„Magyarország kiszámítható barátja Izraelnek”
A Pirkadat vendége: Sayfo Omar – a Közel-Kelet új korszakáról
A Heti TV október 13-i Pirkadat című műsorában Breuer Péter vendége Sayfo Omár Ádám, a Migrációs Kutatóintézet kutatásvezetője volt. A beszélgetés középpontjában a Trump-féle közel-keleti békefolyamat, Magyarország nemzetközi szerepe, a zsidó–arab együttélés történelmi háttere, valamint Irán, Törökország és a Közel-Kelet jövője állt.
„Trump gépe a levegőben, a túszok szabadulnak”
A műsor elején Breuer Péter élőben követte az izraeli eseményeket:
„Az első hét izraeli túsz már úton van a vöröskereszt járműveiben. Két évig voltak föld alatt, most helikopterrel szállítják őket izraeli kórházakba. Közben az Air Force One is úton van: Trump elnök négy és fél órát tölt majd Izraelben, beszédet mond a Kneszetben, találkozik a túszok hozzátartozóival, majd Kairóba repül.”
„A katari és török közvetítés most a kulcs”
Sayfo Omár a fejlemények kapcsán óvatos optimizmussal fogalmazott:
„A folyamat ígéretes, de a részletekben rejlik az ördög. Egyelőre annyi biztos, hogy a túszok végre folytathatják az életüket, és megkezdődhet Gáza újjáépítése. Öt évig egy nemzetközi bizottság, Donald Trump vezetésével, ellenőrzi majd a térséget, ez időre valószínűleg hallgatni fognak a fegyverek.”
A szakértő szerint azonban a valódi stabilitás még messze van:
„A palesztin hatóság reformja nélkül nem lehet tartós békét építeni. A kétállami megoldásról beszélni lehet, de egyelőre senki sem látja, miként valósulhatna meg.”
„Magyarország súlyánál nagyobb szerepet kapott”
Breuer Péter felvetette, hogy Trump Magyarországot is meghívta a békekvartettbe.
Sayfo Omár szerint ez komoly diplomáciai elismerés:
„Ez a súlyunkon felül van. Magyarország kiszámítható barátja volt Izraelnek az elmúlt években, és megbízható partnere az arab országoknak is, főleg az öböl mentieknek. A magyar jelenlét garancia, egyfajta gesztus a béke irányába. Trump döntése nem kényszer volt, hanem elismerés a magyar külpolitikának.”
„Volt már együttélés – és lehet is még”
Breuer Péter nosztalgikusan felidézte a zsidók és a muszlimok egykori együttélését:
„Valamikor a Közel-Kelet fénykorát élte, a zsidók és a perzsák, arabok együtt virágoztak. Van erre ma is esély?”
Sayfo Omár történelmi példákkal válaszolt:
„Az abbaszidák, a fátimidák vagy az andalúziai aranykor idején a zsidóság a térség szerves része volt. Intellektuálisan és kulturálisan is gazdagodtak egymástól. Az elmúlt száz év persze viharos volt, de most jó irányba mozdult el a térség. Izrael gyengítette Iránt és annak proxijait, ez is elősegítette a békét. Ha nem is teljes megbékélés jön, de egy arab–zsidó közeledés mindenképpen lehetséges.”
„A törökök is a békét szolgálják – saját érdekből”
A szakértő szerint Törökország különleges helyzetben van:
„A törököknek elegük lett abból, hogy Európa harminc éve hitegeti őket az uniós tagsággal. Most újraépítik befolyásukat a Közel-Keleten. Erdogan reálpolitikus: tudja, hogy a kurd kérdés megoldásához és saját újraválasztásához is amerikai támogatás kell. Ezért most a békét szolgálja, legalább ezen a fronton.”
„Libanon és Szíria lassan éledezik”
Breuer Péter arról érdeklődött, hogy mikor lehet újra biztonságosan utazni a térségbe.
