„Vége annak a világnak, amelyben éltünk” – Szent-Iványi István az Európa előtt álló történelmi fordulatról
Franciapolitika: Soós Eszter Petronella vendége Szent-Iványi István volt EP-képviselő
A Franciapolitika adásában Soós Eszter Petronella ezúttal Szent-Iványi István volt európai parlamenti képviselővel és államtitkárral beszélgetett arról, milyen állapotban van az európai centrum, hogyan alakítja át a politikai teret a globalizáció körüli vita, és képes-e az Európai Unió valódi stratégiai autonómiára. A beszélgetés egyértelmű tézise: Európa „gondtalan gyermekkora” véget ért, és a kontinens történelmi léptékű döntések előtt áll.
A centrum szorításban: két oldalról támadják
A kiindulópont 2017 Franciaországa volt, amikor Emmanuel Macron új logika mentén rajzolta át a pártrendszert: a globalizáció nyertesei és vesztesei közötti törésvonal mentén. Kezdetben úgy tűnt, hogy a centrum profitál ebből az átrendeződésből, ám mára a radikális jobboldal és a baloldali szélsők egyaránt megerősödtek.
Szent-Iványi szerint ez nemcsak francia jelenség, hanem világtendencia. „Nincs meg az egyértelmű ellenszer” – fogalmazott. A szélsőségek egyik előnye szerinte az, hogy identitást és „értelmet” kínálnak: „Azt mondják, hogy te francia vagy, ez önmagában érték, küldetés.” A centrista-liberális politika ezzel szemben individualista, és kevésbé tud kollektív kapaszkodót adni.
A globalizáció optimizmusa véget ért
A 2008–2009-es válság törte meg végleg a globalizációba vetett hitet. „Ma már az a felhőtlen optimizmus, hogy a globalizáció nekünk is segíteni fog, eltűnt.” Európa ráadásul szerinte vesztese lett az outsourcing folyamatának, és most azon dolgozik, hogyan válhat újra gazdasági tényezővé.
Ugyanakkor a teljes bezárkózást hibás útnak tartja. Az Egyesült Államok vámháborús politikáját nem tekinti követendő példának. „A bezárkózás hosszú távon mindenképpen rossz” – figyelmeztetett, utalva a két világháború közötti gazdaságpolitikai zsákutcákra.
„Visszatért a történelem”
Európa biztonságpolitikai értelemben is korszakváltásban van. „Vége annak a világnak, amelyben éltünk” – idézte Mark Carney davosi beszédét. Az orosz–ukrán háború és az amerikai elköteleződés feltételessé válása alapjaiban rengette meg a korábbi rendet.
A NATO 5. cikkelye szerinte bizalmi alapon működik – és ez a bizalom megingott. Ha az amerikai védelem nem automatikus, Európának saját lábára kell állnia. Ebben Emmanuel Macron már 2017-es sorbonne-i beszéde korszakos jelentőségű volt, amikor a stratégiai autonómia gondolatát először markánsan megfogalmazta.
Stratégiai autonómia: van-e közös definíció?
„Nincs egyértelmű definíció” – ismerte el Szent-Iványi. Ugyanakkor a „tettre készek koalíciója” (coalition of the willing) már a gyakorlati megvalósítás irányába mutat. A brit–francia nukleáris együttműködés különösen fontos fejlemény, hiszen az európai védelem legnagyobb hiányossága eddig a nukleáris elrettentés amerikai függősége volt.
A francia nukleáris szerepvállalás növekvő elfogadottságát természetesnek tartja: „Jelenleg az Európai Unióban a legütőképesebb katonai képességekkel Franciaország rendelkezik.”
Az erőpolitika kora
A beszélgetés egyik legerősebb állítása az volt, hogy a nemzetközi politikából kiesett a legitimációs kényszer. „Most az erő tűnik az egyetlen legitimációs dolognak.” Az Egyesült Államok, Kína és regionálisan Oroszország hatalmi logikája mellett a kisebb és közepes államok csak összefogással maradhatnak tényezők.
Carney beszédét Szent-Iványi „pontos értelmezésnek” nevezte: ha a világ ragadozóvá válik, a növényevőknek is ellenállóbbá kell válniuk.
Mi jön 2027 után?
A francia elnökválasztás döntő jelentőségű lesz. Szent-Iványi ugyanakkor óvatosságra int a túlzott félelmekkel szemben. Olaszország példáját hozta: Giorgia Meloni belpolitikailag radikális maradt, de európai és ukrán ügyekben a mainstreamhez igazodott.
Franciaországban is elképzelhető bizonyos folytonosság, hiszen a „gollista szoftver” – az európai súly és stratégiai önállóság igénye – mélyen beágyazott. Németországban viszont komolyabb a bizonytalanság, különösen az AfD erősödése miatt.
Európa válaszút előtt
Szent-Iványi szerint a „nemzetek Európája” koncepció hosszú távon marginalizálná a kontinenst. „Sok kicsi, egymással is veszekedő nemzetállamnak nincs érdekérvényesítő képessége a nagyhatalmak játszmájában.”
A tét tehát az, hogy a mainstream képes-e kézzelfogható eredményeket felmutatni – például egy stabil ukrajnai fegyverszünetet vagy valódi európai védelmi kapacitást. Ha igen, újraértelmezheti önmagát. Ha nem, a politikai centrum további gyengülése várható.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
