„A pesti nőnek méltó párja nincs” – az elfeledett slágergyáros, akinek a dalait ma is dúdoljuk
A Hogy vagy? című műsorban Szegvári Katalin vendége Nemlaha György volt, a beszélgetés középpontjában pedig egy szinte elfeledett zeneszerző, De Friesz Károly állt. A név ma már alig ismert, a dallamai viszont tovább élnek: operettekben, régi filmekben, rádiós felvételeken és kollektív emlékezetünkben. A műsor egy különös, kanyarokkal és törésekkel teli pályát rajzolt fel: egy olasz gyökerű, Németországban született, majd Budapestre került fiatalemberét, aki banktisztviselőből és szivarkahüvely-gyártóból lett a korszak egyik legsikeresebb slágerszerzője.
Egy gyerek, akit a zene vitt magával
Nemlaha György szerint De Friesz már kisgyerekként a zene rabja volt. Kétévesen átszökött a közeli laktanyába, hogy a katonazenét hallgassa, később pedig egy jó nevű cigányprímás muzsikája vonzotta újra meg újra. A család azonban szegény volt, a hegedűtanulás sem hozta meg a várt áttörést, és a korai veszteségek – édesanyja halála, apja elhurcolása – után rokonok között nőtt fel.
Budapesten egyetemre került, de semmi kedve nem volt a banktisztviselői pályához. Sokáig a szivarkahüvely-gyártásból élt, miközben minden erejével a zenéhez húzott. Fordulatot az hozott, amikor Türk Berta meghallotta zongorázni, és az egyik dalát azonnal elénekelte. Ez volt a Hófehér gyöngyvirág, amely elindította De Friesz nevét a pesti zenés világban.
Operettek, filmsikerek, slágerek minden mennyiségben
A nagy áttörést a Budapest szíve hozta meg 1935-ben, amelyet később Kihajolni veszélyes címmel is játszottak. A műsorban felidézett történet szerint a darab banális alaphelyzetből indult, de óriási közönségsikert aratott. A szerzőpáros, Szécsény Mihály és Szántó Armand mellé De Friesz olyan zenét tett, amely azonnal utat talált a nézőkhöz.
A következő években jöttek sorban a darabok és a filmek: Azúr expressz, Romantikus asszony, Csak egy nap a világ, Éjjeli zene, Száz piros rózsa, Napsugár kisasszonyok, Ida regénye, Hazudik a nő. A szereposztások önmagukban is egy korszak lenyomatai: Honthy Hanna, Dajka Margit, Latabár Kálmán, Páger Antal, Básti Lajos, Mezei Mária, Muráti Lili, Gózon Gyula, Gombaszögi Ella.
A dalok közül sok ma is azonnal felismerhető. A beszélgetés egyik fő tanulsága éppen az volt, hogy De Friesz neve kikopott a köztudatból, miközben a szerzeményei velünk maradtak.
A háború és a felejtés
A műsor egyik legerősebb rétege az volt, ahogy Nemlaha György megmutatta: De Friesz pályáját nemcsak a siker, hanem a korszak politikai és faji viszonyai is alakították. A szerzők zsidó származása miatt darabokat tiltottak le, előadások maradtak félbe, és egyre több kompromisszumra kényszerült a színházi világ. Elhangzott, hogy bizonyos időszakokban már külön „engedélyek” és politikailag elvárt szereplők kellettek egy-egy operett színre viteléhez.
De Friesz 1950 körül, nem teljesen tisztázott körülmények között halt meg, és ezután a művei szinte teljesen eltűntek a magyar színházi életből. Feleségét kitelepítették, a jogok sorsa is bizonytalanná vált, a szerző neve lassan elnémult, miközben a dalai tovább éltek.
Dalok, amelyeket mindenki ismer
A beszélgetés végére összeállt a portré: De Friesz Károly nem mellékszereplője, hanem fontos alakja volt a magyar könnyűzene és operett történetének. Nemlaha György nemcsak adatokkal, hanem történetekkel, színházi anekdotákkal, régi felvételekkel és személyes kutatómunkával hozta közelebb ezt az alakot.
Amikor a műsor végén felhangzott: „A pesti nőnek méltó párja nincs”, már nem csupán egy régi sláger szólt, hanem egy csaknem elfeledett életmű emléke is. Ez a beszélgetés éppen azt bizonyította, hogy a név ugyan elhalványulhat, de a dallam sokkal makacsabb dolog.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Youtube-on.
