„Donald Tusk szörfözik a problématengeren” – válságkoalíció, önszavazás és elnöki vétók Lengyelországban
Június 18-án a PIRKADAT vendége Gordon István külpolitikai elemző volt, aki Zoomon keresztül kapcsolódva Lengyelország politikai helyzetéről, a Tus-kormány belső törésvonalairól és a köztársasági elnökválasztás következményeiről beszélt M. Kende Péter kérdéseire válaszolva. A friss politikai fejlemények mögött egyetlen kérdés húzódik meg: meddig tud Donald Tusk lavírozni a koalíciója repedező szerkezetén belül?
Megerősítette magát – de önmagától kellett féljen
Donald Tusk bizalmi szavazást kezdeményezett saját maga ellen, s ezt a lengyel Szejm 243 igen és 210 nem szavazattal megerősítette. Az elnökjelölt ugyan nem az ő pártjából került ki győztesként, de a parlamenti többség még áll. Gordon szerint Tusk „szörfözik a problématengeren”, és bár „félt ettől az eseménytől”, végül meglepően széleskörű támogatást kapott, „lényegében a teljes koalíció felsorakozott mögé”.
Ám ez a „teljes koalíció” már korántsem egységes. Egy korábbi baloldali párt, amely eddig kritika nélkül megszavazta Tusk javaslatait, ezúttal ellene voksolt. Három képviselőről van szó – nem tűnik jelentősnek, de mint Gordon fogalmazott: „a koalícióval kezdeni kell valamit.”
Gatyába rázás és gatyából kirázás
Donald Tusk első reakciója az volt, hogy „gatyába rázza a koalíciót”, illetve „kirázza a gatyából azokat a minisztereket”, akik akadályozzák a kormányzati munkát. Bár konkrét nevek még nem ismertek, a hónap végére átfogó kormányátalakítást ígért. Egy államtitkár már le is mondott, még mielőtt Tusk „betartotta volna az ígéretét”.
A személycserék mellett szerkezeti változások is várhatók: több minisztériumot összevonhatnak, sőt, egyes tárcák akár teljesen meg is szűnhetnek.
Szétesett a harmadik út – de nem esett ki a koalícióból
Kiemelkedően fontos fejlemény, hogy a Tusk-kormány egyik legfontosabb koalíciós tömbje, a „Harmadik Út” nevű formáció bejelentette feloszlását. Ez a szövetség két pártból – a Lengyelország 2050 nevű technokrata-centrista pártból és a tradicionális parasztpártból – állt, de most „kultúrált válással” külön utakon folytatják. Ahogy Gordon fogalmazott: „megpróbálták, nem sikerült.”
Mindkét párt a koalícióban marad, de a jövőben „nem közös zászló alatt” fognak működni, és a 2027-es választásokon már külön listán indulnak. Ez a fejlemény a koalíció mozgásterét szűkíti, de egyelőre nem veszélyezteti a kormány parlamenti többségét.
Az új államfő: radikális, elszánt, és nem Tusk embere
A politikai egyensúly megbomlása azonban nem csak a parlamenti sorokban érezhető. A közelgő váltás a köztársasági elnöki poszton is komoly kihívást jelent a kormány számára. A hivatalban lévő Andzsej Duda már eddig is számos törvényjavaslatot megvétózott. Helyét augusztus 6-án Karol Nawrocki veszi át – róla Gordon István azt mondta: „sokkal radikálisabbnak mondják, sőt sokkal csúnyább szavakat is használnak róla.”
A PIS, azaz a Jog és Igazságosság párt politikai célja világos: „lehetetleníteni és mielőbb megbuktatni a Tusk-kormányt.” Az új elnök várhatóan ebben partner lesz – ha nem is formálisan, de mindenképp a törvényhozás akadályoztatása révén.
Tusk nem rajongott, de (egyelőre) működőképes
Mennyire stabil Donald Tusk helyzete? – kérdezte M. Kende Péter. Gordon István válasza egyértelmű volt: „Tusk nem az az ember, akiért rajonganak”, de egyelőre nincs alternatíva. Nem ellenségei vannak, „csak olyanok, akik nem kedvelik a munkamódszerét.” A hatalmi logika szerint viszont „nem kell, hogy szeressék – elég, ha működik”.
A koalíció ugyan repedezik, de a gépezet még működik. A kérdés nem az, hogy Tusk mit akar, hanem hogy a belső feszültségek és az elnöki vétók mennyi ideig hagyják működni a kormányát. A válaszra lehet, hogy nem is 2027-ig kell várni – hanem a következő válságig.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
