Közel-keleti erőviszonyok és migrációs kockázatok – Sayfo Omar Ádám a regionális konfliktusokról
A Pirkadat vendége Sayfo Omar Ádám, a Migrációkutató Intézet kutatásvezetője volt, akivel Breuer Péter a Közel-Kelet gyorsan változó biztonsági helyzetéről, Irán szerepéről és a konfliktusok migrációs következményeiről beszélgetett. A beszélgetésben szó esett Szíria jelenlegi helyzetéről, a Hezbollah libanoni szerepéről, az öböl menti államok stratégiájáról, valamint az iráni belpolitikai folyamatokról is.
Szíria paradox módon biztonságosabb lett
Sayfo Omar Ádám szerint a jelenlegi háborús helyzet egyik különös következménye, hogy Szíria – a korábbi évek konfliktusai után – most viszonylag kívül maradt az aktuális katonai eszkaláción.
A kutató szerint ennek az az oka, hogy az ország területén ma már alig található olyan stratégiai célpont, amelyet a konfliktus szereplői támadni akarnának. Az iráni infrastruktúra visszaszorult, az amerikai jelenlét csökken, így Szíria jelenleg kevésbé áll a katonai figyelem középpontjában.
Hezbollah és a libanoni belpolitikai feszültségek
A beszélgetés során szóba került a Hezbollah szerepe is. Sayfo Omar Ádám szerint a szervezet az elmúlt évek konfliktusai során jelentősen meggyengült, ugyanakkor Irán továbbra is jelentős anyagi támogatást nyújt számára.
A libanoni gazdasági válság azonban a Hezbollah társadalmi támogatottságát is csökkentette. A síita lakosság egy része egyre inkább úgy látja, hogy a szervezet túlzottan kiszolgáltatott az iráni érdekeknek, és inkább libanoni politikai szereplőként kellene működnie.
Az Öböl-államok óvatos stratégiája
Breuer Péter felvetette, hogy az Öböl menti arab országokat is érik támadások, mégsem reagálnak nyílt katonai válasszal. Sayfo Omar Ádám szerint ennek oka az, hogy ezek az államok hosszú ideje a stabilitás szigeteként próbálják pozicionálni magukat.
A gazdasági fejlődésük – különösen az olyan központok esetében, mint Dubaj – nagymértékben függ a nemzetközi befektetésektől és a biztonság képétől. Egy nyílt katonai konfliktus ezért súlyosan veszélyeztetné ezt a modellt.
Ugyanakkor a háttérben ezek az országok érdekeltek abban, hogy az Egyesült Államok és Izrael folytassa az Irán elleni nyomásgyakorlást.
Omán és Katar kettős szerepe
A beszélgetés során felmerült Omán szerepe is, amely közvetítőként vett részt az iráni–amerikai tárgyalásokban. A műholdfelvételek alapján azonban felmerült a gyanú, hogy az ország egyes fegyverszállításokban is érintett lehet.
Sayfo Omar Ádám óvatosan fogalmazott, de rámutatott arra, hogy a térség kisebb államai gyakran kettős politikát folytatnak: egyszerre igyekeznek jó kapcsolatot fenntartani Iránnal és az Egyesült Államokkal.
Hasonló kettősség jellemzi Katart is, amely egyszerre működteti a térség egyik legnagyobb amerikai katonai bázisát és tart fenn kapcsolatokat az iráni vezetéssel.
Az iráni belpolitika és a kurd kérdés
A beszélgetésben szóba került az iráni belpolitikai helyzet és a kurd kisebbség szerepe is. Az Egyesült Államok egyes elképzelései szerint a kurdok potenciális szereplői lehetnek egy iráni belső változásnak.
Sayfo Omar Ádám azonban óvatosságra intett. Szerinte az iráni kurdok földrajzilag elszigetelt területeken élnek, és történelmileg többször tapasztalták már, hogy a nagyhatalmak támogatása végül nem vezetett tartós politikai eredményre.
Migrációs nyomás Európa felé
A kutató szerint a közel-keleti konfliktusok egyik hosszabb távú következménye a migrációs nyomás növekedése lehet.
Az iráni gazdaság romlása különösen a középosztályt érinti, és történelmileg éppen ez a társadalmi réteg hajlamos elindulni külföldre. Emellett Iránban több millió afgán menekült él, akik szintén új migrációs hullámot indíthatnak el.
Bár a 2015-ös válsághoz hasonló exodus jelenleg nem látszik valószínűnek, egy folyamatos, növekvő migrációs nyomás Törökország és végső soron Európa irányába reális forgatókönyv lehet.
Utódlás az iráni vezetésben
A beszélgetés végén az iráni politikai rendszer jövője került szóba. Az ajatollah utódlása körüli döntés kapcsán Sayfo Omar Ádám rámutatott: az utódlási folyamat ellentmondásos, hiszen az Iszlám Köztársaság eredetileg éppen a monarchikus öröklési rendszert akarta felszámolni.
Az új vezető személye és a mögötte álló hatalmi struktúrák azonban azt jelzik, hogy a rendszer stabilitását elsősorban a forradalmi gárda és a biztonsági apparátus biztosítja.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
