„Az EU nem külpolitikai aktor” – Dr. Lattmann Tamás a közös külpolitikáról és az amerikai érdekekről
A Pirkadat november 3-i adásában Breuer Péter vendége dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogász, egyetemi docens volt. A beszélgetés középpontjában az Európai Unió külpolitikai szerepe, az Egyesült Államok globális érdekei, valamint a Visegrádi Négyek és más nemzetközi együttműködések helyzete állt.
„Az Európai Uniót nem azért hozták létre, hogy világpolitikai tényező legyen”
Breuer Péter a beszélgetés elején arra volt kíváncsi, kap-e lapot Donald Trump az EU nemzetközi konfliktusainak megoldásában.
Dr. Lattmann Tamás szerint a kérdés félreértésen alapul:
„Az Európai Uniót nem azért hozták létre, hogy a tagállamok helyett egy világpolitikai tényező legyen.”
A nemzetközi jogász úgy fogalmazott:
„Az EU gazdasági súlya miatt van politikai hatása, de nem külpolitikai szervezet. Az elvárás, hogy az EU-t az USA vagy Kína komoly geopolitikai aktorként kezelje, téves.”
Hangsúlyozta, hogy a külpolitikai kérdésekben továbbra is a tagállamok az önálló szereplők:
„Ha valaki Kissingertől megkérdezi, kit hívjon fel Európában, a válasz ma is az, hogy Párizst, Londont, Berlint, Budapestet. Az EU-t csak gazdasági ügyekben kötelező partnerként kezelik.”
„Az EU nem megsértődött, hanem félreértette önmagát”
Lattmann szerint nem az Európai Unió „sértődött meg” amiatt, hogy Washington nem tekinti önálló hatalmi központnak, hanem az uniós vezetők tévednek abban, hogy saját súlyukat próbálják kivetíteni az EU-ra.
„A valóság az, hogy külpolitikai területen az EU-nak nincsenek hatáskörei. Az EU csak ott számít partnernek, ahol a tagállamok gazdasági kérdésekben átruházták a jogköröket, például a külkereskedelemben.”
Arra a kérdésre, hogy miért sikeresebb külpolitikai szempontból Nagy-Britannia a Brexit után, a jogász így válaszolt:
„Mert önálló államként ismét saját érdekei mentén cselekszik. Nem oldódik fel egy gazdaságközpontú uniós struktúrában. Ezért ma London sokkal aktívabb külpolitikai szereplő, mint korábban.”
Nemzetközi szerződések: „A politika felülírja a jogot”
A műsorban szó esett a nemzetközi egyezmények betartásáról is.
„A nemzetközi szerződések pillanatnyi kompromisszumokat tükröznek. A jó megállapodások hosszú távon is működnek, de ha elfogy mögülük a politikai akarat, akkor szétesnek.”
Példaként a budapesti memorandumot hozta fel, amely az Ukrajnával kapcsolatos biztonsági garanciákat tartalmazta:
„Ott is az történt, hogy a felek közötti kompromisszum megszűnt. Ez vezetett oda, hogy a megállapodás gyakorlatilag semmissé vált.”
Lattmann kitért Magyarország döntésére is, amikor az ország kilépett a Nemzetközi Büntetőbíróság rendszeréből:
„Ez hibás döntés volt, de még mindig tisztességesebb, mint bent maradni és belülről aláásni a rendszert. Legalább kimondták, hogy kilépnek.”
Visegrádi Négyek: „Politikai konstrukció, nem jogi szervezet”
A beszélgetés második felében a jogász a V4-ek (Visegrádi Négyek) helyzetét elemezte:
„A V4 nem jogi, hanem politikai együttműködés. A tartalmát mindig a kormányok pillanatnyi politikai érdekei határozzák meg.”
Rámutatott, hogy a V4-ek jelentősége mindig akkor nő meg, amikor a magyar kormány belpolitikai szövetségeseket talál a tagállamok között:
„Amikor Orbán Viktor azt tapasztalta, hogy más európai vezetők nem szívesen fényképezkednek vele, hirtelen a V4 lett a legfontosabb szövetség. Ha viszont Csehországban, Szlovákiában vagy Lengyelországban más politikai erők kerülnek hatalomra, a V4 háttérbe szorul.”
Hozzátette:
„Szerintem a V4 soha nem volt annyira fontos, mint amennyire kommunikációban felépítették, de legalább létezett. Közép-európai szempontból önmagában is érték, hogy együttműködnek.”
„Az USA mindig a saját érdekeit követi”
Breuer Péter a beszélgetés végén az amerikai külpolitikáról kérdezte a szakértőt.
Lattmann Tamás szerint teljesen természetes, hogy az Egyesült Államok elsősorban saját érdekeit képviseli:
„Ezen nem kell meglepődni. A politikai rendszerük eleve úgy épül fel, hogy az elnök külpolitikai mozgásterét a szenátus korlátozza. A szenátus kétharmados jóváhagyása nélkül nem lehet nemzetközi szerződést ratifikálni.”
Ezért fordulhat elő, hogy még a demokraták sem csatlakoznak olyan nemzetközi egyezményekhez, mint a Nemzetközi Büntetőbíróság vagy az ENSZ tengerjogi egyezménye.
„Nemcsak a republikánusok, hanem az Obama- és Biden-adminisztráció sem akarta megváltoztatni az Egyesült Államok elutasító álláspontját.”
A szakértő összegzése szerint:
„Az USA egy sajátos aktor: mindig a nemzeti érdekei alapján határozza meg külpolitikáját. Az elnök fontos, de nem mindenható. A döntő szó a szenátusé.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
