„Nem az anyám árnyékában, hanem a saját fényemben” – Egyházi Viola útja a festészetig
A Hogy vagy? vendége Egyházi Viola festőművész volt, akit sokan édesanyja, a különleges személyiségű és nagy hatású Macskássy Izolda révén ismerhetnek. A beszélgetés azonban gyorsan világossá tette: itt nem „egy híres művész lánya” ül a stúdióban, hanem egy önálló alkotói úton járó képzőművész, aki tudatos döntések, kerülőutak és belső küzdelmek után találta meg a saját hangját.
„Anyukám igazi rockstar volt”
Egyházi Viola édesanyját rendkívüli, elementáris jelenlétű emberként írja le. „Igazi rocksztár volt” – mondja róla: bárhol megjelent, azonnal pezsgést vitt a térbe. Kommunikatív, szenvedélyes, érzelmes nő volt, aki ugyanazzal a természetességgel beszélt a zöldségessel, mint a miniszterrel. A művészlétből azonban soha nem csinált családi identitáskérdést, otthon ez nem volt központi téma.
A selyem, az intimitás és az anyagyermek-kapcsolat
Macskássy Izolda művészete technikailag és tematikailag is markánsan felismerhető volt. Selyemalapra dolgozott, kollázsokat és grafikákat készített, gyakran foglalkoztatta az anyagyermek-kapcsolat, az intimitás, az ölelés, valamint az akt. Egy különleges aktsorozatában pillangószárny-motívum jelent meg, amelyet később el is hagyott. Lánya szerint ez a világ nem „divatos” volt, hanem következetesen saját.
Két szülő, két világ
Viola számára meghatározó volt a szülők kontrasztja. Édesapja ügyvéd, racionális, szabálykövető gondolkodású ember, míg édesanyja impulzív, érzéki és érzelmek által vezérelt művész volt. „Ebből a két világból összerakódni nem volt egyszerű” – fogalmaz, de ma már látja, mennyi mindent kapott mindkét oldalról.
A túláradó szeretet terhe
Édesanyja feltétlen, már-már mindent elborító szeretettel vette körül. Felnőttként érti meg igazán, milyen nehéz volt gyerekként mit kezdeni ezzel az intenzitással. A jóság és nagylelkűség a művészeten túl is jellemezte Macskássy Izoldát: képeket ajándékozott, teljes kiállítási bevételeket ajánlott fel jótékony célokra. Ez a jóhiszeműség azonban időnként vissza is ütött – volt, aki kihasználta.
Az utolsó fél év együtt
Macskássy Izolda 2021-ben hunyt el. Lánya az utolsó fél évben szinte folyamatosan mellette volt, és tudatosan döntött úgy, hogy megvédi őt a külvilágtól. Nem engedett be látogatókat, nem engedte, hogy méltatlan fotók készüljenek róla. „Az volt a legfontosabb, hogy a tempó az övé legyen, és a vég méltó maradjon” – mondja. Énekeltek, gyerekkori dalokat idéztek fel, sokszor videóchaten keresztül. Ez az időszak fájdalmas volt, de rendkívül gazdag lelki muníciót adott számára.
Menekülés a festészettől
Bár édesanyja azt szerette volna, hogy ő is festő legyen, Viola sokáig tudatosan kerülte ezt az utat. Látta a művészlét gyötrelmeit, a magánéleti sebeket, a függőségek veszélyét. Úgy döntött, „rejtőzködik”, és más irányba indul.
Textiltervezéstől az önazonosságig
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen textiltervezést tanult, előtte Milánóban is képzésen vett részt. Bár lediplomázott, a divat világa nem kötötte le igazán. Vizsgamunkái is inkább installációk, objektumok voltak, mint klasszikus textiltervek. A dizájnban kipróbálta magát, de nem adott valódi boldogságot.
A döntés a covid idején
A fordulópont a covid alatt jött el. Viola ekkor döntötte el, hogy felvállalja a saját képzőművészeti hangját. Egy megrendítő pillanat is megerősítette ebben: amikor édesanyja már demenciával küzdött, egy hivatalos eljárás során azt mondta róla, hogy „festőművész”. Erről soha nem beszélhettek – de Viola ezt egyfajta belső felhatalmazásként élte meg.
Az emberi test és a röntgen mint nyelv
Munkáiban központi szerepet kap az emberi test, a gesztus, a mozdulat. Új projektjében valódi röntgenfelvételeket kombinál grafikával és festészettel. Nem digitális képekkel dolgozik, hanem eredeti röntgenekkel, amelyek transzparenciája, áttetszősége új vizuális rétegeket nyit meg számára. Jelenleg világító objektumokon dolgozik, ezek egy készülő kiállítás részei lesznek.
Galéria nyitása nehéz időkben
Újlipótvárosban saját, kisméretű galériát nyitott – tudatosan szembemenve a gazdasági realitásokkal. Felújította a teret, befektetett, miközben pontosan tudta, hogy nem a műtárgyvásárlás a legtöbbek első prioritása. „Engem az intuíció vezet, nem a 3D-s valóság” – mondja. Hosszú távban gondolkodik, és van türelme kivárni az eredményeket.
Megélhetés és kreatív együttműködések
A megélhetést több lábon oldja meg: vizuális tanácsadással, brandingfeladatokkal, egyedi megbízásokkal. Nem tartja ezt kompromisszumnak, inkább a kreativitás kiterjesztésének. Emellett kisebb munkákat, vázlatokat is értékesít, így azok is vihetnek „egy darabot belőle”, akik nem tudnak nagyobb művet megvásárolni.
Inspirációk és belső mérce
Inspirációt merít klasszikus és kortárs alkotókból egyaránt. Nemcsak az érdekli, mi tetszik neki vizuálisan, hanem az is, ki mennyire következetes és alázatos az útján. Egy kép akkor kész, amikor megszűnik a belső kényszer és az önmarcangolás – amikor már nem a külső visszajelzések számítanak.
„Jól döntöttem”
Ma boldog embernek tartja magát. Nem minden nap könnyű, de elfogadja a hullámzásokat. Anyukája látta a korai munkáit, sőt, volt, amit a kukából mentett ki. „Ő ösztönösen tudta” – mondja. A következő időszakban a röntgenalapú projektek installatív megvalósítása áll a fókuszban.
A beszélgetés végére egy érzékeny, tudatos, saját útját járó alkotó portréja rajzolódik ki, aki nem megtagadja az örökségét, hanem beépíti – csendesebben, fegyelmezettebben, de ugyanazzal a szenvedéllyel.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
