„Az Isten soha nem törli a telefonszámodat” – Oberlander Báruch rabbi a jótéteményekről, Noéról és a hit örök üzenetéről
A Pirkadat vendége ezúttal Oberlander Báruch rabbi, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbija, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője volt. M. Kende Péterrel a Brésit, majd a Noé heti szakaszáról, a jótétemények szerepéről, a hitről és az ember isteni kapcsolatról beszélgettek. A rabbi szerint „az igazi bűn nem a vétek, hanem az, ha az ember azt hiszi, végleg elszakadt az Istentől”.
„A Tóra elején, közepén és végén is jótékonykodik az Isten”
Oberlander Báruch rabbi emlékeztetett: a Midrás szerint a Tóra három helyen beszél az isteni jótéteményről. „A teremtés után Isten felöltözteti Ádámot és Évát, meglátogatja a körülmetélkedés után lábadozó Ábrahámot, és eltemeti Mózest. Ezek mind a jótékonyság különböző formái, amelyek példát adnak az embernek.”
A rabbi szerint a jótékonyság nem pusztán anyagi segítséget jelent: „A jócselekedet lehet beteg látogatás, temetés, vigasztalás, bármi, ami a másik ember javát szolgálja. A Tóra azt mondja: ‘Kövessed az Örökkévaló útját.’ Ez azt jelenti, hogy amit Ő tesz, azt nekünk is tennünk kell.”
„Nem törölte a telefonszámot a telefonjából”
A teremtéstörténet egyik kulcsmomentuma, hogy Isten ruhát ad az első emberpárnak. Oberlander rabbi különös hangsúlyt adott annak, hogy a Tóra nemcsak azt mondja, hogy „adott nekik ruhát”, hanem hogy „felöltöztette őket”:
„Ezzel azt mutatta meg, hogy bár vétkeztek, az Isten továbbra is foglalkozik velük. Nem törölte a telefonszámukat a telefonjából. A bűn után is elérhető marad az ember számára. A legnagyobb hiba nem a vétek, hanem az, ha valaki azt gondolja: végleg elveszett.”
A rabbi szerint ez az üzenet a mai ember számára is alapvető: „Isten hosszan tűrő és megbocsátó, de nem közömbös. A parancsolatait komolyan kell venni – Ő követel, de meg is ért bennünket.”
A ruha, mint szimbólum – „mindennek legyen bája”
A beszélgetésben szó esett a szemérmesség, a szniut jelentéséről is. A rabbi szerint az öltözködésben – akárcsak minden másban – a mérték, az ízlés és a harmónia számít:
„Van egy jiddis szó, a héber hén: báj. Mindennek kell, hogy legyen bája. Még egy temetésnek is. A ruha nemcsak takar, hanem kifejezi, hogy az ember miként viszonyul másokhoz, a világhoz és önmagához.”
Ezt egy mesével illusztrálta: „Ha minden előírást kicsit ‘átszabunk’ magunkra, mint a királyi receptet, amelyben minden hozzávalót lecseréltek, a végén már nem az eredeti lesz az étel. A zsidóság formáját is meg kell őrizni, mert anélkül elvész a tartalom.”
Az alkohol és a határok
A Noé heti szakasz kapcsán M. Kende Péter a bor és az alkohol szerepéről kérdezte a rabbit. Oberlander szerint a Tóra nem tiltja az alkoholt, de világos határt húz:
„A bor ellazít, feloldja a merevséget, segíthet például a gyászban – de csak addig, amíg nem illúziót kelt. Az a baj, amikor a bor nem a valós örömöt emeli ki, hanem helyettesíti azt.”
A gyászoló példáján keresztül fogalmazta meg: „Egy kis bor segít, hogy az ember ne merüljön el a fájdalmában, hanem meglássa azt a 90 százaléknyi jót, ami még az életében maradt. De ha az ital az egyetlen örömforrás, akkor már baj van.”
Noé – a magába zárkózó igaz ember
Oberlander Báruch a Noé-történetben egy sajátos emberi típust lát:
„Noé becsületes, igaz ember volt – de zárkózott. Az Isten százharminc évig építtette vele a bárkát, hogy az emberek kérdezzenek, beszélgessenek vele. De ő nem volt misszionárius típus. Nem szervezett, nem tanított, csak épített.”
Ezzel szemben Ábrahámot a rabbi „nyitott, mozgékony, szervező típusnak” nevezte:
„Ábrahám járt-kelt, beszélt, tanított. Noé viszont elvolt magában, és talán még örült is annak, hogy ő az egyetlen becsületes ember. Az Isten viszont azt akarta, hogy az igaz ember is szóljon a világhoz.”
„A társadalom alapja a becsület”
A Tóra azt mondja: „A föld megtelt erőszakkal.” Oberlander rabbi szerint ez a kulcsa annak, miért döntött Isten az özönvíz mellett:
„Az Örökkévaló mindent képes elnézni, de az erőszakot, a becstelenséget nem. A társadalom alapja, hogy az emberek tiszteljék egymást. Ha ez eltűnik, akkor a világ összeomlik.”
A rabbi hozzátette: „A Noé-féle hét törvény, amit a nem zsidó népeknek adott Isten, ma is érvényes. Ezek nemcsak társadalmi szabályok, hanem isteni parancsok. Mert ha nincs hit, ha minden csak ‘humanizmus’, abból bármikor születhet gonoszság – lásd a történelem legsötétebb korszakaiban.”
„Isten selyemkesztyűben bánik az emberrel”
A beszélgetés végén a rabbi biztató üzenettel zárta a heti szakasz tanulságát:
„Isten megígérte: soha többé nem pusztítja el a világot. Ez nemcsak ígéret, hanem hitvallás: az emberrel selyemkesztyűben kell bánni. Nem elnézni a bűnt, hanem újra és újra lehetőséget adni. Az Örökkévaló nem mond le rólunk, és mindig ad új erőt a folytatáshoz.”
„Ez a Noé-történet üzenete 5786-ban is: az Isten nem mondott le rólunk, nekünk sem szabad lemondani egymásról.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