Sayfo Omár szerint apró, de bíztató jelek már vannak:
„Szíriában most először 60 év után indult zsidó jelölt a választáson – nem jutott be, de a tény önmagában fontos. Teheránban is ül zsidó képviselő a parlamentben. Szíria nem zárkózik el az Ábrahám-egyezményektől, ami történelmi fejlemény lehet.”
„Trump aduász Netanjahu kezében”
A beszélgetés az izraeli belpolitikára is kitért:
„Trump barátsága Netanyahu kezében egy aduász. A miniszterelnök valószínűleg ügyesen ki is használja majd ezt. Ha valaki, ő tudja, hogyan kell politikai tőkét kovácsolni egy ilyen szövetségből.”
„A nyelv a megértés kulcsa lehet”
Breuer egy izraeli arab barátja gondolatát idézte:
„Akkor lesz béke, ha Izraelben a második osztálytól kötelező lesz az arab nyelv tanítása.”
Sayfo Omár egyetértett a szimbolikus üzenettel:
„Az izraeli zsidók több mint fele arab országokból származik, kulturálisan ők is a Közel-Kelet részei. A nyelv valóban hidat építhet. Izrael problémája ma inkább Nyugaton van, a PR-ban. Kevesen tudják, hogy az arab lakosság közel 20 százalék, és békében él, teljes jogegyenlőségben. A tények terjesztése lenne a legjobb kommunikációs stratégia.”
„Irán legnagyobb ellensége nem Izrael, hanem a gazdasági válság”
Szóba került Irán helyzete is.
„Iránban a társadalmi legitimáció gyengül, a szárazság, a munkanélküliség és a korrupció mély válságba sodorta az országot. A rezsimet ma már inkább a gazdaság roppanthatja meg, nem a külső fenyegetés. A forradalmi gárda az egyetlen szervezett erő, amely hatalmon tudná tartani a rendszert, ha megrendülne.”
„Az arab tavasz inkább arab mocsár lett”
Sayfo Omár szerint a 2010-es évek felkelései nem hoztak demokráciát:
„Egyedül Kadhafi tudta biztosítani a jólétet a népének, a többiek – Ben Ali, Mubarak, Aszad – nem a külső beavatkozásba, hanem a gazdasági összeomlásba buktak bele. Az arab világban a hallgatólagos társadalmi szerződés mindig az volt: amíg nem éheznek az emberek, elfogadják a rezsimet.”
„A migránsok tömött sorokban állnak, hogy dolgozhassanak”
Breuer felvetette az öböl menti országok vendégmunkásainak jogfosztottságát.
Sayfo Omár így reagált:
„A legtöbb munkás Dél-Ázsiából érkezik, és tudja, mire vállalkozik. Jogai nincsenek, de munkája van, és pénzt küldhet haza. Ez egy más modell, mint Európában – ott nem cél az integráció. Aki felesleges, azt egyszerűen hazaküldik, ahogy tavaly 40 ezer bangladesit is Szaúd-Arábiából.”
„A legitimitás nemcsak választásokból fakad”
A szakértő szerint a Közel-Kelet politikai rendszereit más mércével kell nézni:
„A monarchiákban a hatalom nem demokratikus, de ettől még stabil. Kuvaitban törzsi egyezség tartja fenn az egyensúlyt, Szaúd-Arábiában a vallási legitimitás. A rendszerek beépítik a társadalmi visszajelzéseket – csak informális csatornákon.”
„A palesztin menekültek helyzete alig változik”
A beszélgetés végén a menekültek helyzetéről esett szó:
„Szíriában és Jordániában a palesztinoknak sok joguk van, Libanonban viszont nem kapnak állampolgárságot a felekezeti egyensúly miatt. Ez a rendszer valószínűleg nem fog megváltozni. A Druz közösségek helyzete is rendkívül összetett, három különböző irányzatuk van, eltérő lojalitásokkal.”
„A Közel-Keletet megismerni: ez a kulcs”
Sayfo Omár hozzátette:
„A béke alapja a kölcsönös megértés. Izrael és a Közel-Kelet most egy új korszak kapujában áll.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
