„Akkor is, hogyha a barátai elsüllyednek” – Dr. Szakács László a baloldal széteséséről és az elmaradt ajánlatról
Breuer Péter vendége Dr. Szakács László, a Szocialisták és Demokraták Pártjának alapítója volt a Pirkadat március 16-i adásában. A beszélgetés középpontjában az állt, miért nem indult el pártja a választásokon, van-e még mozgósítható baloldali szavazótábor Magyarországon, és miért érzi úgy, hogy a mostani politikai kínálatból hiányzik az önálló baloldali ajánlat. Az interjúban szó esett a régi szocialista közeg felbomlásáról, az egészségügy állapotáról és arról is, hogy mi marad egy politikusnak, ha a pártja már nem tud érdemi szereplő lenni.
Egy elmaradt egyesült baloldal története
Szakács László rögtön az elején világossá tette, hogy pártja kiváró helyzetben van, mert végül nem indult el a választásokon. Elmondása szerint ők egy olyan „Egyesült Baloldalt” szerettek volna létrehozni, amely nem újabb pártokat termel ki, hanem a széttagolt baloldali világot próbálja egy közös ernyő alá terelni.
Breuer Péter erre azonnal a baloldal széttöredezettségére kérdezett rá, sorolva a különböző szereplőket és azt firtatva, maradt-e még egyáltalán értelmezhető baloldali térfél. Szakács szerint igen: állítása szerint Magyarországon ma is van egy jelentős, 17 és 20 százalék közötti stabil baloldali szavazói kör, amelynek nincs valódi politikai ajánlat felmutatva.
A Tisza nem baloldal
A beszélgetés egyik fontos állítása az volt, hogy Szakács László a Tisza Pártot egyáltalán nem tartja baloldali formációnak. Ezt határozottan ki is mondta, hozzátéve, hogy sem a környezetében nem lát baloldali embereket, sem a programjában nem lát olyan elemeket, amelyekre egy baloldali szavazó természetes módon ráismerhetne.
Szerinte éppen ez a mostani politikai helyzet egyik legnagyobb problémája: a baloldali választók jelentős része ajánlat nélkül marad. Ha nincs olyan lista vagy program, amely kifejezetten őket szólítja meg, akkor egyszerűen otthon maradnak. Ebből következően úgy látja, hogy a kormányváltás esélyeit is rontja, ha ez a tábor nem kap saját politikai képviseletet.
Számok, tanulságok, elvesző szavazatok
Szakács arról is beszélt, hogy ezt a baloldali szavazói jelenlétet hónapokon keresztül mérték, és következetesen azt látták: létezik egy markáns baloldali bázis. Példaként a 2022-es választást hozta, ahol összellenzéki jelöltként indult, és azt mondta, ha az ellenzéki szavazatok mechanikusan összeadhatók lennének, akkor nyernie kellett volna. A valóság azonban szerinte azt mutatta meg, hogy az ellenzéki térfél belső törésvonalai nagyon erősek.
Az ő olvasatában tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy kevés az ellenzéki szavazó, hanem arról, hogy a különböző identitású választók nem mozdulnak meg automatikusan egymás jelöltjeiért. Ezért tartotta volna fontosnak az egységes, de karakteres baloldali konstrukciót.
A politika nem ér véget április 12-én
Breuer Péter arra is rákérdezett, hogyan tovább most: marad-e az ügyvédi pálya, esetleg jön-e valamilyen új szerep, vagy a közéleti munka megy tovább más formában. Szakács erre azt mondta, a politika és a közösségépítés biztosan nem tűnik el az életéből. Úgy fogalmazott, április 13-án is ugyanúgy felkel majd a nap, és a baloldali értékek képviseletének szükségessége sem fog megszűnni attól, hogy most nem tudtak önálló választási ajánlattal megjelenni.
A beszélgetésből egyértelműen kiderült, hogy nem átmeneti visszavonulásként tekint a mostani helyzetre. Inkább olyan állapotként írja le, amelyben a szervezeti forma meggyengült, de az általa fontosnak tartott ügyek – a nyugdíjasok helyzete, az egészségügy, az oktatás, a munkavállalói érdekképviselet – változatlanul megoldatlanok.
Szétesett közeg, megmaradt világnézet
Az interjú egyik legszemélyesebb része akkor következett, amikor Breuer Péter a korábbi szocialista világról, a régi „játszótársakról” kérdezte. A műsorvezető azt firtatta, milyen érzés látni, hogy egy történelmi párt, amelyet sokan évtizedeken át építettek, gyakorlatilag szétesett.
Szakács László erre visszafogott, de érzékelhetően személyes hangon válaszolt. Azt mondta, emberileg nyilván nehéz ezt megélni, de próbál inkább azokra az időszakokra emlékezni, amikor még lehetett „szép dolgokat” és „jó dolgokat” csinálni. Úgy fogalmazott, az egykori közösséget „eléggé szétsodorta az élet meg a politika”, ugyanakkor szerinte sokan még ma is elérhetők lennének, ha egyszer újra komoly, értelmes baloldali projekt állna össze.
Egészségügy: helyi példákon keresztül
A beszélgetés utolsó harmadában az egészségügy került előtérbe. Breuer Péter emlékeztetett arra, hogy korábban is lehetett egészségügyi reformba bukni, és felhozta, hogy az elmúlt években számos fejlesztés történt. Szakács viszont helyi példákon keresztül azt mutatta be, mennyire távol van a rendszer a biztonságos működéstől.
Komló és térsége kapcsán arról beszélt, hogy nincs hétvégi és éjszakai gyermekorvosi ügyelet, és a helyi kórházi ellátás is fokozatosan szűkült. Azt a képet rajzolta fel, hogy a családok sokszor alapvető döntési kényszerek elé kerülnek: várjanak-e reggelig egy beteg gyerekkel, vagy próbáljanak sürgősen másik városba eljutni. Szerinte ez nem elméleti vita, hanem napi tapasztalat.
Nem varázspálca, hanem szakmai építkezés
Breuer Péter azt is felvetette, nem túl könnyű-e azt sugallni, hogy egy baloldali kormánykoalíció szinte varázsütésre megoldaná ezeket a problémákat. Szakács válasza szerint szó sincs ilyesmiről: nem „Harry Potter-féle varázspálcában” hisz, hanem hosszú, szakmai alapú építkezésben.
Példaként a háziorvosi rendszert említette, ahol szerinte az első lépés az lenne, hogy a még pályán lévő idősebb orvosokat nagyon komolyan megbecsüljék és megfizessék, különben az ellátás még gyorsabban omlik össze. Ebben a részben is az volt az alapállítása, hogy nem látja: a jelenlegi kormány valóban a rendszer tartós helyreállításán dolgozna.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
