„Aki magát demokratának vallja, de nem hallgatja meg a másikat, az nem az” – Szili Katalin a közélet kiüresedéséről és az európai kisebbségpolitikáról
A Heti TV stúdiójában ezúttal Szili Katalin, a miniszterelnök főtanácsadója és korábbi házelnök volt a PIRKADAT vendége. A beszélgetés során szóba került a magyar politikai kultúra változása, a nemzeti kisebbségek európai helyzete, különösen a kárpátaljai magyarság sorsa, és az Európai Unió felelőssége – vagy inkább annak hiánya – ebben a kérdésben.
Politikai stílusváltás: 180 fokos fordulat
Szili Katalin szerint az elmúlt évtizedek politikai kultúrája radikálisan megváltozott: „Ha mondjuk egy 360 fokon kéne jelezni, akkor mondhatnám azt, hogy ez nyilván legalább egy 180 fokos fordulatot jelentett.” A ’90-es évek vitái szerinte még kulturáltabbak, tartalmasabbak voltak, mint a maiak, pedig akkor „egy egész rendszert állítottunk a fejéről a talpára.”
A legnagyobb probléma azonban nem a viták tárgya, hanem a stílus lett: „Ma már olyan magas az ingerküszöb, hogy vannak dolgok, amik el sem érik. És ebbe a kakofóniába a választók is nehezen igazodnak el.” A parlamenti vita példát mutat a társadalomnak – negatívat is.
A karizma hiánya és a tőke előretörése
Szili szerint világszinten is egyre kevesebb a valódi politikai tekintély: „Rendkívül kevés a karizmatikus politikus.” A háttérben pedig egyre inkább nem választott szereplők, hanem „tőkekoncentrációk” diktálnak: „úgy gondolják, hogy meg is fizethető… a demokrácia bizonyos foka is.”
A nyilvánosság kitárulásával az információk és a féknyúzok is áradnak, ami az emberek kiszolgáltatottságát növeli. „Ahogy kitárult a világ, annál jobban lettünk mi magunk is kiszolgáltatottabbak.”
Európai Unió és a kisebbségek: üres jogok, süket fülek
Breuer Ádám felvetésére, miszerint az ukrán EU-csatlakozás jót tehetne a kárpátaljai magyarságnak, Szili határozottan reagált: „Abban az esetben mondanám azt, hogy igen, ha az Európai Unió fölvállalná a nemzeti kisebbségek ügyeit.” De nem teszi. Példaként hozta fel, hogy a Minority SafePack kezdeményezést is elutasították, arra hivatkozva, hogy „a nemzeti kisebbségek ügye az belügy, nem európai ügy.”
Szili emlékeztetett: Ukrajna 2017. szeptember 1-jén vált társult taggá, és „öt nap telt el a társulási megállapodás hatályba lépésétől, megszületett az első jogszűkítő jogszabály.” Ez pedig az anyanyelvi oktatás visszavágása volt. Azóta újabb és újabb korlátozások születtek, például „előírták, hogy ha megjelentetsz egy magyar könyvet, akkor kutyakötelességed ukrán nyelvű kiadást is megjelentetni ugyanabban a példányszámban.” Ez súlyos gazdasági ellehetetlenítést is jelent.
Szlovákia, Románia: „papíron jogok vannak, de a valóság más”
Bár Szili elismerte a jó szomszédi viszonyokat, a gyakorlatban Szlovákia sem mentes a problémáktól. „A Benes-dekrétumok, amik a kollektív bűnösséget kimondják, még ma is hatályban vannak.” A dekrétumokra hivatkozva még ma is történnek kisajátítások. Ugyanez igaz Romániára is, ahol előfordul, hogy „Kolozsváron egy magyar fiatalt azért vernek meg, mert magyarul beszél.”
50 millió európai kisebbségi: jogbiztonság nélkül
Szili Katalin javaslata világos: „az Uniónak egyszer csináljon egy cezúrát, és kezdje el fölgöngyölíteni azt, hogy milyen kisebbségi közösségei vannak.” Ez lehetne az alapja egy olyan jogalkotásnak, amely védené a szülőföldön maradás jogát. „Ma már a migrációhoz való jogot az ENSZ kimondja, akkor a szülőföldhöz való jog miért nem?”
A jelenlegi passzivitás azonban előrevetíti a problémák súlyosbodását: „ezek előbb-utóbb problémát fognak Európában okozni, ami stabilitási problémát is okoz.”
Háborúban nincsen kisebbségi jog?
Szili végül kemény kritikával illette azt az uniós hozzáállást, amely szerint „háború idején a kisebbségi ügyeket nem szabad felhozni.” Ezzel szemben: „akkor is élnek ott emberek, és akkor is a jogaikat biztosítani kellene.”
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
Szóljon hozzá a Facebookon vagy a Youtube-on.
