„A vénák is belefáradnak a hőségbe” – Dr. Sásdi Antal a nyári egészségügyi kihívásokról és az orvoshiány következményeiről
A Heti TV Pirkadat című műsorának vendége Dr. Sásdi Antal, a Péterfy Kórház egykori orvos-igazgatója volt, aki bár hivatalosan nyugdíjas, továbbra is aktív szerepet vállal az orvosi közéletben. A beszélgetés fókuszában a visszeres megbetegedések, a nyári hőhullám egészségügyi kockázatai, az egynapos sebészet előretörése és az egyre súlyosbodó orvoshiány állt.
A meleg időjárás és a vénás betegségek összefüggése
A beszélgetés aktualitását a nyári kánikula adta. Dr. Sásdi figyelmeztetett: a nagy meleg különösen megterheli az alsó végtagok vénás keringését. „Tágulnak a vénák, a lábak megdagadnak, és folyadék is kiszivároghat az érfalon keresztül” – fogalmazott. A visszérrel élőknek különösen óvatosnak kell lenniük, kerülniük kell a hosszas állást, inkább polcolják fel a lábukat, és ha lehet, maradjanak hűvösben.
Műtét csak végső esetben
Sásdi szerint ma már szerencsére nem kell egyből műtétre gondolni, ha valaki visszeres panaszokat észlel. Számos hatékony gyógyszer és kenőcs áll rendelkezésre, így a beavatkozás inkább akkor jön szóba, ha már szövődmények jelentkeznek. Mint mondta, a társadalombiztosítás is támogatja ezeket a beavatkozásokat, de sokan mégis a magánellátást választják – részben a hosszú várólisták miatt.
Kevés a szakember – főleg angiológiában
A beszélgetés egyik legfontosabb része a humánerőforrás-hiányra világított rá. A Péterfy Kórházban például korábban kiváló angiológiai osztály működött, de mára ez gyakorlatilag megszűnt: egyetlen angiológus maradt a járóbeteg-ellátásban. „A belgyógyász kollégák igyekeznek pótolni ezt, de az igény jóval nagyobb, mint a kapacitás” – mondta Sásdi.
Egynapos sebészet: áldás vagy elszívó hatás?
A kerületi rendelőkben megjelenő egynapos sebészeti ellátás kétségtelenül javította a hozzáférést a betegek számára, de van árnyoldala is. Ezeket az intézményeket ugyanis gyakran a kórházi orvosok működtetik másodállásban. Ez viszont a kórházi jelenlét csökkenését okozza. „A kórházi kapacitás így valójában csökken, hiába nő országosan a sebészeti beavatkozások száma” – figyelmeztetett.
Miért vonzóbb a magánpraxis?
A nyugdíj előtt álló orvosok jelentős része a magánellátás felé fordul, nemcsak a jobb anyagi körülmények, hanem a szabadidő miatt is. „Egy gasztroenterológus például a magánszektorban hetente két-három napot dolgozik, jól keres, és még a családjával is együtt lehet” – mondta. A közellátás ezzel szemben egyre kevésbé tudja megtartani az orvosokat, mert túlterheltek, sokszor éjszaka is be kell menniük, és ez hosszú távon tarthatatlan.
Az orvosképzés nem pótolja a kieső generációt
Bár az orvosegyetemekre továbbra is túljelentkezés van, a fiatalok csak évek múlva kerülnek a rendszerbe, a középgeneráció azonban most hiányzik. Az ápolói szektorban még súlyosabb a helyzet. „A képzés felfuttatása nem ad azonnali megoldást. Egy szakorvos képzése akár 10-15 év is lehet” – hangsúlyozta.
A béremelés hatása vegyes
Dr. Sásdi elismerte, hogy az orvosi béremelés valóban jelentős volt, és ma már egy orvosnak nem kell szégyenkeznie a fizetése miatt. Ugyanakkor hozzátette, hogy az életkor előrehaladtával a munkatempó lassul, és sokan elérkezettnek látják az időt a visszavonulásra – vagy éppen a magánszektorba való átlépésre.
A beszélgetés végén Sásdi Antal megismételte: a visszérproblémáktól kezdve az orvoshiányig sokrétű és összetett gondok nehezednek ma a magyar egészségügyre. A rendszernek sürgős változtatásokra lenne szüksége, különösen a humánerőforrás-megtartás terén.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
