„Vezérigazgató nélkül nem maradhatunk” – Ki irányítja a budapesti közlekedést a jövőben?
A Pirkadat október 15-i adásában M. Kende Péter vendége Naszályi Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke volt. A beszélgetés középpontjában a BKV és a BKK élére kiírt vezérigazgatói pályázatok, a politikai döntéshozatal dilemmái, valamint a fővárosi közlekedés strukturális és finanszírozási problémái álltak. A helyzet súlyosságát jól jelzi a beszélgetés kulcsmondataként elhangzott figyelmeztetés: „vezérigazgató nélkül nem maradhatunk.”
Kiválasztási folyamat: több kör, kevés nyilvánosság
„Nagyon érdekes pályázatok voltak”
A beszélgetés azzal indult, hogy Naszályi Gábor beszámolt a BKV és BKK vezérigazgatói pályázatainak zárt meghallgatásairól: „Sikerült két fordulóban az összes… összesen volt három forduló. Az első egy kiválasztás, utána pedig két meghallgatásos forduló, és nagyon érdekes pályázatok voltak.”
Bár a folyamat nem volt nyilvános, a szakszervezeti vezetők megfigyelőként jelen lehettek. A bizottsági döntés várhatóan október 27-én születik meg, a főpolgármester ez alapján terjeszthet elő egyetlen jelöltet, aki a közgyűlés 17 szavazatával lehet vezérigazgató.
Politika kontra szakmaiság – ki dönt valójában?
„Ez politikai döntés, nem szakmai”
Naszályi szerint a folyamat hangsúlyozottan politikai: „Nem vagyok abban biztos, hogy mindenkinek az a célja, hogy döntés legyen ebben a kérdésben.” A főpolgármester korábban azt jelezte, hogy nem lát olyan jelöltet, aki megkapná a közgyűlési többséget – ez pedig előre vetíti a döntésképtelenség veszélyét.
Bár a pályázók között voltak szakmailag felkészült jelöltek is, Naszályi úgy látja: „Cégvezetőt keresünk, nem feltétlenül a legerősebb szakembert a közlekedés terén. Menedzselni kell tudni a céget, de azért ne lehessen eladni. Valamennyire el kell látni a szakmai részt is.”
A BKV helyzete: forráshiány és elavult háttér
„A legnagyobb probléma a forráshiány”
A BKV jelenlegi működését nemcsak a vezetői bizonytalanság, hanem az anyagi gondok is sújtják. „A legnagyobb probléma a forráshiány, az eszközök elavultsága – sőt, nem csak a járművek, hanem a háttér is” – mondta Naszályi.
Egy példát is hozott: „A CAF villamosok sem tudnak közlekedni, mert egyszerűen nem tudják úgy elhelyezni őket, hogy ki lehessen küldeni azokra a járatokra, ahová szánták őket.”
„Az a cég bír egy évszázados tudással – ezt kéne használni”
Naszályi szerint nem a strukturális bontás, hanem a meglévő értékek megőrzése és fejlesztése lenne a jó irány: „Volt olyan induló, aki még ezekre is kínált megoldást – például a telephelyek korszerűsítésére.” A telephelybezárások ötletét viszont erősen bírálta: „A politika egyfolytában azt gondolja, hogy majd jól bezárunk telephelyeket, és akkor sokkal jobb lesz minden. Csakhogy ez nem megoldás.”
Külön kiemelte: „Ezen a telephelyen dolgozók vannak, családokat tartanak el.” Egy BKV-dolgozónak hajnali 3-kor kell munkába állnia – ha a közlekedés nehézkes, az az egész rendszer működését veszélyezteti.
Éjszakai közlekedés: döntések társadalmi egyeztetés nélkül
„Nulla egyeztetés volt a dolgozókkal”
Az éjszakai közlekedési rend átalakításáról is szó esett. Naszályi elmondta: „A dolgozók, az érdekképviseletek a sajtóból értesültek a tervekről. Nulla egyeztetés volt a kidolgozott verziót megelőzően.”
Ez nemcsak a munkavállalókat, hanem az utasokat is érintette: „A társadalmi elégedetlenség elsöpörte” – fogalmazott a későbbi halasztás kapcsán. A példa jól mutatja, hogy mennyire szükséges lenne az egyeztetés minden szinten, mielőtt közlekedésszervezési döntések születnek.
Vezérigazgató-keresés: a végjáték közeleg
„Szerdán a közgyűlésnek döntenie kell”
A vezérigazgatói poszt nem maradhat betöltetlen – ebben mindkét beszélgetőpartner egyetértett. „Szerdán a közgyűlésnek döntenie kéne, és döntenie kell, mert vezérigazgató nélkül nem maradhatunk” – mondta Naszályi.
Azt viszont már nem tudni, lesz-e olyan jelölt, aki meg tudja szerezni a szükséges 17 szavazatot a közgyűlésben. A bizottsági ülés és a közgyűlés időpontjának közelsége pedig politikai üzenetet is hordozhat.
Budapesti közlekedés 2025-ben – vakrepülés vagy tudatos irányítás?
A beszélgetés végkövetkeztetése világos: a fővárosi közösségi közlekedés jövője nem csak járművekről és menetrendekről szól. A döntések mögött politikai érdekek, pénzügyi realitások, szerkezeti örökségek, emberi sorsok és munkavállalói szempontok húzódnak meg.
„Nem lehet elsődleges cél a struktúra újraépítése – az értékmegőrzés és a fenntartható működés sokkal fontosabb” – fogalmazta meg Naszályi Gábor a legfontosabb tanulságot. A kérdés már csak az: lesz-e olyan vezérigazgató, aki mindezt képes kézben tartani?
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
