„Akkor 8-án még jön fizetés. De mi van, ha 18-án már nem?” – bizonytalanság, pályázatok és túlélési stratégia a BKV-nál
A szeptember 24-i Pirkadat adásában M. Kende Péter vendége Naszályi Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnöke volt. A beszélgetés fókuszában a BKV és a BKK vezérigazgatói pályázatai, a főváros pénzügyi helyzete, valamint a közlekedési dolgozók jövője állt. A szakszervezeti vezető őszintén beszélt a pályáztatási eljárás nehézségeiről, a vezetői kompetenciákról, és a munkavállalók előtt álló bizonytalanságról.
Mi történik a pályázatokkal? – „Aki csak emiatt nézné a közgyűlést, ne fáradjon vele”
A beszélgetés apropója a fővárosi közgyűlés őszi első ülése volt, ahol többek között a BKV és a BKK vezérigazgatói pályázatai is napirendre kerülhettek volna. De Naszályi Gábor szerint érdemi döntésre nem érdemes várni:
„Aki csak emiatt nézné a közgyűlést, az szerintem ne fáradjon vele.”
Elmondása szerint a bizottsági meghallgatások még nem zárultak le, a bizottság pedig nem tudott döntésképesen összeülni.
„Összesen 11 pályázó maradt bent, fizikailag hármat hallgattunk meg, technikailag ötöt – mert ketten két pozícióra is jelentkeztek.”
A határidő szeptember 30., de a szűk időkeret miatt lehet, hogy a döntés októberre csúszik.
A „hegylakó-elv” és a menedzseri paradoxon
A pályázati feltételek között szerepel a felső vezetői tapasztalat – ez azonban kizár több olyan jelentkezőt is, aki stratégiai területen dolgozott, de nem vezérigazgatóként.
„Aki eddig nem volt vezérigazgató, az ne is számítson rá – leegyszerűsítve ez a szemlélet.”
M. Kende Péter ironikusan jegyezte meg:
„Vezérigazgatónak nem születik az ember.”
A probléma összetett: a BKV és BKK pozíciói vonzóak, de a döntéshozatal korlátozott, a pénzügyi mozgástér pedig minimális.
„Nem minden jelölt van tisztában azzal, milyen lehetőségei lesznek.”
Lavírozás a jéghegyek között – vezetni vagy túlélni?
A volt BKV-vezérigazgatóra utalva Naszályi így fogalmazott:
„Bolla Tibor meg tudott felelni ezeknek az elvárásoknak, úgy lavírozott a BKV-val ezek között a körülmények között, hogy a hajó nem süllyedt el.”
A jelenlegi pályázatokban azonban gyakran hiányzik a realitásérzék:
„Kevés pályázó jelöli meg, hogy az elképzelt fejlesztésekhez honnan lenne forrás. Ez pedig a politika felelőssége.”
Az inkasszó és a bizonytalan jövő – „Emberekkel játszanak”
Az egyik legnagyobb problémát a pénzügyi kiszámíthatatlanság jelenti. A főváros számlájáról augusztus végén 4,5 milliárd forintot emelt le a kormány.
„A munkavállalók nem biztos, hogy látják, hogy itt nagyon komoly veszélyek vannak, és emberekkel játszanak.”
A dolgozók egyelőre nyugodtak – de csak azért, mert a főpolgármester megnyugtatta őket:
„Ha ezt nem tette volna meg, sokkal nagyobb lenne a probléma.”
A szakszervezeti elnök hangsúlyozta:
„Semmilyen információval nem rendelkezünk. Nem tudjuk, mi van a hiánnyal – 4,5, 51, 57 vagy 76 milliárd? Semmit nem tudunk.”
Politikai sakkjátszma és a főpolgármesteri szerep
Felmerült a kérdés: valóban autonóm szereplő-e a főpolgármester? Naszályi szerint ez csupán illúzió:
„A főpolgármester gyakorlatilag végrehajtó. Például Bolla Tibor távozása után kinevezte Dr. Takács Pétert vezérigazgatónak, de a közgyűlés megváltoztatta ezt – mert már nem volt meg hozzá a joga.”
A kérdés az, milyen típusú vezetőre van szükség: szakemberre vagy ügyes menedzserre? Vitézy Dávid kapcsán így fogalmazott:
„Remek előremutató változtatásokat javasol, de a végrehajtás nem a közlekedésszervező cégnél történik, hanem politikai döntéssel. Nem biztos, hogy ez így jó.”
Tüntetés? Sztrájk? – „Nem kizárt, hogy idén még lépni kell”
A közlekedési dolgozók demonstrációs bizottsága továbbra is működik, és Naszályi szerint nincs kizárva, hogy ősszel lépniük kell:
„Nem kizárt, hogy októberben, novemberben vagy decemberben fellépünk.”
A főváros pénzügyi helyzete kritikus, a hitelkeret véges, és a szakszervezet semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kapott az állam–főváros tárgyalások állásáról.
„Ha december 31-ig nem rendezik, akkor a január 8-i fizetés a kérdés. Ha nem jutunk el addig, már előbb is baj lehet.”
Elöregedő szakmák, hiányszakmák – „Aki van, az van. Utána nem tudjuk, mi lesz”
Az emberhiány is komoly problémát jelent:
„Vasúti járműszerelőt nem képeznek. Aki van, az van. Mi lesz utána, nem tudjuk.”
Az elvándorlás veszélye is nő – főleg, ha nem javul a munkakörülmény vagy a fizetésbiztonság.
„A járművezetők is tendálnának más irányba, ha nem lenne most író arra más személyszállítónál.”
A fővárosi közlekedési járműállomány állapota sem megnyugtató:
„Vannak öreg, lefutott autóbuszok, a hévek pedig a legöregebbek. Egyes meghibásodások nem a véletlen művei.”
Zárszó: dolgozók vannak, de mennyi ideig?
A beszélgetés végén Naszályi Gábor kiemelte:
„A dolgozóink elkötelezetten végzik a munkájukat. De mi figyelni fogjuk a közgyűlési híreket és a következő lépéseket is.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
