„Ultra szégyen” – így égett le Magyarország a Frankfurti Könyvvásáron
A Pirkadat október 22-i adásában M. Kende Péter vendége Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó vezetője volt, aki immár 32. alkalommal vett részt a Frankfurti Könyvvásáron. A kiadóvezető keserűen, de szenvedélyesen beszélt a magyar nemzeti stand állapotáról, a kulturális képviselet hanyatlásáról, és arról a szégyenteljes helyzetről, hogy „a Nobeldíjra esélyes Krasznahorkai Lászlóról még egy fotó sem volt kint, csak egy A4-es papírlap.” Emellett felidézte a 2002-es Kertész Imre-díj napját, mesélt a világ könyvpiacának átalakulásáról, és elárulta: Kínából új könyvfelkérést kapott.
„Frankfurt egy város a városban”
„Frankfurt nemcsak könyvvásár, hanem a világ legfontosabb könyvpiaci találkozója.” – mondta Kocsis András Sándor.
Idén már 32. alkalommal járt a vásáron, és bár a rendezvény a Covid után kisebb lett, még mindig elképesztő méretű:
„Régen buszjárat vitt a pavilonok között, most két csarnok nem működött, de így is végigjárhatatlan. A világ szinte minden országa képviselteti magát.”
A kiadóvezető felidézte egyik legemlékezetesebb frankfurti élményét: a 2002-es Kertész Imre-féle Nobeldíj-bejelentést.
„Ott kávéztunk Jenikovszky Évával, amikor Eszterházy Péter odajött, és azt mondta: ’lehet, hogy lesz valami’. Egy svéd fiatal rohant le először a magyar standra, ordította: ’örüljetek, győztünk!’”
A magyar stand azonban akkor is kínos helyzetbe került:
„Egyetlen Kertész-könyv volt kint. Kézzel kellett összevágnom egy sajtóanyagot. Azóta is őrzöm bekeretezve.”
„Most megismétlődött a szégyen – csak még nagyobban”
Kocsis szerint idén hasonló, de még nagyobb blamázs történt a Krasznahorkai László Nobel-esélye idején.
„A magyar stand negyede akkora volt, mint régen, és a katalógusban sem az szerepelt, hogy ’Magyarország’, hanem hogy Petőfi Irodalmi Ügynökség.”
A kiállított könyvek között „öt-hat éves kiadványok” is voltak, a dizájn pedig szerinte „szégyen, teljes szégyen”:
„Öt darab Krasznahorkai-könyv volt kint, és egy A4-es papír, amin az állt: ’Nobeldíjas Krasznahorkai László’. Fotó nélkül.”
Amikor megkérdezte, miért nincs kép, a stand munkatársai ezt felelték:
„Nincs jogosítványunk, nem akartunk jogtisztátlan képet kirakni.”
Kocsis ezt így kommentálta:
„A Fischer Verlag standján eközben három méteres kivetítőn futottak Krasznahorkai-rollupok és jelvényeket osztogattak. Ők készültek. Mi meg megint nem.”
„Ez ultraszégyen – és Demeter Szilárd reakciója még nagyobb szégyen volt”
Kocsis külön kiemelte a Petőfi Irodalmi Ügynökség vezetőjének nyilatkozatát, amely szerinte „mindent elárul a jelenlegi kulturális hozzáállásról”:
„Azt mondta, ehhez nekünk semmi közünk, a kiadók tegyék a dolgukat, nem reklámemberek kapták a Nobeldíjat.”
Erre Kocsis csak ennyit mondott:
„Cinikus, felháborító és méltatlan.”
A világ könyvpiaca változik – de él és virágzik
A kiadóvezető a vásár pozitív tapasztalatairól is beszélt.
„A Covid után sok minden megváltozott, de az ázsiai országok, különösen Kína és Törökország, hatalmas lendületben vannak.”
A papíralapú könyv jövőjéről is optimista volt:
„Egy nyomtatott könyv ezer évet kibír. A digitális információ viszont elolvadhat a jéghegyekkel együtt.”
A frankfurti vásár szerinte „a normalitás szigete”:
„Az ember véletlenül meglöki a másikat, az rád mosolyog, megkérdezi: honnan jöttél? Ott még működik az emberi szó.”
„Kenyai árvaházból kínai könyvmegbízásig”
Kocsis a műsorban bemutatta új könyvét is, amely egy kenyai árvaházban töltött 40 nap történetét dolgozza fel.
„Életem egyik legjobb döntése volt. Soha nem kaptam ennyi szeretetet – sokkal többet, mint amennyit adtam.”
A kötetet 14 országba vitték el jogtárgyalásra Frankfurtba, és már több kiadó érdeklődik iránta.
„Két ország konkrétan tárgyal a kiadási jogokról.”
A legnagyobb meglepetést azonban Kínából kapta:
„A Ningbo Kiadói Csoport elnöke megkeresett, és felkért, hogy írjak egy könyvet Ningbóról – 128 oldalt, ahogy én látom a várost. A projektet ők finanszírozzák, és 1500 példányban Kínában, 500-ban Magyarországon fog megjelenni.”
„A könyvkiadás még mindig a világ legemberibb szakmája”
A beszélgetés végén Kocsis András Sándor arról beszélt, hogy minden nehézség ellenére még mindig hisz az irodalomban:
„A könyv nem csupán termék, hanem kultúra, szeretet, közösség. Frankfurtban az ember még elhiszi, hogy a világban maradt egy kis normalitás.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
