„A valóságról akarok írni” – Muhari Judit útja a független újságírás frontvonalában
A Heti TV Volt Egyszer című műsorának vendége ezúttal Muhari Judit, a Népszava újságírója volt. A beszélgetés során szó esett pályakezdésről, médiaetikai határokról, újságírói cenzúráról és a szociális témák iránti elköteleződésről. Muhari Judit életútja nemcsak tanulságos, hanem fájóan aktuális képet ad arról is, hogyan válik lehetetlenné a valódi tényfeltárás a mai magyar közéletben.
Gyerekek helyett cikkek – egy szakmai váltás története
„Gyerekekkel akartam foglalkozni, és egy ideig gyerekekkel is foglalkoztam” – kezdte Muhari Judit, aki óvónőképző szakközépiskolát végzett, majd tanítóképző főiskolán és fejlesztő pedagógusként is dolgozott. Egy új munkahelyen azonban annyira rossz közeg fogadta, hogy úgy döntött, vált. Egy ottani kolléganő férje, a Népszava szerkesztője ajánlotta be a laphoz, két hét fizetés nélküli szabadságot kért, hogy bizonyíthasson.
„Soha előtte nem írtam” – vallotta be. A témákat is neki kellett hoznia, kapcsolatok nélkül, zéró újságírói háttérrel. Mégis sikerült. Előtte már elvégezte az újságíró akadémiát és Kertész Zsuzsa beszédképző tanfolyamát is – utóbbi majd később még jól jött.
A szociális témák mellett talált otthonra
Elsőként a mozaik rovatban kezdett dolgozni, de ahogy egyre több szociális témájú anyagot készített, úgy kerültek át ezek a cikkek a belpolitikai oldalra. „Valahogy engem ezzel mindig megtaláltak” – mondta. Amikor a munkaügyi újságíró távozott a laptól, Kis Péter munkaügyi miniszter javaslatára Judit vette át a területet.
„A munkaügyet már nagyon nem lehetett a mozaik oldalra eladni” – jegyezte meg. Így került végül a belpolitikai rovatba.
A kapcsolatépítés művészete – és elvesztése
Kapcsolati háló nélkül kezdett, de évek alatt sikerült kiépítenie. „Ez egy nagyon bizalmi folyamat volt” – fogalmazott. Volt, hogy a miniszterek, államtitkárok, civil szervezetek vezetői külön információkat adtak neki.
Aztán jött 2010. És vele a fal.
„Soha többé nem állt velem szóba” – mondta egy korábbi, baráti viszonyban lévő politikusról, aki az ORTT vezetője lett. A minisztériumok sajtóosztályait már nem lehetett közvetlenül hívni. Válaszok nem érkeztek. Információk csak névtelenül, bizalmi csatornákon keresztül jönnek azóta is.
A gyermekvédelem és a „túl veszélyes” témák
„Soha az életben nem beszéltem Fülöp Attilával” – mondta a gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárról, noha Judit rendszeresen ír a gyermekvédelem helyzetéről. Amikor 2023-ban megírta, hogy 300 kisbaba rekedt a kórházban, robbant a hír. „Valószínűleg erre ők sem számítottak” – mondta. Azóta gyakorlatilag ellehetetlenítették a hivatalos kommunikációt vele.
Amikor már az sem szabad, hogy nemet mondj
Judit mesélt arról is, hogy volt olyan intézményvezető, aki csak annyit írt vissza, hogy „nem válaszolhat” a kérdéseire – ezért másnap felelősségre vonták. Egy másik portálnál, ahol rövid ideig dolgozott, kirúgták, mert „negatív adatokat” írt arról, hány magyar ment ki dolgozni Angliába.
„Minősíthetetlen hangon beszélt velem a főszerkesztő” – emlékezett vissza. Ezután került az InfoRádióhoz, ahol végül nemcsak online írt, hanem bemondóként is dolgozott. „Nagyon nehezen dolgoztam fel, hogy kirúgtak” – vallotta be.
A politika beépülése – a cenzúra testközelből
Egy kormányzati portálnál azt mondták neki, hogy csak szakma lesz, nem politika. Aztán megtiltották, hogy interjút készítsen Bálint György bácsival, mert „támogatta Karácsony Gergelyt”. „Ez engem annyira tönkretett, hogy tudtam, mennem kell.”
A végső pont akkor jött el, amikor Novák Katalinnal kellett volna interjút készítenie – de már a kérdéseit is előzetes cenzúrának vetették alá: „A szerkesztő elküldi a főnökének, ő is cenzúrázza, majd tovább megy az államtitkárságra, ott is cenzúráznak rajta. Így kerül vissza, és az én nevem alatt jelenik meg.”
„Erre mondtam, hogy ha bárhová, bárhová elmegyek, de ezt nem teszem.”
Vissza a Népszavához – de más Magyarországra
Muhari Judit visszatért a Népszavához. „Az újságírásban a helyemen vagyok. Az a hely, ami Magyarországból lett, na az idegen.”
A valóságról akar írni. Azokról, akikről kevesen írnak. A kórházban rekedt csecsemőkről, az idősekről, a rokkantakról, a nevelőszülőkről, akiktől már az is elvárás, hogy elhallgassák a problémákat.
„Ha csak egy kicsit is hozzá tudok tenni ahhoz, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy milyen helyzet van – már megérte.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
