Biztonságosabb hely lesz-e Izrael a háború után?
Az iráni–izraeli háború új fejleményeiről, a budapesti Netanjahu-ellenes tüntetés visszhangjáról és Izrael hosszabb távú biztonságáról vitázott a Heti TV Világ zsidó szemmel című műsorában Seres Attila, Gyarmati István, Fináli Gábor és M. Kende Péter. A beszélgetés egyszerre szólt arról, hogy mennyire kell komolyan venni az utcai indulatokat Magyarországon, mit jelez az iráni rakétatámadások új hulláma, és hogy a mostani háború valóban közelebb viszi-e Izraelt a nagyobb biztonsághoz.
Egy tüntetés, ami többet mondott a hangulatról, mint a résztvevőkről
A műsor elején a hétvégi budapesti demonstráció került szóba, amelyet Benjamin Netanjahu feltételezett látogatása miatt hirdettek meg. A szervezők „népirtó rezsim” ellen mozgósítottak, a vita pedig gyorsan eljutott odáig, hogy ez antiszemita megmozdulásnak számít-e.
Gyarmati István nemmel válaszolt. „Nem antiszemita tüntetés” – mondta, hozzátéve: attól, hogy valaki az izraeli miniszterelnököt „népirtónak” nevezi, még nem lesz automatikusan antiszemita. Szerinte a tüntetéshez hasonló akciók mögött lehetnek politikailag zavaros vagy szélsőséges elemek, de az ilyesmit nem szabad mechanikusan antiszemitizmusnak nevezni.
Fináli Gábor is óvott a túl gyors ítélkezéstől. Arról beszélt, hogy sok izraeli kormányellenes ember is van, aki nem antiszemita, és szerinte az sem szerencsés, ha minden Izrael-kritikát azonnal ugyanabba a kategóriába sorolnak. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az ilyen események körül könnyen beindul a „telefonos játék”: a szombati zsinagógai közegben már úgy jelent meg a hír, mintha „Irán párti tüntetés” lenne a városban.
A pesti utca és a zsidó félelem reflexei
A rabbi egy konkrét példát is hozott arra, hogyan alakul át a politikai demonstráció fenyegetéssé a közösségi érzékelésben. Elmondása szerint volt olyan zsinagóga, ahol azt tanácsolták, inkább ne menjenek az emberek az utcára, mert veszélyes lehet a város. A műsorban ebből az rajzolódott ki, hogy a magyar zsidóság számára nem maga a tüntetés volt igazán fenyegető, hanem az a légkör, amelyben egy pillanat alatt összemosódhat Izrael, a magyar zsidóság és a közel-keleti háború.
M. Kende Péter egy március 15-i jelenetet idézett fel: vidéki fiatalok a Síp utcai hitközségi épületet az ott lobogó izraeli zászló miatt izraeli nagykövetségnek nézték. Apró epizód, de pontosan mutatja, milyen gyorsan összecsúsznak a fogalmak azok fejében, akik nem ismerik a helyi viszonyokat.
Új szakaszba lépett az iráni rakétaháború
A beszélgetés második felében már a közel-keleti front volt a középpontban. Seres Attila azzal vetette fel a témát, hogy az első napok optimizmusa megkopott: ismét súlyos becsapódások érik Izraelt, Arad és Tel-Aviv is célpont lett, és az izraeli védelem mintha kevésbé lenne hatékony.
Gyarmati István szerint ennek két oka lehet. Egyrészt Izrael „kezdenek kifogyni az elhárító rakétákból”, ezért takarékosabban használják őket. Másrészt Irán olyan közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat vett elő, amelyeket eddig nem vetett be. Ezek ellen a jól ismert védelmi rendszerek már nehezebben működnek.
A veterán diplomata szerint a probléma nem pusztán katonai: ha a háború közben a világgazdaság is súlyos válságba csúszik, akkor könnyen előállhat az a helyzet, hogy „félig megoldunk egy problémát és keletkezik jó néhány újabb”. A stúdióban többen is úgy látták, a konfliktus mellékhatásai végül veszélyesebbek lehetnek, mint az a fenyegetés, amelynek elhárítására indult az akció.
Megérte-e kihasználni az időablakot?
Seres Attila amellett érvelt, hogy Izrael szempontjából létezett egy történelmi pillanat, amikor a csapás logikusnak tűnt. A proxihálózat meggyengült, az amerikai politikai támogatás kedvező volt, Irán pedig évtizedek óta nyíltan Izrael megsemmisítéséről beszél. Szerinte ezért hiába minden kockázat, az alaphelyzet világos: „Irán ebből nem fog megerősödve kikerülni katonailag.”
A többiek jóval óvatosabbak voltak. Fináli Gábor arra emlékeztetett, hogy Izraelben már évtizedek óta él az a gondolat: jobb most túl lenni ezen a konfliktuson, mert később csak rosszabb lesz. Csakhogy szerinte a mostani háború nem lezárt, hanem kinyitott egy új korszakot, amelyben Irán akár vesztesként is bizonyíthatja saját narratíváját a „könyörtelen ellenségről”.
Biztonságosabb lesz-e Izrael?
A műsor végén a kérdés egyszerű volt, a válaszok már kevésbé. Seres Attila szerint a háború után Izrael biztonságosabb hely lesz, legalább néhány évre. Gyarmati István ezt részben osztotta: úgy vélte, az iráni atomfegyver-képesség valóban visszaeshet egy időre, de a világgazdasági következmények, az amerikai–izraeli viszony változása és Európa bizonytalansága miatt az összkép már sokkal kevésbé megnyugtató.
Kende Péter ennél sötétebben látta a helyzetet. Szerinte a háború nem feltétlenül teszi biztonságosabbá Izraelt, inkább újabb bizonytalanságokat termel ki. A stúdióban végül nem született igazi egyetértés, csak annyi bizonyosság maradt, hogy a katonai siker önmagában még nem feltétlenül jelent tartós biztonságot.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
