„Egyszer csak kihúztam a sámlit a lábam alól”
Tímár Andor színművészből tréner és művészeti fejlesztő – hogyan lett a Katona József Színház tagjából a nehéz sorsú gyerekek mentora?
Tímár Andor színészként indult: a Katona József Színházban kezdett, majd egy nap úgy döntött, hogy máshová vágyik. Nem a színházból, hanem a kiszolgáltatottságból akart kilépni. A Heti TV Hogy vagy? című műsorában Szegvári Katalinnal beszélgetett életútjáról, új hivatásáról és a MUS-E programról, amelynek révén ma is hatással van emberekre – csak már más eszközökkel.
A Katonából Olaszországba
„Nem az volt, hogy nem akartam színész lenni, hanem más dinamikát szerettem volna az életembe” – mondta Tímár Andor, amikor arról kérdezték, miért hagyta ott a pályát. Bár szerette a színházat, a kiszámíthatatlanság és a folyamatos kiszolgáltatottság megingatta.
1996-ban döntött úgy, hogy pályázik egy ösztöndíjra Olaszországba – de előbb még egy évet az Egyesült Államokban töltött. „Kinyílt a világ, és olyan fantasztikus dolgokkal ismerkedtem meg, hogy azt éreztem, sokkal jobb ez így.”
Útkeresés – producerként a világ körül
Miután elhagyta a színházat, világhírű rendezőkkel dolgozott együtt: Giancarlo del Monaco mellett például Ománban egy 500 fős nemzetközi produkció lebonyolításán. „Ez volt az első olyan nagy projekt, ahol azt éreztem, hogy én magam álltam a lábamra, és olyan dolgot csinálok, amiben hiszek.”
A produceri munkák során nyelveket, embereket, helyzeteket kellett összehangolnia. „Hat nemzet művészeit hoztuk össze, több nyelven zajlott a kommunikáció – óriási élmény volt.”
Vissza Magyarországra – új irányt vett a pálya
2001-ben tért haza, és Kovács Tiborral közösen megalapítottak egy produkciós irodát, amely vállalati rendezvények kreatív tartalmaival foglalkozott. „A művészeti szemlélet volt a védjegyünk – mindig belecsempésztünk valamit, ami több egy átlagos céges eseménynél.”
A 2008-as gazdasági válság azonban ezt a piacot súlyosan érintette. „A tréning és a fejlesztés viszont mindig közel állt hozzám” – mondta, így váltott. Először színészi eszközöket kezdett tanítani – nyilvános beszéd, fellépés, önkifejezés –, majd trénerként és coachként dolgozott tovább.
„Nagyon jól tudok gondolatokat, modelleket közvetíteni. Azt éreztem, hogy ez nekem megy.”
Művészettel nevelni – jött a MUS-E program
A beszélgetés legfontosabb része a MUS-E programhoz kapcsolódott, amelynek célja a művészetek segítségével fejleszteni a gyerekeket – elsősorban a nehéz sorsúakat.
„Nem művészképzést csinálunk, hanem kompetenciafejlesztést. Önkifejezés, együttműködés, felelősségvállalás – ezek a kulcsszavaink.”
A foglalkozásokat nem pedagógusok, hanem hivatásos művészek tartják – zenészek, színészek, táncosok, képzőművészek. „Menuhin azt mondta: ha egy művész jelen van a maga autentikus művészetével, akkor az önmagában hatni fog a gyerekre.”
Hosszú távú jelenlét az iskolában
A MUS-E különlegessége, hogy a művészek egész tanéven keresztül, heti rendszerességgel dolgoznak az osztályokkal – beépülve az órarendbe. „Ez nem különóra, nem szakkör – ez kötelező, az osztály egészére vonatkozik.”
Fontos szempont az integráció is. „A cél, hogy különböző hátterű gyerekek együtt tudjanak működni – és ebben a művészet páratlan eszköz.”
A tanárok is részt vesznek a foglalkozásokon, nem mint megfigyelők, hanem mint aktív segítők. „Együtt dolgozunk – és ez máshogy kapcsolja össze a pedagógust is a diákjaival.”
A hatás: kimutatható és érezhető
A program eredményeit nemzetközi mérési rendszerek mellett visszajelzések is igazolják. „Van, aki fél évig nem akar megszólalni – aztán egyszer csak visszatér, és beszélni kezd. Nem erőltetjük. De működik.”
A gyerekek év végén előadással készülnek, és az élmény örök: „Ez mindennél többet mond” – hangsúlyozta Tímár Andor.
Háromlábú élet – de biztos lábakon
Ma Andor három fő területen dolgozik:
- szervezetfejlesztőként felnőttekkel,
- a MUS-E programban gyerekekkel,
- és ritkán, de még mindig művészként is – például egy díjnyertes holokauszt-oktatófilmben szerepelt Amerikában.
„A színpad állapota fantasztikus, de ezt más közegben is el lehet érni. Most másoknak segítek sikeresnek lenni – és ez legalább akkora öröm.”
A kiszolgáltatottságtól a tudatos szabadságig
Szegvári Katalin így foglalta össze a beszélgetést: „Te elintézted, hogy ne kelljen egy dolognak kiszolgáltatva lenni.” Tímár Andor pedig megerősítette: „Valóban így van.”
Az ő története példa arra, hogy a művészet nemcsak a színpadon lehet jelen – hanem az élet minden területén. És hogy egy művész akkor is hatással lehet másokra, ha már nem rivaldafényben áll.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
