„A széna és a szalma összekeverése” – teljesítményértékelés, megalázás és rendszerszintű kudarc a pedagógiában
Június 18-án a PIRKADAT vendége Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének választmányi tagja volt. M. Kende Péterrel folytatott beszélgetésében a pedagógusi teljesítményértékelési rendszer visszásságairól, az érettségik nemzetközi elfogadottságáról, a bérkülönbségek torzításáról és a tanári autonómia ellehetetlenüléséről beszélt – éles kritikával és konkrét példákkal.
Hoppon maradt szülők, külföldön értéktelen érettségik
A beszélgetés az érettségik hazai és nemzetközi értékéről indult. Nagy Erzsébet szerint „elég sokan már nem csak szórványban gondolkodnak” külföldi továbbtanulásról, és egyre több szülő szembesül azzal, hogy például a technikumi érettségiket nem fogadják el más országok. Mint fogalmazott: „ezeket időben tudni kellene”, hogy a szülők és a diákok ne utólag derüljenek rá a rendszer korlátaira.
67 ezer forintos béremelés – vagy mégsem?
A szakszervezeti vezető részletesen beszélt a Maruzsa Zoltánnal történt legfrissebb egyeztetésről is, amely a pedagógusi bérek teljesítményértékeléshez kötött emeléséről szólt. Az állami prognózis szerint „67000 forinttal kell átlagosan emelni a pedagógusok bérét”, de Nagy szerint ez „csak az átlag, nem az egyének valósága”. Ráadásul ebben az összegben már benne van a teljesítményértékelés alapján járó (vagy adható) 20-60 ezer forint.
Ahogy kiemelte: „ha most valakinek nem adnak semmit, akkor jövőre is kevesebb lesz az alapja, amire a százalékos béremelés jön.” Ez a rendszer tehát nemhogy igazságos bérezést nem hoz, hanem még tovább növeli a pedagógusok közötti bérszakadékot.
A 79% csapdája – amikor egy pont megalázásba kerül
A rendszer legkirívóbb abszurditása, hogy a bérkiegészítéshez legalább 80%-os teljesítményértékelés szükséges, miközben rengetegen „79%-ot kaptak, mint a boltban”. Ahogy Nagy fogalmazott: „ezt is megalázónak tartom. Rendkívül megalázó.”
Az értékelések nagy részét a vezetők végzik, de az önértékelés vagy a tanárral való konzultáció – noha papíron létezik – gyakorlatban sokszor hiányzik. Sőt: „az önértékelés felületét se találták meg a Krétában”, és ha valaki panaszt emel, az könnyen „priusz” lehet egy későbbi iskolaváltásnál. Így tehát a rendszer egyszerre átláthatatlan, szubjektív és diszkriminatív.
Igazgatók két malomkő között
Különösen drámai a helyzete az iskolaigazgatóknak, akiket „két malomkő közé” szorít a rendszer. Felettük ott a fenntartó (tankkerület), alattuk a tantestület. Ráadásul – ahogy Nagy állítja – a minisztérium felől is érkeztek nem hivatalos nyomások: „ne kéne már ícsőstől mindenkinek 80%-ot adni.” Ezt a fenntartók tagadják, de a szakszervezet szerint több helyről is megerősítették.
Szülők és diákok véleménye? Elhanyagolható minta alapján
A tanárok értékelését elvileg szülői és diák kérdőívek is segítik. Az államtitkár ezzel dicsekedett: „a szülők 4,5-öt, a tanulók 4,2-es átlagot adtak.” Csakhogy – derült ki a beszélgetésből – országosan mindössze 112 ezer szülői visszajelzés érkezett 140 ezer pedagógusra. Nagy Erzsébet szerint így nem lehet értékelni: „egy főre nem is jött ki egy darab egész értékelés.” Vagyis a statisztika nemcsak torz, de szakmailag is értékelhetetlen.
Bukott rendszer, mégis fenntartva
A beszélgetés egyik kulcskövetkeztetése, hogy a teljesítményértékelési rendszer „megbukott”. A differenciálás módszere igazságtalan, az alkalmazása pedig szakmailag kifogásolható. Nagy Erzsébet szerint: „ha a rendszer rossz, akkor a 20000 forintot adni kellene mindenkinek, differenciálás nélkül.”
A jelenlegi állapotban azonban a rendszer nem ösztönöz, hanem megaláz és széthúz. A pedagógusok motivációja nem nő, hanem csökken, a bizalom megbomlik, és az iskolai vezetők vállára hárul a politikai döntések felelőssége – következmények nélkül.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
