„A dramaturg legyen felkészült – különben megtörik a varázs”
Zahora Mária Shakespeare-ügytől a gyerekfilmes világsikerig
Zahora Mária neve összeforrt a Magyar Televízió aranykorával. Dramaturgként a ’70-es évek elejétől dolgozott a drámai osztályon, majd az ifjúsági szerkesztőség vezetője lett, később még a pártközpontban is képviselte a televíziót. A Heti TV Volt Egyszer című műsorában mesélt pályakezdésről, szakmai konfliktusokról, gyerekműsorokról, irodalmi nagyágyúkról és egy hirtelen pálfordulásról is.
Bölcsészből lett tévés: „Tanár néni akartam lenni”
Zahora Mária irodalom- és történelemtanárnak készült: „Olyan szerettem volna lenni, mint a lengyel Irma – és tanár néni leszek.” Az ELTE-n azonban hamar elvarázsolta az esztétika szak, különösen Herman István drámaelemző szemináriuma: „Nagyon érdekesek voltak ezek az előadások. Shakespeare-től kezdve a klasszikusokon át mindent végigelemeztünk.”
Egy napon Herman tanár úr megkérdezte: „Hát maga mi akar lenni, ha végez?” Mire ő: „Tanár.” Herman válasza: „Nem, magának inkább dramaturgnak kéne lennie.” Ez az egy mondat új pályára állította.
„Ha nem vagy felkészült, az élőszerző egy pillanat alatt megérzi”
A Magyar Televíziónál előbb gyakornokként, majd hivatalosan is dramaturgként dolgozott. „Állandóan olvasni kell és felkészülni, különben megtörik a varázs.” Első komoly munkája Fehér György rendezővel közösen a III. Richárd Shakespeare-feldolgozás volt – nem kis feszültséggel.
„Fehér Gyuri beleírt Shakespeare-be. Egy bölcsésznek ez szentségtörés volt. Megfogtam a vállánál fogva, és kilöktem a szobából.” Később kibékültek, és baráti munkaviszony alakult ki köztük.
A televíziós dramaturgia három arca
Zahora szerint a korabeli televíziós dramaturg háromféle munkát végzett:
- Klasszikus vagy kortárs drámák adaptálása tévéjátékra,
- Regényekből készült forgatókönyvek szerkesztése, időnként írói kiegészítéssel,
- Új, saját ötletből születő darabok fejlesztése íróval, rendezővel közösen.
„A harmadik volt a legszebb, a legizgalmasabb. Ennek köszönhetem, hogy a kortárs irodalom legnagyobb alakjaival dolgozhattam együtt.”
„Az előleg és a határidő inspirálja leginkább az írót”
A legismertebbek közül Száraz Györggyel, Örkény Istvánnal, Páskándi Gézával, Hubay Miklóssal dolgozott együtt. A közös munka olykor humoros is volt: „Száraz György egyszer hozott egy paksamétát, felolvasott két oldalt, aztán rögtönözni kezdett. Vártam. Aztán azt mondta: ‘Mari, nem csináltam meg.’”
Kiderült, hogy a szerzők nem mindig tartották a határidőt, de a személyes kapcsolatok és közös kávéházi beszélgetések a kreatív munkát is elősegítették: „Mi a Különlegesség cukrászdában vagy az Angelika presszóban találkoztunk, ott nyugalom volt, lehetett dolgozni.”
A magyar televíziózás csúcskorszakában
A Magyar Televízió drámai osztálya évente 60–100 tévéjátékot készített a hetvenes-nyolcvanas években. „Volt egy kulturális koncepció: a legkisebb faluba is el kellett vinni az irodalmat. Nem versenytársak, hanem értékek mentén dolgoztunk.”
A műsortervek szeptember–október táján álltak össze, és gyakran író–rendező–dramaturg hármasban készültek a forgatókönyvek, amelyeket előzetesen jóvá kellett hagyatni.
A gyerekdramaturgia világsikere
1985-ben megkapta az ifjúsági dramaturgia vezetését. Bár először visszautasította, később mégis elfogadta a felkérést. Előtte írta a Tessék engem elrabolni című gyerekfilm forgatókönyvét, amely nemzetközi díjat is nyert.
„Én akkor elhatároztam, hogy ebből egy hatalmas gyerekfilm-területet fogok csinálni, ami nemzetközileg is híres lesz.” Az ifjúsági filmeket még évek múltán is keresték, akkor is, amikor a televízió már rég nem gyártott ilyen műfajt: „A németek még akkor is megvették, amikor már nem is volt gyerekdramaturgia.”
Három év a pártközpontban – „Nagyon boldog vagyok, hogy felvállaltam”
1986-ban váratlanul politikai megbízatást kapott: az MSZMP KB sajtóosztályának tévés referense lett. „Akkor már lehetett feltételeket szabni. Három évre vállaltam. Azt kértem, hogy közben csinálhassak évente egy gyerekdarabot és két tévéjátékot.”
A munka mégsem nyűgözte le: „Két hét után úgy éreztem, hogy tévedtem. De ott nem lehetett visszalépni. Végigcsináltam.” Az ott szerzett tapasztalatok hosszú időre eltávolították a politikától.
„Rengeteg rossz ért utána ezért az állásért. Nem segítette a szakmai karrieremet, sőt. De olyan dolgokat ismertem meg, amit másképp nem tudtam volna. És nagyon boldog vagyok, hogy fölvállaltam.”
A beszélgetés folytatása itt látható.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
