„Rágyújtana a folyosón, és megbüntetnék” – Horn Gyula alakja mögött egy korszak tükre
A Volt egyszer Sebes Györggyel vendége ezúttal Gyuricza Péter újságíró, akinek frissen megjelent kötete Horn Gyuláról készült, 26 kortárs interjú alapján. A beszélgetésben szó esik inspirációról, emlékezetről, politikai kultúráról és arról, hogyan lehet egy megosztó történelmi figurát árnyaltan megmutatni – anélkül, hogy szobrot faragna.
Három év hallgatás után visszatérés
Gyuricza Péter bevallja: egy korábbi könyvvel kapcsolatos csalódás miatt három évig eszébe sem jutott, hogy újra írjon.
„Azt hittem, én már nem fogok több könyvet. Ha ez ezzel jár, akkor nem.”
A fordulat akkor jött, amikor a Kocsis Kiadónál felmerült az ötlet: Horn Gyuláról kellene megszólaltatni azokat, akik még hitelesen tudnak róla beszélni.
„Elővettünk egy papírt, és fölírtunk vagy 60 nevet.”
Két év csend után egyszer csak csörgött a telefon, és elhangzott a kérdés: „Hogy állsz a Hornnal?”
Interjúk, határidők, önfegyelem
A munka elindult – de komoly tempóban.
„Áprilisban készítettem az első interjút, augusztus 20-án le kellett adni a kéziratot.”
26 interjú született, a teljes folyamat – időpont- egyeztetés, felkészülés, interjúk, leiratok, szerkesztés – párhuzamosan zajlott.
„Párhuzamosan kellett gondolkodni és dolgozni, de én ezt nagyon szeretem.”
Miért éppen Horn Gyula?
A kiindulópont egy beszélgetés volt Halmi Ágnessel:
„Nem érzed úgy, hogy az MSZP tehetne egy gesztust Horn Gyula felé?”
A gondolatban találkozott a személyes érdeklődés és a kiadói szándék. Horn ugyanis máig megosztó figura:
„A jobb oldalon bírálják, de a bal oldalon is eltérően értékelik.”
Kunce Gábor így indokolta, miért vállalta az interjút:
„Annyi leegyszerűsített, igaztalan sztereotípia él vele kapcsolatban. A Horn ennél sokkal többet érdemelt.”
Nem szobrot, hanem történeteket akart írni
Gyuricza egyértelművé teszi:
„Nem szobrot faragok.”
Horn politikai pályáját és személyiségét az őt ismerők visszaemlékezéseiből rakja össze – a kritikákkal együtt.
Jean-Claude Juncker egykori mondatai kerültek a könyv hátoldalára:
„Ő szocialista volt, én kereszténydemokrata. De felismertük, hogy a lényeget illetően ez nem jelent különbséget.”
A könyv egyik célja éppen annak bemutatása, hogy létezhet politikai kultúra, ahol a párthatárok nem falak.
A 90-es évek légköre: más politikai kultúra
A kötet révén felidéződik az a korszak, amikor a politikusok és újságírók még beszéltek egymással.
„A parlament büféjében mindenki mindenkivel szóba állt.”
A mai légkörrel összevetve ez szinte anakronisztikusnak tűnik.
A szerzőt az is motiválta, hogy amíg élnek a kortársak, dokumentálja őket.
„Fájdalommal tölt el, hogy Kovács László él, de már nem lehet vele beszélgetni.”
1994 eufóriája, 1998 traumája
Természetesen szó esett a Horn-kormány sikereiről és hibáiról, különösen a Bokros-csomag hátteréről.
A döntések súlyát és a konfliktusokat megszólalók sora idézi fel – Bokros Lajostól Surányi Györgyön át Forró Evelinig.
A 98-as vereségről így beszéltek:
„Horn Gyula azonnal azt mondta: minden pozíciómról lemondok.”
A visszaemlékezésekből kirajzolódik: volt önmérséklet, politikai felelősségvállalás és a nyugati integráció melletti következetes kiállás.
A történelmi pillanatok új nézőpontból
A megszólalók a kor ikonikus eseményeit is új megvilágításba helyezik: a határnyitást, a belső pártküzdelmeket, a Nyers–Horn versengést.
„A kongresszuson akár szakadni is lehetett volna.”
A józan ész azonban akkor még felülkerekedett.
Személyes emlékek és újságírói vallomások
Gyuricza Péternek is vannak saját élményei Hornról – az 1994-es győzelmi interjútól az élő tévés beszélgetésekig.
Feleleveníti azt is, amikor az újságírók összefogtak, hogy egy kitérő választ többször is visszahozzanak a tárgyhoz:
„Az egyikünk fölteszi, Horn kibújik, jön a következő, újra fölteszi.”
És összeveti ezzel a mai gyakorlatot.
Ki mindenki szólal meg a könyvben?
A névsor valóban keresztmetszetet ad a korszakról:
Bokros Lajos, Surányi György, Lendvai Ildikó, Tabajdi Csaba, Pető Iván, Csintalan Sándor, Markó Béla, Bot Péter Ákos, Lengyel László, Levendel Ádám, Reisz T. Mihály – és még sokan mások.
26 interjú készült, és mindössze négy visszautasítás.
„Ez jó arány. És tiszteletben tartom, aki nemet mondott.”
Végül egy jellemző mondat Hornról
Gyuricza megkérdezett néhány beszélgetőtársat: mit szólna Horn Gyula, ha ma végigsétálna a Parlamentben?
Kunce Gábor válasza került a beszélgetés végére – és alighanem a könyv hangulatát is jól összefoglalja:
„Azt nem tudom, de hogy rágyújtana a folyosón, az biztos. És ezért megbüntetnék.”
A könyv már megjelent, és a beszélgetés alapján szinte bizonyos: újabb témák, újabb kötetek is formálódnak – de Gyuricza Péter ezeket még „szerkesztői szuverenitásból” nem árulja el.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
