„A szavainknak súlya van” – Kardos Péter és M. Kende Péter beszélgetése a fogadalmakról, a hitelességről és a nyár legnagyobb vitájáról
A PILPUL 410. adásában Kardos Péter főrabbi és M. Kende Péter közéleti újságíró ezúttal is rendkívül aktuális témákat tárgyaltak: szó esett az ír zenekar betiltásáról, az antiszemitizmus határterületeiről, a véleménykülönbségek árnyaltságáról, valamint a Matot–Mászé heti szakasz tanításairól – különös tekintettel a fogadalmak és a szavak súlyának kérdésére. A beszélgetés az idei év forró nyarának egyik legforróbb ügyét boncolgatta, miközben már a Tisebáv és az új hónap gondolatai is megjelentek.
„Nincs új a nap alatt” – mondja Salamon, de miért aktuális ez most?
Kardos Péter a beszélgetés elején a Prédikátor könyvéből idézett: „Nincs új a nap alatt.” Mint mondta, ez nem pusztán a nemzedékek ismétlődő tapasztalataira vonatkozik, hanem a történelem ciklikusságára. Az apropót az ír zenekar magyarországi koncertjének lemondása szolgáltatta, amelyet a kormány döntése nyomán töröltek. A fellépés tiltása nemzetközi visszhangot váltott ki, és sok hazai értelmiségi is megszólalt – nem mindenki örömére.
„Olyan irodalomtörténész is aláírta a tiltakozást, aki nemrég a Nyugatot kis zsidó lapocskának nevezte. Én vele nem szeretnék egy lapon szerepelni, sem egy napon” – fogalmazott M. Kende Péter, aki hangsúlyozta: nem a kormánypártiság vagy ellenzékiség a kérdés, hanem az, hogy „ne kelljen együtt szerepelni antiszemitákkal, még ha ugyanazt is mondják egy adott ügyben”.
Antiszemitizmus, Izrael és a bonyolult viszonyok
A beszélgetés egyik legerősebb gondolatmenete az volt, amikor Kardos Péter feltette a kérdést: „Találkoztál te már olyan antiszemitával, aki szerette Izraelt?” M. Kende válasza nem maradt el: szerinte igenis létezik ilyen típus, aki például az arabokat jobban utálja, mint a zsidókat, és ezért szimpatizál Izraellel, mert „jó messze van, és legalább ott viaskodnak egymással”. Kardos szerint ez azonban nem szeretet, hanem pusztán „a kevésbé utált ellenség” státusza.
Szóba került az is, hogy vajon a koncert betiltása a magyar zsidóságnak vagy inkább Izraelnek szólt-e. Kardos Péter válasza egyértelmű volt: „Elsősorban Izraelnek szólt.” Ezt szerinte az is alátámasztja, hogy az izraeli nagykövet nyilvánosan megköszönte a döntést.
A szavak súlya – mit mond a Tóra és mit mond a rabbi?
A heti szakasz, a Matot–Mászé, egyik központi témája a fogadalmak ereje. Kardos Péter ezzel kapcsolatban kiemelte: a zsidó hagyomány szerint „bármit kimondasz, az fogadalomnak számít, ha nem teszed hozzá, hogy blinéder, azaz fogadalom nélkül.”
Mint mondta, a szavainknak súlya van, és a vallásos közösségek ezt komolyan is veszik. „Aki például azt mondja, hogy mostantól vallásos zsidóként fog élni, az – ha nem mondja ki, hogy blinéder – komoly kötelezettséget vállal. Ez nem játék” – tette hozzá a főrabbi.
M. Kende Péter ehhez kapcsolódva kérdezte meg: mit jelent az, hogy valaki hiteles? Kardos szerint: „Egy rabbinál az első számú követelmény, hogy hiteles legyen. Ne prédikáljon olyan dolog ellen, amit maga is csinál.”
Mennyi múltja van a jövőnek? – Tisabáv a jelenkor tükrében
A beszélgetés végén szó esett a közelgő Tisebáv böjtjéről is. Kardos Péter szerint paradigmaváltás ide vagy oda, „a Tisabáv ugyanazt jelenti most is, mint 40 éve”. Mint mondta: „Nincs paradigmaváltás. Tisabáv a legfontosabb böjt. A Messiás eljövetelével majd eltörölhetők a böjtök – kivéve ezt.”
A műsor zárógondolataként M. Kende Péter így fogalmazott: „Tessék elmenni péntek este, szombat reggel délelőtt valamelyik zsinagógába, meghallgatni a heti szakaszt és a rabbik beszédét. Ez egy hosszú heti szakasz, érdemes belegondolni, milyen súlya van a szavainknak – és annak, hogy hová tartozunk.”
Sábát Sálom!
