„A Rumbach zsinagóga nem mesterséges közösség – hanem újraéledő hagyomány”
A „Hogy vagy?” című műsorban Szegvári Katalin vendége Kiss Henriett, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga igazgatója volt. A beszélgetés középpontjában a zsinagóga drámai múltja, példaértékű felújítása, az ott zajló kulturális és vallási élet, valamint az új közösségépítés állt. Kiss személyes kötődései, pedagógusi múltja és közösségszervező szerepe érzékenyen, hitelesen rajzolja meg a Rumbach új életének történetét.
Hányatott múltból született újjá
A Rumbach zsinagóga története egyszerre lenyűgöző és megrázó. 1873-ban Otto Wagner tervei alapján épült, de több mint hetven évre megszűnt zsinagógaként funkcionálni. Kiss Henriett elmondása szerint az épület az elhagyott zsinagógák sorsát osztotta, de szerencsés módon elkerülte a teljes pusztulást:
– Nem a hitközség, hanem a műemlékvédelem és az építészhallgatók érdeklődése mentette meg – emelte ki. A hetvenes években diplomamunka-témává vált a Rumbach újragondolása, ezek a tervek ma is elérhetők a levéltárban.
A II. világháború alatt internálótáborrá vált, később gettóként működött, majd az 1956-os események után végleg bezárták. – A forradalom után sok zsidó család elhagyta az országot. Az utolsó rabbi, Fischer Benjámin 1957-ben távozott – emlékezett vissza az igazgató.
Civilként kezdődött, elhivatottsággá vált
Kiss Henriett első találkozása a Rumbachhal még laikusként történt: kívülről csodálta meg a romos, pókhálós vasrács mögötti különleges épületet.
– Olyan volt, mint egy kísértetkastély. Az ember csak bekukucskált – mesélte.
A kétezres évek elején már kulturális eseményekre is be lehetett jutni, bár a női karzat életveszélyes volt, és a padló is feltört. Az igazi áttörést a 2020-as évek felújítása hozta meg, amely nemcsak az épületet, hanem a funkcióját is újradefiniálta.
Imádság, kultúra, kiállítás – háromféle módon is beléphetünk
A zsinagóga ma háromféle módon látogatható: vallási eseményekre, kulturális programokra és turistaként. Reggeli imák hétfőn, csütörtökön és vasárnap zajlanak, utóbbi után felnőtt oktatás is indul.
– A honlapunkon lehet követni az eseménynaptárt. Idegenvezetés is van, vasárnaptól péntek délutánig – mondta Kiss.
A látogatók egyedülálló kiállítást is láthatnak, amely a Forgács Péter és Gyekiczki András által rekonstruált Policzer család történetén keresztül mutatja be a magyar zsidóság sorsát a 18. századtól napjainkig.
– Ez nem hagyományos tárlat. Tíz darab hétperces mini etűd meséli el a család történetét – emelte ki Kiss Henriett.
A közösség nem mesterségesen épül
Az igazgató szerint a Rumbachban nem egy korábban létező közösség újrateremtésére törekedtek, hanem egy új, természetes módon kialakuló fiatal közösség létrehozására.
– Nem akartuk „összeszedni” a híveket más zsinagógákból. Azt szerettük volna, hogy ez a hely valóban új életre keljen – fogalmazott.
A közösségépítés motorja a fiatal vallásos zsidók közül érkező Dikman Dávid volt, aki pénteki Kabalát Sábát-alkalmakra több mint száz fiatalt hívott meg.
– Dávid az én tanítványom volt, nálam érettségizett magyarból – jegyezte meg büszkén Kiss.
A múlt nem szám, hanem történet
A holokauszt témája is szóba került, különösen annak kapcsán, hogyan tanítható érzékenyen a fiataloknak. Kiss szerint:
– A gyerekeknek nem azt kell elmondani, hogy 600 000 zsidót öltek meg. Ez felfoghatatlan. Egyetlen sorsot kell megmutatni, egyetlen történetet, és azon keresztül megérti, mit jelentett az elpusztított emberi méltóság.
A kiállítás is ezt célozza: az átlagos Policzer család története olyan univerzális, hogy mindenki magára ismerhet benne.
Kultúra és zene a zsinagóga szívében
Szegvári Katalin saját élményeiről is beszámolt: oratóriumszerű előadásokról, színházi estekről. Kiss elmondta, hogy a kulturális programok szervezéséért hárman felelnek: ő, Bíró Eszter és Deák Andrea.
– Andrea a zsidó kulturális fesztivál lelke, szinte a gyermeke. A Rumbach ma már állandó helyszíne a rendezvényeknek.
A beszélgetés végén egy különleges eseményt is említettek: a „Tro High” című közös roma–zsidó zenei megemlékezést, amely először vonta össze e két közösség emlékezetét április 16-án, a hivatalos emléknapon.
– A múlt után mindenki új életet épít. De ez a vállon cipelt teher soha nem tűnik el – zárta gondolatait Kiss Henriett.
„Mikor én mentem Auschwitzba, három hónapos terhes voltam”
Kiss Henriett személyes indíttatása is szóba került. Egy 2008-as auschwitzi látogatás életre szóló élmény lett számára:
– Akkor derült ki, hogy várandós vagyok. Úgy mentem végig a haláltáboron, hogy közben bennem új élet növekedett. Ez az élmény megmutatta, hogyan szabad és hogyan nem szabad erről a történetről beszélni – mondta el csendesen.
A műsor végén Kiss Henriett elmondta: hamarosan indul a 26. Zsidó Kulturális Fesztivál, amelynek kiemelt programja lesz Gergely Ágnes életművének bemutatása.
A Rumbach tehát nemcsak épületként, hanem közösségként, emlékezethelyként és kulturális térként is új életre kelt – mindannyiunk számára.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
