Pirkadat: Holoda Attila – Van tartalékunk?

„Nem a tartalék a kérdés, hanem a technológia” – Holoda Attila az olajról, Venezueláról és a magyar szaktudásról

Energia, készletek és szürkeállomány a Pirkadatban

Január 6-án a Pirkadat vendége Holoda Attila energia­szakértő, volt államtitkár volt. Breuer Péter műsorvezetővel folytatott beszélgetésük középpontjában az a kérdés állt, hogy valóban „van-e tartalékunk”: mit jelentenek valójában a venezuelai olajkészletek, milyen technológiai korlátok gátolják a kitermelést, és mennyit ér a magyar szakmai tudás a globális energiapiacon.

Amerikai olajcégek Magyarországon: nem vendégek, hanem szereplők

Holoda Attila emlékeztetett arra, hogy amerikai olajvállalatok már régóta jelen vannak Magyarországon. A Baranya–Somogy térségben működő mezőkön például egy houstoni hátterű cég termeli ki a legtöbb olajat, többet is, mint a MOL.

Mint fogalmazott, az amerikai cégek nemcsak technológiát hoztak, hanem új gondolkodásmódot is, miközben „mi is tanítottunk nekik ezt-azt”. A nemzetközi együttműködés az energiaszektorban kétirányú tanulási folyamat.

Szükségük lehet-e az amerikaiaknak magyar szakemberekre?

A szakértő szerint a válasz egyértelműen igen. Amikor egy nagyvállalat új, ismeretlen térségben kezd dolgozni – legyen szó Irakról, Kazahsztánról vagy akár Venezueláról –, elengedhetetlen a helyi ismeretek bevonása.

„A geológia mindenhol más” – mondta Holoda Attila, hozzátéve: a helyi földtani tudás, az infrastruktúra ismerete és a kapcsolatrendszer nélkülözhetetlen. Éppen ezért a magyar energia­szakemberek rendszeresen dolgoznak külföldi projektekben, ő maga is.

Olajtartalék vagy olajkészlet? Nem mindegy

A beszélgetés egyik legfontosabb szakmai tisztázása az volt, hogy Venezuela kapcsán a közbeszéd rendszeresen kever két fogalmat.

Holoda Attila hangsúlyozta: szakmailag nem „tartalékról”, hanem „készletről” beszélünk.
A tartalék az, amit már kitermeltek és elraktároztak, a készlet viszont még a föld alatt van.

„A kettő között drasztikus különbség van” – fogalmazott. Venezuelában valóban hatalmas, mintegy 300 milliárd hordóra becsült készlet található, de ez csak akkor válik pénzzé, ha megfelelő technológiával ki is tudják termelni.

Miért nehéz a venezuelai olajat kitermelni?

A probléma nem politikai, hanem elsősorban technológiai. A venezuelai olaj rendkívül nehéz, magas aszfaltén-tartalmú nyersanyag, amely teljesen más feldolgozást igényel, mint a könnyű arab vagy texasi olajok.

Ez az olaj inkább bitumenhez, fűtőolajhoz, hajózási üzemanyaghoz alkalmas, nem benzinhez vagy kerozinhoz. Emiatt piaca is szűkebb, a kitermelése drágább, és speciális berendezéseket igényel.

„Nem úgy működik, hogy holnap megérkeznek az amerikaiak, és holnaptól kétszer annyit termelnek” – mondta a szakértő.

Miért esett vissza a termelés Venezuelában?

Holoda Attila felidézte: Venezuela korábban napi kétmillió hordó felett termelt, ma viszont alig 800 ezer hordónál tart. Ez nem ideológiai kérdés, hanem technológiai és beruházási probléma.

Új kutakat kell fúrni, mezőket fejleszteni, korszerű berendezéseket telepíteni – mindez idő- és tőkeigényes folyamat. Az olajiparban „minden nagyon sokba kerül”, és a befektetők csak akkor vállalják a kockázatot, ha a profit is biztosított.

Amerikai szakemberek és helyiek: bevált modell

A volt államtitkár szerint az amerikai olajipari gyakorlat mindenhol hasonló: kezdetben saját szakembereikkel dolgoznak, melléjük helyi mérnököket, technikusokat vonnak be.

A helyiek először a terepismeret, a szolgáltatások és a kapcsolatok miatt fontosak, később azonban átveszik a technológiát és a gondolkodásmódot is. Ez egy hosszabb tanulási folyamat, nem egyik napról a másikra történik.

Van-e elég „szürke agyállomány” Magyarországon?

Breuer Péter kérdésére Holoda Attila úgy válaszolt: tudásban jól állunk, de az utánpótlás komoly gond.

Ma kevesen választják a mérnöki, technikusi és szakmunkás pályákat, pedig az energetika és az olajipar hagyományosan erős magyar terület. A jó szakembereket gyorsan „elszívja” a nemzetközi piac.

Ugyanakkor sok nyugdíjas mérnök dolgozik tovább tanácsadóként. „Ez több évtizedes tudás, amit vétek lenne nem használni” – hangsúlyozta, emlékeztetve arra, hogy Magyarországon 1937 óta folyik kőolaj- és földgázkitermelés.

Következtetés: nem a készlet a szűk keresztmetszet

A beszélgetés végkicsengése egyértelmű volt: sem Venezuelában, sem máshol nem az olaj hiányzik, hanem a technológia, a tőke és a stabil működési környezet.

Holoda Attila szerint a magyar szakemberek tudása érték a világpiacon, de ahhoz, hogy hosszú távon is megmaradjon, újra vonzóvá kell tenni a mérnöki és energetikai pályákat. Az energia nemcsak nyersanyag, hanem tudás kérdése is.

A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.

Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.