„Marhák, ne felejtsétek el, hogy emberek vagytok” – A petíció, ami felrobbantotta a magyar zsidó közéletet
A Heti TV „A világ zsidó szemmel” című műsorában ezúttal a magyar zsidó közéletet felkavaró petíció vitája került a középpontba. Seres Attila vendégei M. Kende Péter (Heti TV), Kovács András (Mandiner) és Dr. Gyarmati István nagykövet voltak. A beszélgetés során szó esett a petíció tartalmáról, a rá adott reakciókról, a zsidó közösség belső megosztottságáról, valamint a globális zsidóellenes trendekről és az izraeli katonai doktrína elavulásáról. A legemlékezetesebb mondat: „Marhák, ne felejtsétek el, hogy emberek vagytok.”
A petíció, ami vihart kavart
Augusztus második felében jelent meg egy nyílt levél „Palesztinok és zsidók közös emberiességéért” címmel, amelyet több mint 300-an írtak alá – köztük vallásos zsidók, ateisták, keresztények, a közösségtől már elszakadt leszármazottak és Izraelhez kötődő értelmiségiek.
A petíció elítélte az október 7-i támadás áldozatainak lemészárlását, de egyúttal szolidaritást vállalt a gázai civil lakossággal is. A levél célja az volt, hogy teret adjon a magyar zsidóságon belüli árnyalt, humánus álláspontoknak – legalábbis az aláírók szerint.
Azonban a reakciók nem maradtak el. A közösségi médiát, lapokat elárasztották a támadások és válasznyilatkozatok, élen Gábor György filozófussal, aki így fogalmazott:
„Humanizmusnak álcázott tudatlanság”, majd hozzátette:
„Önjelölt humánus magyar zsidók megírták szokásos nyilatkozatukat, melynek egyetlen célja, hogy tisztára mossák a lelkiismeretüket.”
Egy orvos, akinek élete két hazában zajlik
M. Kende Péter személyes példával világította meg, miért tartja méltatlannak a petíció aláíróira zúduló sértéseket:
„Az aláírók között ott van az az orvos, akinek az életemet köszönhetem. 28 éve műtött, azóta is fél évet Magyarországon, fél évet Izraelben dolgozik. Ő nem turistáskodni jár Izraelbe, hanem ott él, ott operál. Tökéletesen ismeri a helyzetet – mégis, amikor aláírja a petíciót, azt mondják rá: hasznos idióta, műzsidó, hülye.”
És idézett is egy klasszikust:
„Jaroszláv Hašek Svejkjében mondja Ottokár tábori lelkész: Marhák, ne felejtsétek el, hogy emberek vagytok. Hát én is ezt tudnám javasolni sokaknak.”
Hol húzódik a határ az együttérzés és az elmosás között?
Gyarmati István viszont keményen bírálta a petíciót:
„Óriási hiba összemosni az áldozatokat meg a bűnösöket. Ez álhumanizmus. Nem lehet ugyanabba a mondatba tenni a szenvedő zsidó túszokat és a Hamász által uralt Gáza civiljeit.”
Seres Attila provokatív történelmi párhuzamot hozott:
„Olyan ez, mintha 1944-ben valaki kiállt volna, hogy együtt érez a szövetségesek bombázásaitól szenvedő német civil lakossággal, miközben éppen deportálják a magyar zsidókat Auschwitzba.”
A kérdés tehát nem az együttérzés jogosultsága, hanem az időzítés morális súlya – és az, hogy egyáltalán lehet-e, szabad-e árnyalni egy ilyen tragikus helyzetet.
A zsidó közösség belső megosztottsága
A vita nemcsak a petíció és annak ellenzői között zajlik, hanem barátokat is elválasztott egymástól. Karsai László történész például Gábor Györgyhöz intézett válaszát így címezte: „Válasz egy hajdani barátnak.”
M. Kende szerint a baj nem az álláspontokkal, hanem a stílussal van:
„Miért nem lehet normálisan beszélgetni egymással? Ha valaki másként látja, miért kell rögtön lehülyézni?”
A megoldatlan probléma neve: Gáza
A beszélgetés során a petíció kapcsán ismét előkerült a Gázai övezet kezelhetetlensége. Dr. Gyarmati szerint a konfliktusban Izrael is hibázott:
„Ahelyett, hogy azonnal, október 7-e után teljes erővel felléptek volna, elhúzták az egészet. Most sokkal rosszabb a helyzet – és még mindig nincs megoldási terv.”
Felidézték az IDF minap kiszivárgott belső jelentését is, amely szerint Izrael a saját katonai doktrínájával szembemenve cselekedett Gázában, és taktikailag, politikailag is súlyos hibákat követett el.
A világ szembejön – és Izrael hallgat
A beszélgetés végén globális kontextusba helyezték az eseményeket: Európa több országában (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország) részleges fegyverembargót vezettek be Izrael ellen, izraeli turistákat ér zaklatás, kiutasítás.
Gyarmati István szerint:
„Ez az izraeli politika hibája. Ma már nem lehet kommunikációs hadviselés nélkül háborúzni. A világ nem tűri, ha Izrael csak legyint: nem érdekel, mit mondtok, csináljuk, amit helyesnek tartunk.”
Seres Attila pedig kemény kérdést tett fel:
„Nem az történik, hogy a Hamasz győzött? Október 7-e után ma újra ott van az asztalon a palesztin állam kérdése, amiről addigra már senki sem beszélt realitásként.”
Zárásként: mesterséges holokauszt
A műsor végén bejelentették a következő adás témáját, amely a mesterséges intelligencia által generált holokauszt-tartalmak veszélyeivel foglalkozik. Már most láthatók jelei annak, hogy ázsiai tartalomgyártók hamis élettörténeteket, képeket generálnak a kattintásokért – és ez akár a holokauszttagadás új hullámát is elindíthatja.
A mostani adás is bizonyította: a zsidó közösségen belüli párbeszéd nemcsak lehetséges, de szükséges is. Még ha fájdalmas is. A kérdés már nem az, hogy ki a zsidó, hanem az: ki tud még zsidó módra ember maradni egy embertelenné váló világban.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
