„A szocializmus tudományosan nem létezik” – Farkasházy Tivadar a rádióról, cenzúráról és vörös farokról
Rangos Katalin vendége ezúttal Farkasházy Tivadar volt a Heti TV Pagoda című műsorában, amely a 100 éves Magyar Rádió emléke előtt tiszteleg. A beszélgetés során humorral, öniróniával és sok-sok emlékkel idézték fel a Rádióban eltöltött éveket, a rendszer korlátait, a trükköket, amikkel át lehetett verni a cenzúrát – és azokat a pillanatokat, amikor ez nem sikerült.
Egy bankból a kabaréba: „A szocializmus tudományosan nem létezik”
Farkasházy visszaemlékezéseit saját karrierjének különös kezdetével indította. Közgazdasági egyetemet végzett, ráadásul matematikaszakon, és a Beruházási Bank alelnökének tanácsadójaként kezdett dolgozni. Egy szilveszteri munkanapon azonban szembesült az abszurddal: délután 5-ig három tanulmányt kellett írnia, hogy kipipáljanak egy éves tervet. „Azt mondta: soha senki nem fogja elolvasni. Akkor jöttem rá, hogy akármilyen baromságot írok, nem lóg ki a többi baromság közül. Magyarán: rájöttem, hogy a szocializmus tudományosan nem létezik.”
Ez a felismerés vezette el a humorhoz, a kabaréhoz – „mert ha akarom, komolyan veszem, ha akarom, viccelek vele, és sose tudják, hogy most melyik.”
A rádióban kezdődött: „Becsuktuk egymás szemét és belöktük egy szobába”
A humorfesztiválon való győzelem után került a Magyar Rádióba. Sinkó Péterrel és Boncz Gézával együtt lettek a rádiós humor új generációja. A rádió „labirintusszerű” működését egy abszurd játékkal írták le: „Becsuktuk egymás szemét és belöktük egy szobába. Az veszített, aki öt perc alatt kijött, mert nem tudta, kit keres, milyen ügyben jár.”
A rádiós rendszer útvesztőin túl viszont volt egy közös cél: „hogy egy kicsit többet engedjünk meg magunknak, mint amit a rendszer hivatalosan lehetővé tett.”
A humor mint szabadságharc – vörös farkakkal és félmondatokkal
A beszélgetés során számos példát hozott fel Farkasházy arra, hogyan tudtak a humor eszközeivel rendszert kritizálni. A kabaréban elhangzott poénokat gyakran csak „vörös farkakkal” lehetett átcsúsztatni – ez volt az a mondat a végén, amely pozitívan zárta le a kritikát, „tovább a szocializmus útján” típusú frázissal. Ezzel a cenzorok is nyugodtabbak lettek, a lényeg pedig benne maradt.
„Ha kivágtak valamit, nem azt gondoltam, hogy hős vagyok, hanem azt, hogy rosszul csináltam.” A cél az volt, hogy átmenjen – és néha elképesztően éles mondatok is átmentek, mint például: „Ez nem is olyan forró drót. Úgy látszik, kihűlt.” Ez két héttel Brezsnyev halála után hangzott el.
A cenzúra trükkjei és a rendszeren belüli játszmák
Farkasházy arról is beszélt, hogyan működött a cenzúra. Néha „zsarolással” sikerült átvinni anyagokat – például azt mondták, hogy csak egyben lehet leadni a műsort, ha belenyúl valaki, az egész megy a kukába. A „lehalkítás”, „zörgés” és „elterelő viccek” is eszköztáruk része volt.
És persze voltak a félrevezetett pártfunkcionáriusok. Egy szilveszteri adást Aczél György is meghallgatott előzetesen – ő „már nem volt elvtárs, csak egy fontos ember” –, és egy romániaellenesnek értelmezett poén miatt kihúzatott belőle egy részt. Az viszont nem tűnt fel neki, hogy egy másik jelenet épp Kádár nyugdíjazását vizionálja – pedig 1987-et írtunk.
Amikor a humor súlyossá válik
A televízióban azonban más szelek fújtak. A „Megengedett sebesség” című műsora, amelyben a szocializmus társadalmi abszurditását próbálta szociográfiai elemekkel is bemutatni, két epizód után dobozba került. A televízió „veszélyesebb terep” volt, mint a rádió. Berecz János és a pártközpont szabályokat közölt: „nem lehet beszélni az utódlásról, a szovjet csapatokról és Erdélyről.” Ennyi maradt.
A szocializmus mindennapjai – rádiókabaréban megírva
Számos rádiós történet került szóba, például az a jelenet, amikor a közönség egy mondaton percekig röhögött – „Akkor biztos minisztertanácsi ülés van” –, és a cenzorok nem értették, mi olyan vicces. Vagy amikor „illetéktelenül” kérdezték, meddig maradnak a szovjet csapatok: „Most itt vannak, aztán egyszer csak hazamennek.”
Farkasházy így jellemezte a rádiózás hatását: „A kabaréban minden benne volt. A közönség értette. És az volt a legfontosabb.”
Végül mindenki hazament – még a szovjet csapatok is
A beszélgetés vége ismét visszakanyarodott a kezdethez. A Kádár-rendszer összeomlása előtt készített kabaréban már az volt a fő mondanivaló: vége lesz. Farkasházy emlékeztetett: „Mi azt hittük, hogy ebben a rendszerben fogjuk leélni az életünket. A Gorbacsov egy ufó volt. És minden, ami történt, meglepetésként ért.”
Rangos Katalin úgy foglalta össze: „A 100 éves Magyar Rádiót ünnepeljük, de igazából azt az intellektuális, szellemi műhelyt, amit ti csináltatok ott a mikrofon mögött. És azokat az apró, picike szabadságharcokat, amikből egyszer csak lett valami nagyobb.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
