„Szokjál rá azt mondani: nem tudom” – Oberlander Báruch rabbi a tudás és alázat viszonyáról
A PIRKADAT július 3-i adásában M. Kende Péter vendége Oberlander Báruch rabbi, a Vasvári Pál utcai zsinagóga vezetője volt. A beszélgetés középpontjában a heti szakasz, a vörös tehén misztikus micvája, a tudatlanság vállalása és a rabbinikus alázat fontossága állt. Egy őszinte, tanító erejű párbeszéd a „nem tudom” értékéről és a tanulás határairól.
A vörös tehén és az isteni parancsok megértésének korlátai
A beszélgetés apropóját a heti szidra, a „Chukát” szolgáltatta, amely a vörös tehén (para aduma) rituális törvényét tárgyalja. Ez a micva különösen rejtélyes, hiszen a Tóra maga mondja: „זֹאת חֻקַּת הַתּוֹרָה – Ez a Tóra törvénye”, vagyis egy olyan isteni rendelkezésről van szó, amelynek emberi ésszel való megértése eleve lehetetlen.
„Szokjál rá azt mondani: nem tudom” – idézte Oberlander rabbi a Talmudot, hangsúlyozva, hogy a valódi bölcsesség nem a mindenáron adott válaszokban rejlik, hanem abban, ha az ember alázattal ismeri el: vannak kérdések, amelyekre nincs emberi válasz.
Nem érteni az Istent: nem kudarc, hanem állapot
A rabbi elmagyarázta: a vörös tehénnel kapcsolatos tisztulási törvény (amely a halotti tisztátalanság megtisztítására szolgált) éppen azáltal vált a Tóra szimbólumává, hogy teljesen irracionálisnak tűnik. A tehén, amelynek hamvait vízzel összekeverve az érintettre hintik, tisztává teszi azt, aki tisztátalan – miközben maga a hintő ember tisztátalanná válik. Ez a paradoxon egyértelműen jelzi, hogy „nem lehet logikát keresni ott, ahol az isteni akarat a forrás”.
Oberlander rabbi szerint a micvák egy része érthető, más része nem. De még az érthető parancsok esetében sem szabad azt hinni, hogy az ember logikája adja azok alapját – ez veszélyes illúzió. „Az, hogy sok mindent értünk, isteni ajándék” – mondta a rabbi. De ha valaki túlzott racionalizálásba kezd, például azzal érvel, hogy a hús és tej keverésének tilalma azért van, mert nem volt hűtőszekrény, akkor később azt fogja mondani: „ma már van hűtő, akkor el is felejthetjük ezt a törvényt”.
„Vetítés” helyett őszinteség
A műsorvezető felvetette: sokszor rabbik vagy más közszereplők nem vallják be, ha nem tudnak választ adni egy kérdésre, inkább „vetítenek”. Oberlander szerint ez nemcsak a másik fél, hanem az ember önmaga becsapása is. „A válasz csak akkor lehet hihető, ha az igaz is. Ha nem hiszel benne, amit mondasz, az egésznek nincs értelme.”
Egy jó rabbi inkább azt mondja: „Nem tudom, de megnézem a könyvekben.” Ezt követendő példaként említette saját tanítómesterét, a pápai rabbit, Grünwald Józsefet, aki még olyan kérdések esetén is elővette a Sulchán Áruchot, amelyre százszor válaszolt már. Ez – Oberlander szerint – nem gyengeség, hanem a tudás iránti tisztelet jele.
Vizsgaélmény: amikor a bátorság mínuszjegyet szül
A rabbi nosztalgikus történetben mesélte el, hogyan vizsgáztatta őt egy neves rabbi. Amikor egy válaszban meg merte kérdőjelezni a vizsgáztató véleményét, a rabbi „alef mínusz” jegyet adott neki – a legjobb helyett egy büntetőosztályzatot. „És 25 kérdést kaptam zsinórban, levegőt sem kaptam közben” – idézte fel nevetve. A történet tanulsága azonban az volt, hogy a bátorság nem mindig kifizetődő, de a tisztesség még ilyenkor is fontos.
A Templomhegy kérdése: hit és politika ütközése
A vörös tehén témájából kiindulva a rabbi kitért arra is, miért nem szabad a zsidóknak a jeruzsálemi Templomhegyre lépniük. Mivel mindannyian halotti tisztátalanság állapotában vagyunk, és a tisztulás feltétele, a vörös tehén hamva hiányzik, ezért a felmenetel tilos. A rabbi hangsúlyozta: még ha technikailag lenne is egy kis rész, ahová bizonyos feltételekkel fel lehetne menni, a legnagyobb rabbinikus tekintélyek ezt sem engedik. „Ez nem egy nagy micva. Nem az a legfontosabb, hogy idegesítsük az arabokat.”
Történetek Makóról és az anyai látogatás jelentősége
A beszélgetés végén szó esett Oberlander rabbi édesanyjáról is, aki 90 év felett jár, és akit a rabbi éppen meglátogatni készül. Elmesélte: „Régen Makón nem volt éruv, ezért a sóletet nem vitték haza, hanem a pék sütötte meg, és egy nem zsidó kislány hozta ki talicskán.” Ezek a történetek – mondta – nemcsak családi emlékek, hanem élő részei a magyar zsidóság történelmének is.
A tanítás ereje: a nem-tudás mint bölcsesség
A beszélgetés egyértelmű tanulsága, hogy a valódi bölcsesség nem a gyors válaszokban, hanem az őszinte keresésben és a beismerésben rejlik. Oberlander Báruch rabbi szerint „nem tudni” nem kudarc, hanem az Istenhez való viszony természetes része. Ahogy fogalmazott: „Nem szégyen azt mondani: nem tudom. Sőt, a Talmud szerint ez dicséretes.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
