„A sín ne mutassa az irányt az utasoknak” – Csillag István a vasút jövőjéről és a politika felelősségéről
Dr. Csillag István közgazdász, jogász, a Medgyessy-kormány volt gazdasági és közlekedési minisztere volt a vendég a Pirkadatban. A beszélgetésben szó esett minisztersége körülményeiről, a vasút- és közlekedéspolitika gazdasági alapjairól, a múlt tanulságairól és a jelen hibáiról.
Dönteni kell, nem halogatni
Csillag István elmondta: sosem volt ambíciója miniszternek lenni, de mivel nem talált más alkalmas jelentkezőt, vállalta a felkérést. „Egy miniszternek az a dolga, hogy nézze meg, miből mit lehet csinálni. Ne azt mutassa meg, kik a rokonai, hanem azt, hogy miből lehet gazdasági hasznot előállítani.”
Profit helyett jóléti szolgáltatás
Kiemelte, hogy a közlekedésből nem lehet profitot csinálni, és nem is szabad. A cél a fenntarthatóság és a szolgáltatás minősége. „Ne a sín mutassa az utasnak az irányt, mert nem megy a vonat” – fogalmazott szemléletesen.
A vasúti átlagsebességről szólva elmondta: Magyarországon 35 km/h körül van, míg Romániában 80 km/h. „Ez csak úgy alakulhatott ki, hogy nem költünk karbantartásra.”
Mit jelentett jó miniszternek lenni?
Példaképként említette Csanádi Györgyöt, aki felmérte, mely vonalakat érdemes fenntartani, melyeket nem. „Nem kell minden faluba vasút, ha oda hatékonyabb a kisbusz. Ezt meg lehet szervezni egy mobiltelefonos rendszerrel és zöld számmal.”
Csillag idején négy kísérletet is végeztek helyi közlekedésszervezéssel: kisbuszokat béreltek, jegytámogatást adtak az önkormányzatoknak. „Én Budapestről nem tudom, Pista bácsi mikor akar dialízisre menni – ezt helyben kell tudni.”
A múlt tanulságai – mit vitt el a háború, mit hozott Amerika
A beszélgetésben szó esett a Truman-mozdonyokról is, amelyeket az USA ajándékozott Magyarországnak a II. világháború után. „Ez volt az egyetlen esély, hogy egyáltalán közlekedhessünk.”
A Ganz-MÁVAG exportról is szót ejtettek. „Volt olyan periódus, amikor Los Angelesbe is szállítottak magyar buszokat, de csak 100 darabos tételben – ez nem gazdaságos.”
Ikarusz, MÁV, Marshall-segély – ami lehetett volna
Csillag kifejtette: a magyar járműipar azért nem tudott fellendülni, mert kis szériában termelt, nem volt elég belső piac, és a fejlesztések elmaradtak. „Mi maradtunk az első generációnál, a törökök már a harmadiknál tartanak, a Mercedes az ötödiknél.”
Kritikát fogalmazott meg a jelenlegi vasútpolitikával kapcsolatban is: a fontos, forgalmas vonalak rovására csoportosítanak át forrásokat presztízsberuházásokra. „A Szolnoki vonalat megvágták, hogy Bécs felé felújítsanak. Ahol nagy a forgalom, ott nem lenne szabad takarékoskodni.”
„A rendszerrel van a baj, nem a vágányszámmal”
A kétvágányú pályák hiánya kapcsán elmondta: nem a vágányak száma, hanem a logisztikai rendszer a lényeg. „Ha tudom, mikor jön szembe a vonat, akkor egyvágányon is meg lehet oldani.”
Beszélt a biztosítási rendszerek elmaradottságáról, a szakmai oktatás megszűnéséről is. „A MÁV valaha presztízs volt. Ma már nem vonzó, nincs karrier.”
Politikai akarat és gazdasági realitás
Végül arról beszélt, hogy a 14. havi nyugdíjak, a populizmus és a szavazatszerzés felél tolja el a költségvetési politikát. „Egy bátor kormányfő azt mondaná, nem emel nyugdíjat, hanem felújítja a vasutat. De ettől még nem nyer választást.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
