otthon, családi körben tartják meg. Ezzel a beszélgetés végén már át is kötöttek a jövő heti témára: a Heti TV-ben külön foglalkoznak majd azzal, hogyan zajlik lépésről lépésre egy szédereste.

A rabbi zárásként röviden összegezte is, mire van most a legnagyobb szükség: rendbe tenni a környezetet, rendbe tenni a gondolatokat, és úgy megérkezni az ünnephez, hogy abból valóban szabadság szülessen.

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.

Szóljon hozzá a Youtube-on.