„A hangod alapján tudom, hogy te vagy az” – Buza Sándor rádiós karrierjének meglepő kezdete
A Volt Egyszer című műsor vendége ezúttal Buza Sándor volt, aki zenei szerkesztőként és műsorvezetőként vált ismertté a Danubius Rádió, a Petőfi és a Kossuth Rádió hallgatói számára. A beszélgetés első részében szó esett a pedagóguspályáról, a zenei indíttatásról, a Magyar Rádió szigorú, de szerethető világáról, és arról, hogyan lett a könnyűzenei szerkesztőségből kereskedelmi rádiós „iskola”, ahol mindenki a szakma mélyére merült.
„A kémia tagozatra véletlenül kerültem”
Buza Sándor nem médiás karrierről álmodott: gyerekként zenei képzést kapott, majd történelem-ének szakra jelentkezett Egerbe. A pályaválasztás viszont cseppet sem volt egyenes út:
„A földrajz nagyon érdekelt. Valójában én földrajz-ének szakra szerettem volna menni. Az viszont nem volt sehol Magyarországon.”
Így került történelem-ének szakra – de előtte négy évig kémiát tanult egy reáltagozatos gimnáziumban, szülei orvosi pályára szánták. Erről így nyilatkozott:
„Irgalmatlanul jól tudtam pipettálni meg mindenfajta gázokat előállítani. Tehát egyáltalán nem érdekelt ez az egész.”
„A zene mindig ott volt az életemben”
A falusi gyerek számára a zene jelentette a világ kapuját. Húgával együtt már korán Zalaegerszegre jártak zeneiskolába, és bár a gimnáziumi tanulmányok más irányba vitték volna, számára a zene és a történelem volt a biztos pont. Tanárként hat évig dolgozott:
„Én történelem-ének szakon végeztem Egerben, és hat évig a katedrán álltam 86-ig.”
Budapestre költözve a Lovag utcai iskolában tanított – egészen addig, míg be nem kopogtatott a sors a Magyar Rádió formájában.
„Beléptem egy olyan folyóba, amelyikbe nagyon kellemesen éreztem magam”
1986-ban a Kossuth Rádió reggeli Krónikájához kerestek zenei szerkesztőket. Buza Sándor egy hirtelen jött lehetőség révén jelentkezett:
„Van nekem egy nagyon-nagyon imádott unokabátyám, Buza Péter, aki egyszer fölhívott, hogy látott egy kiakasztott tacepaut, hogy a Magyar Rádió zenei szerkesztőket keres.”
A jelentkezés után egy szigorú szűrőn kellett átjutniuk. A kiválasztottak egy féléves tanfolyamon vettek részt, ahol mindent megtanítottak nekik a rádiózás alapjairól. Itt kezdődött Buza Sándor valódi rádiós karrierje:
„A világ egyik legjobb dolga volt, mert imádtam a csapatot, imádtam a kohézióját, azokat az embereket.”
„A hangod alapján tudom, hogy te vagy az”
A Magyar Rádió világában a hang volt az elsődleges „névjegy”. Egy legendás jelenetben Fikár László így szólt hozzá a folyosón:
„A hangod alapján tudom, hogy te vagy az. Mindegy, majd csináld jól.”
Buza szerint a gyors gondolkodás, a reflektív képesség és a lendületesség volt a kulcsa annak, hogy hamar elfogadták:
„Nagyon hamar tudok reflektálni. Ezekben aztán dolgoztam is.”
Mikrofonengedélyt ugyan hivatalosan sosem kapott, de szakmai műsorokban rendszeresen megszólalhatott.
„A Danubius rádióhoz a lépcsőházon keresztül vezetett az út”
A Danubius Rádió kezdetben a Magyar Rádió kereskedelmi csatornája volt, ahol Buza Sándor zenei szerkesztőként indult. A country műsorokat például Komjáti György számára ő állította össze. Lassan de biztosan építette fel saját szerepét is:
„Ha már ott voltunk, előbb-utóbb jöttek, hogy Sanyi, ki kéne ugrani, meg tudnád csinálni itt egy perces reklámriportot.”
Így vált a háttéremberből hangos jelenlétté, és került a mikrofon másik oldalára is.
„Mindenki a Magyar Rádió köpenyegéből bújt ki”
A rádiózás klasszikus iskolájának tartja azt az időszakot, amikor a Danubius, Petőfi és Kossuth Rádió szerkesztőségeiben dolgozott:
„Mindent megtanultunk. Élőadás, felvett adás, áramszünet, nem jön el a vendég – mindenre volt forgatókönyvünk.”
Számára a rádiózás ekkor még nemcsak hivatás, hanem szerelem is volt. Az improvizáció, a gyors reagálás és az egymásra figyelés képezte a szakma alapját.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
