„A zene az egyetlen hely, ahol mindig igazat kell mondani” – Süle Kati vallomása életről, dalszövegről és önazonosságról
A Heti Libazsír vendége ezúttal Süle Kati volt, a Fonográf egykori háttérvokalistája, énekes, dalszövegíró, akinek története egyszerre szól zenei hűségről, önazonosságról és egy különös generációs időutazásról. Rangos Katalin és Szegvári Katalin kérdéseire válaszolva Kati nemcsak pályafutásának kulcspillanatait idézte fel, hanem azt a belső tartást is, ami nélkül – mint kiderült – nem lehet hitelesen énekelni.
„A zene olyan hely, ahol nem lehet hazudni”
Süle Kati pályájának kezdete a 70-es évekre esik, amikor a Fonográf együttessel dolgozott együtt háttérvokalistaként. Nem volt sosem reflektorfénybe vágyó típus: „Nem is akartam a frontvonalban lenni” – mondta. A vokálozás ugyan háttérmunka, de az ő esetében ez szinte küldetés volt: „A zene az egyetlen hely, ahol mindig igazat kell mondani. Ott nincs mellébeszélés.”
A „kultúrbrigád” és a szabadság kis körei
A hetvenes években a kultúra intézményesítve is működött: „A Videoton kultúrbrigádjában voltam, szép kis öltönyünk volt, mentünk versenyekre.” Ez a múltidézés nem nosztalgia, hanem rendszerkritikus mosoly: hogyan lehetett kis szabadságszigeteket kialakítani egy szorosan kontrollált világban.
Hét év Amerikában – „nem tudtam, hogy nem szeretnek”
Süle Kati élete egyik fordulópontja volt az a hét év, amit az Egyesült Államokban töltött: „Ott szembesültem azzal, milyen sokféle ember él, és hogy mennyire nem tudunk semmit a másikról.” A kint töltött évek alatt megtapasztalta a magányt és a másságot – nőként, külföldiként, érzékeny emberként. „Nem tudtam, hogy nem szeretnek, csak éreztem, hogy nem vagyok otthon.”
„A barátság férfi és nő között nem mindig bonyolult”
A műsor egyik legérzékenyebb szakaszában a női-férfi viszonyokról beszélt: „Volt, hogy egy barátság többről is szólt. De nem mindig. Néha csak jó volt valaki mellett létezni.” Kati szerint az ilyen kapcsolatok nem mindig férnek bele a társadalmi normákba, de ettől még érvényesek és fontosak. Együttérzéssel beszélt volt párjairól, elvesztett barátairól és a veszteségek szépségéről is.
Énekesként minden dal egy önvallomás
A beszélgetés során több dalt is megemlítettek – köztük a Hadd legyen ma ünnep című számot, amelyet ő írt. A dalok születéséről így fogalmazott: „Nem tudok úgy énekelni, hogy ne fájjon. Vagy hogy ne legyen benne az igazságom.” Süle Kati előadásmódját Rangos Katalin is úgy jellemezte: „Ahogy te el tudsz énekelni egy egyszerű mondatot, attól én sírni tudnék.”
A nő, aki nem szorul sablonba
A műsor során újra és újra előkerült a női szerepek kérdése. Süle Kati szerint a női autonómia ott kezdődik, amikor az ember nem akar megfelelni a külvilág elvárásainak. „Nem vagyok feleség, nem vagyok anya, nem vagyok celeb – én csak én vagyok.” Ezzel együtt arról is beszélt, milyen fájdalmas néha ez az út: „Ez a fajta szabadság néha nagyon egyedül van.”
„Sosem késő elkezdeni írni”
Az utóbbi években dalszövegíróként újra aktív lett: „Írok, mert nem tudok nem írni.” A beszélgetés végén megosztott egy megrendítő gondolatot: „Van egy dalom, amit anyám temetésén énekeltem. Azóta nem tudtam elénekelni, de most újra próbálkozom.” Ez a mondat talán mindent összefoglal, amit a műsor közvetített: a zene, az érzelmek és a személyes történetek mély összefonódását.
Süle Kati története nem a show-business csillogásáról szól, hanem arról a csendes, méltóságteljes művészi útról, amelyen a hitelesség az egyetlen mérce.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
