„A szívünk visz előre” – Szakdolgozók a tűréshatáron, béremelés sehol
A PIRKADAT című műsor vendége július 2-án Eisenhauerné Fördős Andrea, a Független Egészségügyi Szakszervezet alelnöke volt. A M. Kende Péterrel folytatott beszélgetés középpontjában a szakdolgozók bérhelyzete, a fiatalok elvándorlása, az embertelen munkakörülmények és a szakszervezeti fellépés szükségessége állt. Az alelnök figyelmeztetett: „Már meg kellett volna szólalnia a vészcsengőnek.”
Elhivatottságból dolgoznak – de meddig?
A beszélgetés elején Fördős Andrea az egészségügyi dolgozók mindennapi motivációjáról beszélt: „A szakdolgozók és az orvosok nagy része szereti ezt a szakmát. A szívünk sokszor jóval előrébb visz, mint a szakmai előmenetel vagy a körülmények.” Ez az elhivatottság azonban már nem elegendő, amikor a napi megélhetésről, a túlterheltségről és a kilátástalanságról van szó.
Nincs béremelés 2026-ig – közben dübörög az infláció
Fördős szerint az államtitkári nyilatkozat, miszerint 2025-ben és 2026-ban sem lesz béremelés, sokkolta az egészségügyben dolgozókat: „Ezt mi nagyon nehezményezzük, mert még inflációkövető béremelésről sincs szó.” A 2026-os költségvetés ugyan többletforrást tartalmaz az egészségügy számára, de nem a dolgozók bérezésére fordítják. Ez különösen veszélyes egy olyan rendszerben, amely már most is létszámhiánnyal küzd, és ahol tömeges nyugdíjazások várhatók a közeljövőben.
Embertelen körülmények, kibírhatatlan hőség
Az alelnök részletesen beszámolt a kórházi munkakörülményekről: „Küzdünk a mindennapokban, a melegben, és nem csak mi, hanem a betegeink is.” Sok helyen nincsen megfelelő klíma vagy árnyékolás, a ventilátorok csupán a forró levegőt keverik a kórtermekben. Ez nemcsak a dolgozók fizikai tűrőképességét teszi próbára, hanem a betegek komfortérzetét és gyógyulási esélyeit is rontja.
Fiatalok? Kényszerpályán, remény nélkül
A beszélgetés egy pontján Fördős Andrea visszaemlékezett egy pályaválasztási rendezvényre: „A fiatalok háromnegyede kényszerpályán volt, nagyon kevesen mondták, hogy az egészségügyben szeretnének dolgozni.” Ennek oka a jövőkép hiánya, a bizonytalan bérezés és a túlterheltség. Az alelnök szerint már nem csupán a külföldi elvándorlás jelent veszélyt, hanem az is, hogy sokan végleg elhagyják a szakmát, vagy a magánszektorba menekülnek.
Magánszféra: nem a pénz, a munkakörülmények vonzzák a dolgozókat
„A magánszférában sem feltétlenül magasabb a bér, de sokkal rugalmasabb a munkakörnyezet” – hangsúlyozta Fördős. A magánellátásban kevesebb a túlóra, jobb az eszközellátottság, és a dolgozók számára kiszámíthatóbb és nyugodtabb a munkavégzés. Ez pedig egyre több szakembert csábít el az állami rendszerből.
Közeleg a cselekvés ideje – jön a közös fellépés
A szakszervezeti vezető szerint már régen „megszólalt a vészcsengő”, és a szakmai szervezeteknek össze kell fogniuk: „Partnerek vagyunk az orvosokkal, az orvosi kamarával és az orvosok szakszervezetével is.” Nyár folyamán egyeztetnek, őszre pedig közös javaslatokat dolgoznak ki, amelyeket a kormányzat elé terjesztenek.
Ha nem vezetnek eredményre a tárgyalások, Fördős szerint „tovább fognak lépni”: akár újabb demonstrációk, figyelmeztető munkabeszüntetések is jöhetnek. Példaként említette a „szemelvész napot”, amikor az egészségügy csökkentett üzemmódban működött. A cél azonban nem ez – hanem a betegellátás megmentése.
„Egy kipihent dolgozó jobb ellátást nyújt”
A beszélgetés végén Fördős Andrea összefoglalta az egészségügy legfontosabb célját: „Egy elégedett, kipihent dolgozó sokkal jobban tud dolgozni, sokkal kedvesebb a betegekhez, és megfelelő minőségi ellátást tud biztosítani.” Ezért kell a szakmai és érdekvédelmi szervezeteknek egységesen fellépniük a bérrendezésért, a munkakörülmények javításáért és a szakma jövőjének biztosításáért.
Szeptemberre dőlhet el, hogy a tárgyalások valóban előrelépést hoznak-e – vagy újabb, komolyabb sztrájkhullámra kell készülnünk.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
