„Mit érez a gyermekem?” – Mussie, a rebecen az érzelmekről, amelyekre figyelnünk kell
A rebecen új kalandja: érzelmek és hit a mindennapokban
A Heti TV „Mussie, a rebecen” című műsorának legújabb epizódjában Mussie Oberlander egy különleges témát hozott: hogyan érthetjük meg jobban gyermekeink érzelmi világát. A beszélgetés a „Mit érez a gyermekem?” címet kapta, és az adás első részében Mussie arról beszélt, hogyan kapcsolódik az érzelmek megértése a zsidó hagyományhoz és a mindennapi neveléshez.
„Az egyik feladatom itt, hogy rajtam keresztül lássátok, mi az, ami benne van egy rebecen, egy zsidó anyuka, feleség, nő életében” – kezdte. „Most egy olyan témát hoztam, ami engem is nagyon foglalkoztat: hogyan értsük meg a gyerekeink érzelmeit, az egész belső világukat.”
Érzelmek és ünnepek
A rebecen egy, a rebecceneknek tartott Zoom-órán hallott tanításból indult ki, amely az érzelmek szerepéről szólt. Ahogy mondta, azonnal érezte, hogy ezt a témát meg kell osztania a nézőkkel is.
„Utána néztem, hogy a zsidóságban hol találkozunk az érzelmekkel. Az első dolog, amit látunk, hogy az ünnepekhez mindig kapcsolódik egy érzelem.”
Ros Hásánákor a tisztelet és az óvatos félelem érzése jellemző, Jom Kipurkor a megtisztulásé, Szukkotkor a boldogságé, Szimhát Tórakor pedig a felszabadult örömé.
„A zsidóságban van, amikor illik így érezni magunkat, és van, amikor illik úgy érezni magunkat” – magyarázta Mussie, hozzátéve, hogy a Kohelet is arról tanít: „van idő minden dologra – van idő örülni, és van idő szomorkodni.”
„Meg vagyunk parancsolva szeretni”
Mussie a Tóra és a Talmud tanításai között is keresett példákat az érzelmek megélésére. A legismertebb parancsolatot hozta fel:
„Meg vagyunk parancsolva szeretni az Istent – és ez egy nagyon bonyolult dolog. A haszidutban hosszan tanítanak arról, hogy hogyan lehet valakinek megparancsolni, hogy szeressen.”
A Tániá könyvére utalva elmondta, hogy a zsidó hagyomány szerint az ember képes hatni saját érzelmeire. „Miután megtanuljuk, hogyan teremtett minket Isten, akkor azt is megtanuljuk, hogy hogyan tudunk hatni a belső rendszerünkre.”
A harag és az aranyút
A Talmud a negatív érzelmekkel kapcsolatban, például a haragról, szigorúan fogalmaz – emlékeztetett Mussie.
„Egy olyan ember, aki haragszik, az hozzá hasonlítható egy bálványimádóhoz, mert mind a kettőnek nincs Istene. Ha lenne, tudná, hogy minden, ami történik, az Isten döntése.”
Maimonidész tanítása szerint a helyes út az „aranyút”, vagyis az egyensúly: „Nem jó túl kedvesnek lenni, nem jó túl szigorúnak lenni – a közepén kell járni a kettőnek. Ez a legnehezebb, mert mindig figyelnünk kell magunkat.”
Az anyai feladat: érzelmek és vezetés
Amikor anyaként beszélt a témáról, Mussie kiemelte, hogy nemcsak saját érzelmeinkkel kell tudnunk bánni, hanem gyermekeinkével is.
„A gyerek nagyon erősen érzi az érzelmeit, erősebben, mint egy felnőtt. És kevesebb hely van még a logikai érvelésekre. Ezért olyan sok az érzelem a gyerek életében.”
A Zoom-előadásról elhozott egyik történet különösen megérintette:
„A tanító mesélte, hogy jött hozzá egy másodikos gyerek, akiről azt mondták, hogy figyelemzavaros, nem tud koncentrálni. És amikor megkérdezték tőle, ha lenne egy kívánságod, mi lenne, azt mondta: tizenöt percet töltenék az apukámmal. Ott értette meg a tanító, hogy ez a gyerek nem beteg, csak fájdalma van.”
Az agy és a szív harca
A rebecen közérthetően magyarázta el, mi történik az agyban, amikor az érzelmek átveszik az irányítást:
„Van az agyunkban egy rész, amit amígdalának hívnak. Ez felelős az érzelmekért. Amikor veszélyt érzünk, az amígdala felébred, és kikapcsolja a logikus gondolkodást. Ilyenkor nem tudunk racionálisan reagálni.”
Ezért tartotta fontosnak, hogy a szülők megtanulják, hogyan reagáljanak ezekben a pillanatokban:
„Ha a gyerek mérges, segíteni kell neki lenyugodni. Nem lehet érvelni vele, mert nem hallja meg. Előbb le kell vezetni az energiát, és csak utána lehet beszélni.”
A szomorúság szerepe
Mussie szerint a szomorúságot sem szabad elnyomni.
„Az érzelmeket nem lehet benyomni egy kis dobozba és becsukni. Muszáj átérezni őket, mert ha nem, akkor ott összegyűlnek és egyszer kirobbannak.”
A sírást az egyik legegészségesebb levezetési formának nevezte: „Régen a sírást gyengeségnek tartották, de ma már tudjuk, hogy nagyon egészséges dolog – férfiaknak is, nőknek is.”
A gyerekeknél a szülőnek kell segíteni abban, hogy megtalálják, mi az, ami megnyugtatja őket. „Ha a gyerek szomorú, és szeret színezni, akkor adjunk neki papírt és ceruzát. Segítsük, hogy találjon valamit, ami jobb kedvre deríti.”
„Aki tudja gyászolni Jeruzsálemet, az fog majd örülni”
Mussie az adás végén egy hagyományos tanítással zárta gondolatait:
„Aki tudja gyászolni Jeruzsálemet, az fog majd örülni, amikor visszaépül. Ha meg tudjuk engedni magunknak, hogy érezzük a szomorúságot, akkor később a boldogságot is tudni fogjuk érezni.”
„Eddig tart a mai adás, a közepén vagyunk a témának” – tette hozzá. „Jövő héten folytatjuk, hogy hogyan reagáljunk és hogyan segítsünk a gyerekeinknek, mint szülők.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
