„Mindig van lehetőség önmagunkat életben tartani” – Harsányi László az OMIKE múltjáról és új életre keltéséről
A Pirkadat vendége Dr. Harsányi László volt, aki a kulturális emlékezet és a zsidó közösségi hagyomány egyik legkitartóbb kutatója. A beszélgetés középpontjában az OMIKE – Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület – múltja, újjáéledése és emlékezeti jelentősége állt.
Az OMIKE szellemisége újra él
Harsányi László az OMIKE történetének egyik legismertebb kutatója, akinek 2019-ben megjelent könyve, a Fényből a sötétségbe meghatározó szerepet játszott abban, hogy az egykori művészakció újra reflektorfénybe kerüljön. A könyvet követően egy dokumentumfilm is készült, amely nem az egykori résztvevőket, hanem azok leszármazottait, köztük Fischer Ivánt szólaltatta meg. Ez a kezdeményezés egybeesett a Rumbach utcai zsinagóga újranyitásával, amely az új Omike koncertjeinek helyszíne lett.
Kulturális újjászületés a zene erejével
Az új Omike célja nem az eredeti másolása, hanem a szellemiség átemelése egy másik korszakba. A hangversenyek, amelyek évente nagyjából kilenc alkalommal kerülnek megrendezésre, kulturális hidat képeznek a múlttal. Az egyes hangversenyekhez kapcsolódó hírlevelekben Harsányi az egykori Omike történetét, művészeit és azok sorsát ismerteti rövid, közérthető írások formájában.
Az eltűnt nevek nyomában
Az új könyv – amely jelenleg előkészületben van – nemcsak az intézményről, hanem az egykori művészekről szól majd. Mint Harsányi elmondta, számos név teljesen eltűnt a köztudatból. „Nem tudjuk, hogy ki vált áldozattá és ki nem. Az információk töredékesek. Sokukról még a születési vagy halálozási év sem ismert.” A holokauszt emlékezet része kell legyen nemcsak az áldozatok számszerű megörökítése, hanem az is, hogy „a neveket megőrizzük”, ahogy azt a Talmud parancsa is mondja.
A művészakció jelentősége a vészkorszakban
A művészakció 1939 és 1944 között mintegy 60 művészt foglalkoztatott – színészeket, zenészeket, festőket, szobrászokat. Harsányi szerint ez a korszak példátlan, hiszen nemcsak kenyérkereseti lehetőséget adott a zsidó értelmiségieknek a kirekesztés éveiben, de szellemi ellenállásként is értelmezhető. „Mindig van lehetőség arra, hogy önmagunkat megismételjük, tovább vigyük, életben tartsuk” – mondta, az üzenetet unokáinak és az utókornak szánva.
A történelem elhallgatott szelete
A beszélgetés egyik kulcsmotívuma az volt, hogy 1945 után alig maradt nyoma annak, mi történt 1939 és 1944 között a zsidó művészekkel. A kultúrtörténet rendre kihagyja ezt az időszakot: a művészek életrajzaiban „1939-ig” és „1945-től” szerepelnek adatok, de a kettő közötti évek mintha nem léteznének. Ezt a hiányt próbálja Harsányi most pótolni.
Új kutatások, új publikációk
Az OMIKE egykori művészeinek sorsa folyamatos kutatás tárgya. A Mazsihisz honlapján rendszeresen jelennek meg Harsányi „Életkék” című írásai – rövid, informatív portrék elfeledett művészekről, újságírókról, zenészekről. A sorozat célja nemcsak az emlékezés, hanem a figyelemfelkeltés is: „Ki volt az az X meg az Y, akinek talán még a nevét sem hallották, vagy akiről nem tudjuk, mit csinált a háború alatt?”
A vég és az újrakezdés
Az Omike működését a német megszállás napján szüntették be: 1944. március 19-én a Goldmark teremben zajló próbát a Gestapo szakította félbe, és aznap este már nem léphettek színpadra. Az egyesület vagyonát és archívumát náci ifjúsági szervezetek kapták meg, az anyagok zöme elveszett. 1945 után ugyan megpróbáltak újraindulni, de az 1950-es évek elején az állami megszorítások végleg megszüntették a szervezetet.
Dr. Harsányi László kitartó munkájának köszönhetően az OMIKE nemcsak emlék, hanem élő kulturális örökség maradt – hangversenyekkel, cikkekkel, kutatásokkal és újabb könyvtervekkel. Ahogy ő fogalmazott: „A magyar zsidó történelemnek ez egy sokkal kevésbé elmesélt része – ezért is tartom fontosnak, hogy elmeséljem.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
