„Táborba küldeni egy gyereket? Lottóötös kell hozzá” – óvodák nyáron, pedagógusok nyomás alatt
A PIRKADAT július 23-i adásának vendége Benkóné Turcsányi Ildikó, a Pedagógusok Szakszervezetének budapesti elnökhelyettese volt. A műsorvezető M. Kende Péter ezúttal is aktuális és égető kérdéseket vetett fel: hogyan működnek az óvodák nyáron? Milyen ellentmondások feszülnek a szülők elvárásai és a pedagógusok jogai között? Miért számít luxusnak ma egy gyerektábor? És miért nehéz összefogni a pedagógusokat még akkor is, ha elégedetlenek?
Vetésforgó óvodák – a pedagógusok szabadsága és a szülők gondja
A nyári időszakban az óvodák vetésforgóban zárnak be, hogy minden dolgozónak jusson szabadság – magyarázta Benkóné. Egy intézmény leáll két hétre, a gyerekeket eközben másik óvodában helyezik el, de ez nem egyszerű logisztika: „Nem könnyű, nincsenek könnyű helyzetben az óvodák.”
A nevelési év szeptember 1-jétől augusztus 31-éig tart, így a nyári hiányzásokat hivatalosan is igazolni kell. Miközben a szülők gyakran csak egy hét szabadsággal gazdálkodhatnak, az óvodapedagógusoknak 50 napjuk van, amit valamikor ki kell venniük.
„Amikor én gyerek voltam…” – eltűnt táborozás, túlterhelt nagyszülők
M. Kende Péter nosztalgikusan jegyezte meg: „Én az utolsó tanítási nap után könnyes búcsút vettem a családtól, és legközelebb augusztusban tűntem fel, mert ilyen tábor, olyan tábor…” Ez a minta ma már alig működik. A családok nehezen engedhetik meg maguknak a nyári táborokat, a nagyik pedig gyakran még dolgoznak.
„Manapság táborba elküldeni a gyereket, ahhoz szükséges egy lottóötös nyeremény lassan” – fogalmazott Benkóné. Az Erzsébet-táborok olcsóbb lehetőséget kínálnak, „de a pedagógusok odavezénylése nem teljesen egyértelmű, és a díjazásuk is kérdéses”.
Kis falvakban duplán dolgoznak – dadus nélkül nem megy
A kisebb településeken, ahol csak egy óvoda működik, még nehezebb beosztani a szabadságokat. Itt gyakran csak két óvodapedagógus és egyetlen dajka látja el az összes gyermeket. A nyári szabadságok alatt a pedagógusok „dupla műszakot” vállalnak.
„Ott a túlóra kérdése azt gondolom, hogy keményen felvetődik, de ezt az önkormányzatok nem annyira szokták szeretni” – jegyezte meg Benkóné. A kisebb óvodák így túlterhelt dolgozókkal próbálják biztosítani az ellátást, miközben a jogszabályi keretek nem változtak.
Budapest vs. falvak – pedagógusbér és realitás
A bérezésben jelentős különbségek mutatkoznak város és vidék között. „Egy kis településen egy megemelt bérrel mondjuk az óvodapedagógus is hirtelen a településnek a legjobban kereső polgárai közé tartozik” – hangsúlyozta a vendég, ami furcsa torzítást eredményez a megítélésben.
A technikai dolgozók (noksos kollégák) helyzete különösen nehéz. Sokan közmunkából váltanak át dajkának – kis pénzért, de legalább stabilabb munkáért. „Az adott településen választhat, hogy közmunkás, elmondhatatlanul kevés pénzért, illetve ezért a nagyon kevés pénzért Dajka néni lesz az óvodában.”
„Nem a szakszervezet akarja a változást” – belülről kell jönnie
A pedagógusok összefogása a szakszervezeteken keresztül csak akkor működik, ha maguk a dolgozók is akarják a változást. „A szakszervezet az nem felülről jön, hanem fordítva működik” – szögezte le Benkóné.
Említést tett a noksos dolgozók bérköveteléseiről is: „Most már itt is volt hír, ugye a noksos kollégáknak a saját béremelésükért indított akciójuk.” Ezek szerint van remény: „Rájöttek arra, hogy ha tenni akarnak valamit, ha el akarnak valamit érni, ahhoz nekik össze kell fogni.”
Ha akarnak tenni, akkor tenni kell – nincs más út
A beszélgetés végére egyfajta motivációs összegzés is elhangzott: „Ha akarnak tenni, akkor tenni kell. És tudnak is tenni. És nem csak várni, hogy majd csoda történik.” Ez a mondat jól összefoglalja a magyar óvodapedagógia nyári dilemmáját: a problémák nem oldódnak meg maguktól, de a megoldásokhoz szervezett összefogás kell.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
