„Az én szívem nem ismeri a gyűlöletet” – Dr. Jablonczay Tímea és Bruck Edith története
A Heti TV Hogy vagy? című műsorának vendége ezúttal Dr. Jablonczay Tímea irodalmár, egyetemi docens, a holokauszt emlékezetkutatás elkötelezett művelője volt. A beszélgetés középpontjában egy különleges kiállítás és egy kivételes túlélő, Bruck Edith állt, akinek életútja és üzenete a mai napig tanít.
A lappangó emlékezet feltárása
Jablonczay Tímea közel két évtizede foglalkozik a holokauszt emlékezetével, ezen belül is a női túlélők történeteivel és az 1960-as évek „elfeledett, láthatatlan” emlékezetével. Bruck Edith története is ide kapcsolódik:
„Az ő első önéletrajzi memoárja, a Ki téged így szeret 1958-ban Olaszországban jelent meg, magyarul 1964-ben is kiadták. Ezzel lépett a nyilvánosság elé mint tanúságtevő író.”
Egy lakásban megrendezett kiállítás
A budapesti Metropolitan Egyetem hallgatói és három kortárs művész – Köböl Vera, Homolya Gábor és Holai Krisztián – alkotásai alkották azt a tárlatot, amely Bruck Edith emlékét idézte meg.
Az egyik legmegrázóbb installáció Janis Zoltán munkája volt: archív fotókról a sárga csillagokat satírozta le, majd portrékként helyezte vissza őket, felvetve a kérdést: hogyan lehet ma szembenézni a megbélyegzéssel?
Bruck Edith: a gyermekkori emlékek terhe
A műsorban Zoomon bejelentkezve maga Bruck Edith is megszólalt. Felidézte gyermekkorát Tiszakarádon, ahol a falu légkörét „teljesen elmérgezte a fasiszta propaganda”:
„A mi életünk az utolsó két évben, ’42 és ’44 között nagyon komplikált volt. A faluban azt csináltak velünk, amit akartak… megbántottak, leköptek, megvertek. Ez a két év volt a legborzalmasabb.”
Tizenhárom évesen deportálták, édesanyját és egyik testvérét azonnal meggyilkolták, édesapja a felszabadulás előtt halt meg. Egy lánytestvérével együtt, egymást támogatva élte túl a táborokat.
„Nem tudom, mi a gyűlölet”
Bruck Edith szavai a megbocsátásról a beszélgetés egyik legmeghatóbb pillanatát adták:
„Az én szívem nem ismeri a gyűlöletet, és nem is akarom ismerni soha. Nem gyűlölök senkit, még a németeket sem. Csak szégyellem magam az emberek viselkedése miatt… minden, ami rossz történik a világon, ránk tartozik.”
Jablonczay szerint ezek a mondatok „olyan útmutatót adtak, hogyan kellene együtt élni – szolidaritásra, társadalmi igazságosságra, egyenlőségre törekedve.”
A fiatalok reakciója
A kiállítás egy holokauszt-emlékezeti kurzus részeként jött létre, ahol a különböző művészeti szakok hallgatói dolgoztak együtt.
„A diákokat nagyon megrázta a téma. Szerintem nincs olyan ember, aki ne konfrontálódna ezzel a történettel” – mondta Jablonczay, hozzátéve: magyarokként különösen fontos szembenézni a múlt tetteivel.
„Másnak is van gondja”
A kiállítás egyik legerősebb darabja egy hallgató munkája volt, aki a Látogatás című filmből vett idézetet dolgozott fel: „Másnak is van gondja.” Ezt a mondatot a falubeliek mondták Bruck Edithnek visszatérésekor, relativizálva a holokauszt traumáját.
A hallgató ezt a mondatot egy régi zsákra hímezte, szögesdróttal kerítette körbe, mellé Auschwitzban készült fotókat és a családi ház elvesztését idéző frottázsokat helyezve.
Szenes Erzsi – egy elfeledett tanú
Jablonczay kutatásai nemcsak Bruck Edithre irányulnak. Szenes Erzsi, a Nyugat költője, újságíró, 1961-ben az Eichmann-per tanúja is kutatásai középpontjában áll.
„Olyan irodalmat hozott létre, amely egyszerre kapcsolódik a magyar és a zsidó irodalomhoz” – mondta Jablonczay, aki tanulmányokat és könyvet is tervez megjelentetni róla.
Oktatás és kutatás kéz a kézben
Jablonczay két egyetemen tanít: az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen holokauszt-emlékezet és 20. századi zsidó irodalomtörténet kurzusokat, a Metropolitan Egyetemen pedig többek között ökotudatos dizájnt.
„A tanúk kora lejár. A kérdés az, mi lesz ezután. Hogyan visszük tovább az esemény történetét és emlékezetét?” – tette fel a beszélgetés végén a kulcskérdést.
A megbékélés üzenete
Bruck Edith és Jablonczay Tímea találkozása – bár generációkon átível – közös célt szolgál: szembenézni a múlttal, megőrizni a tanúk történeteit, és továbbadni azt a gondolatot, hogy a gyűlölet helyett az emberség a helyes út.
Ahogy Bruck Edith mondta: „Nem gyűlölök senkit… minden rossz, ami történik, ránk tartozik.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
