„Most elsült a csúzli” – Izrael és Amerika háborúban Irán ellen, Purim árnyékában
Az adás felvételének napján, március közepén mindössze 48 órája tartott az összehangolt izraeli–amerikai támadás Irán ellen. A Heti TV Világ Zsidó Szemmel című heti kibeszélő műsorában Seres Attila vendégei – dr. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő, Kovács András, a Mandiner főmunkatársa és M. Kende Péter – arról vitáztak: történelmi fordulópont-e a mostani offenzíva, és mi jöhet a „győzelem” után. A beszélgetés különös aktualitását adta, hogy közben beköszöntött Purim ünnepe – a zsidó történelem egyik legismertebb megmeneküléstörténete.
Purim és a perzsa párhuzam
Seres Attila a purimi történet felidézésével indította a vitát: 2300 évvel ezelőtt Hámán a perzsa birodalomban akarta kiirtani a zsidókat, ám Eszter királyné és Mordecháj közbenjárására a terv meghiúsult. A műsorvezető szerint a történelmi párhuzam ma is adja magát.
M. Kende Péter egy merész analógiát is felvetett: Ahasvérós király és Donald Trump között lát hasonlóságot abban az értelemben, hogy egyikük sem a hagyományos politikai elitből érkezett, mégis döntő szerepet játszik a történet alakulásában. Ugyanakkor figyelmeztetett: a történelmi párhuzam csak jelképes, a végkimenetel korántsem borítékolható.
„Most elsült a csúzli”
A stúdióban elhangzott: hónapok óta „kihúzott csúzliként” feszült a helyzet, most azonban elszabadult az offenzíva. Abban egyetértés volt, hogy Irán katonailag aligha győzhet, de a kérdés nem is ez.
„Az a kérdés, hogy mi lesz másnap” – fogalmazott Kovács András. A katonai siker önmagában nem garantál politikai rendezést. Dr. Gyarmati István szerint a cél nem pusztán a jelenlegi kapacitások megsemmisítése, hanem annak megakadályozása, hogy a fenyegetés újratermelődjön – akár katonai úton, akár rendszerváltozással.
Lesz-e szárazföldi beavatkozás?
A vita egyik központi kérdése az volt, vajon a légi csapások elegendőek-e. A „háborús álmoskönyv” szerint levegőből nem lehet háborút nyerni – hangzott el a stúdióban.
A résztvevők többsége nem tartja valószínűnek amerikai vagy izraeli szárazföldi bevonulást. Dr. Gyarmati ugyanakkor nem zárta ki, hogy regionális szereplők – akár arab államok – valamilyen formában érintettek lehetnek. Abban nem volt konszenzus, hogy a jelenlegi iráni vezetési struktúra – egy háromtagú irányító testület – képes-e túlélni a célzott likvidálásokat és infrastrukturális csapásokat.
Irán belülről: van-e alternatíva?
Seres Attila felvetette az iráni diaszpóra szerepét is. A 90 milliós ország mindössze 2–3 milliós külföldi közössége nem tűnik elegendő politikai erőnek egy rendszerváltás levezényléséhez. A kérdés nyitott: létezik-e belső társadalmi igény és kapacitás az iszlamista rezsim leváltására?
A beszélgetésben elhangzott: az 1979-es iszlám forradalom óta két generáció nőtt fel ebben a rendszerben. A történelmi példák – Spanyolország, Portugália, Németország – azt mutatják, hogy autoriter rendszerek is összeomolhatnak, de a körülmények döntőek.
Izraeli belpolitika: erősödik Netanjahu?
A résztvevők egybehangzó benyomása szerint Izraelben jelenleg széles körű támogatottsága van az iráni offenzívának. A társadalom évtizedek óta él az iráni fenyegetettség tudatában.
Felmerült ugyanakkor a „Churchill-szindróma” lehetősége: a háborús vezető a konfliktus alatt erősödik, de a békében meggyengülhet. A végső politikai mérleg attól függ, meddig tart a háború, és milyen áldozatokkal jár.
Amerika, közvélemény, Gallup-adatok
A műsorban szóba került egy friss Gallup-felmérés is, amely szerint az amerikai fiatalok körében először szimpatizálnak többen a palesztinokkal, mint Izraellel. Ez történelmi fordulat.
A kérdés: az iráni háború erősíti vagy gyengíti Izrael megítélését az Egyesült Államokban? A stúdió véleménye szerint rövid távon az iráni fenyegetés kézzelfoghatósága Izrael álláspontját erősítheti, de hosszabb távon a palesztin kérdés továbbra is megkerülhetetlen marad.
Ukrajna és Európa: mellékszál vagy rejtett vesztes?
A konfliktus globális következményei sem maradtak ki. Dr. Gyarmati szerint az amerikai fegyverkészletek fogyása miatt Ukrajna rövid távon kevesebb támogatásra számíthat. Az olajár-emelkedés pedig Oroszországnak kedvez.
A zárókérdés így szólt: vajon az iráni „tűzijáték” árnyékában lezárják-e 30 napon belül az ukrajnai háborút? A válaszok megoszlottak. Egyesek szerint nem, mások három hónapon belüli rendezést valószínűsítettek.
Van ok aggódni
A beszélgetés végére egy dologban teljes volt az egyetértés: a közel-keleti offenzíva nem elszigetelt epizód, hanem egy hosszú ideje érlelődő konfliktus új szakasza. Hogy purimi fordulat következik-e, vagy elhúzódó regionális átrendeződés, azt ma még senki sem tudja.
De ahogy a műsor elején elhangzott: „most aztán van aggódnivalónk bőven.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
